Samuel Morse 1853-ban szabadalmaztathatta a távírót, de nem minősült szabadalmaztathatónak az elektromágneses hullám felhasználása üzenetek küldésére és fogadására. Ekkoriban ugyanis az volt az általánosan elfogadott álláspont, hogy azok, akik a természet erőit vagy folyamatait valamilyen formában felhasználják, ezekre az erőkre és folyamatokra nem tekinthetnek úgy, mintha azok a saját szellemi tulajdonukat képeznék. Márpedig az elektromágneses spektrum a természet jelenségeinek egyike. Nem meglepő tehát a bíróság döntése, hiszen Morse csupán a készüléket találta fel (egy olyan készüléket, mely felhasználja az elektromagnetizmust), és az az álláspontja, hogy a feltaláló nem akadályozhat meg másokat abban, hogy más eszközökkel ők is hasznosíthassák ugyanazt a természeti erőt.3

1889-ben elutasítottak egy fenyőtűből származó rostanyagra vonatkozó szabadalmi kérelmet azzal az indoklással, hogy a fák kémiai felépítésének megállapítása nem tekinthető találmánynak. Ez a döntés szolgált a „természet alkotása” doktrína alapjául. Ezen doktrína szerint, amíg egy természetben található anyag kivonására szolgáló eljárás szabadalmaztatható, addig maga a felfedezett anyag nem.

Ugyanakkor Louis Pasteur már 1873-ban szabadalmat kapott egy tisztított élesztőre mind Franciaországban, mind az Egyesült Államokban.4

Továbbá, Jockichi Takamine 1912-ben szabadalmaztathatta az izolált és tisztított adrenalint Japánban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban.

1928-ban egy bíróság úgy döntött, hogy a General Electric Company csak a szennyeződések eltávolítására szolgáló tisztítási eljárását szabadalmaztathatja, magát a tiszta volfrámot nem, mert az a „természet alkotása”, és ezért nem tekinthető találmánynak.5

A Legfelsőbb Bíróság 1948-ban úgy döntött, hogy olyan baktérium-keverékre, melyet a természetben együtt elő nem forduló baktériumokból állítottak össze, nem adható szabadalom, még annak ellenére sem, hogy ez a keverék ilyen formában a természetben nem található meg. Vagyis a természetben együtt elő nem forduló baktériumok keveréke nem minősül találmánynak (Funk Bros. Seed Co. v Kalo Inoculant Co.).6

1951-ben a Merck gyógyszercég szabadalmaztathatta a tisztított B12 vitamint az Egyesült Államokban. A bíróság szerint, amíg a feltaláló nem tette hozzáférhetővé ezt a vitamint tiszta formában, addig az nem is létezett, jóllehet a vegyészek nyers (tisztítatlan) kivonat formájában az anyagot már jól ismerték. Ezt a szabadalmat arra hivatkozva támadták meg, hogy a vitamint a cég nem feltalálta, csupán tisztította. A bíróság azonban azzal az indoklással utasította el ezt az érvelést, hogy a szabadalom megadásának lehetőségét nem zárja ki az a tény, hogy egy új és hasznos termék egy természetes anyag kivonásának és tisztításának eredményeképpen jön létre, mert a szabadalmi törvény lehetővé teszi a „természet valamely alkotásának” szabadalmaztatását, ha az új és hasznos anyagösszetétel. A bíróság ezenkívül megjegyezte, hogy minden olyan kézzelfogható dolog, mely szabadalmi oltalomban részesülhet, abban az értelemben a „természet alkotása”, hogy a természet szolgáltatja hozzá a nyersanyagot.7

Hosszú jogi csatározás után 1980-ban fogadták el az első olyan szabadalmat, mely egy genetikailag megváltoztatott baktériumra kért oltalmat. A szabadalmi kérelmet 1972-ben nyújtották be. A kérelmet benyújtók nemcsak arra az eljárásra kértek szabadalmi oltalmat, mellyel a baktériumot létrehozták, hanem magára a baktériumra is. A szabadalmi hivatal azonban úgy döntött, hogy csak az eljárás szabadalmaztatható, maga a baktérium nem. Az elutasítás indokául elsősorban a „természet alkotása” doktrína szolgált, mert a szabadalmi hivatal szerint a megváltoztatott baktérium ugyan bizonyos szempontból és bizonyos mértékig különbözik a természetben találhatótól, mégsem tekinthető újfajta baktériumnak. A kérelem benyújtói fellebbezésükben vitatták ezt az álláspontot, mert szerintük a baktérium igenis lényegesen megváltozott a természetben találhatóhoz képest, ezért új anyagösszetételnek minősül. A szabadalmi hivatal, bár elismerte, hogy a megváltoztatott baktérium nem található meg a természetben, ezért nem tekinthető a „természet alkotásának”, a fellebbezést mégis elutasította azon az alapon, hogy élőlény nem szabadalmaztatható. Újabb fellebbezés következett, melynek során már az volt a fő kérdés, vajon lehet-e élőlényeket szabadalmaztatni. A bíróság ebben a kérdésben úgy döntött, hogy a baktérium szabadalmaztatható, mert az, hogy valami élő, vagy sem, jogi szempontból nem lényeges egy szabadalom elbírálása esetén. Az ügy végül a Legfelsőbb Bíróságon ért véget, mely szintén úgy döntött, hogy a baktérium szabadalmaztatható, mert új anyagösszetételnek tekinthető, vagyis nem a „természet alkotása”, hanem emberi leleményesség eredménye. A Legfelsőbb Bíróság továbbá azt a korábbi megállapítást is elfogadta, hogy egy szabadalom elbírálásakor jogi szempontból nem az a lényeges különbség, hogy élőlényre vagy élettelen dologra vonatkozik-e a kérelem, hanem az, hogy ember alkotta találmányról van-e szó, vagy a „természet (élő vagy élettelen) alkotásáról”. Ez pedig azt jelenti, hogy a „természet valamely alkotása” változatlan formában továbbra sem szabadalmaztatható (például egy újonnan felfedezett ásványra vagy növényfajra nem kérhető szabadalmi oltalom).8

1984-ben elutasítottak egy olyan szabadalmi kérelmet, melyben oltalmat kértek egy nemesített osztrigára, valamint az alkalmazott nemesítési eljárásra. Bár az elutasítás legfőbb indoka az volt, hogy a találmány nem tesz eleget a szabadalmaztathatóság egyik feltételének (mivel az alkalmazott módszer az adott területen jártas szakember számára nyilvánvaló), a szabadalmi hivatal annak a véleményének is hangot adott, hogy a baktériummal kapcsolatos döntés nem jogosít fel magasabb rendű állatra vonatkozó szabadalom megadására, még akkor sem, ha csupán gerinctelen állatra vonatkozik a kérelem. A fellebbezést követően a kérelmet újra elutasították (továbbra is azon az alapon, hogy a szabadalmaztathatóság nem nyilvánvaló kritériumának nem tesz eleget), de a szabadalmi hivatal most már azt állította, hogy elvben állatok is szabadalmaztathatók.

1988-ban adták meg az első olyan szabadalmat, mely genetikailag módosított állatra (az ún. „oncomouse”-ra, egy rákra hajlamos egérre) kért oltalmat.

1988-ban az amerikai, az európai és a japán szabadalmi hivatal kiadott egy közös állásfoglalást az izolált természetes anyagok szabadalmaztathatóságával kapcsolatban. Ezen állásfoglalás szerint a tisztított természetes anyagok azért nem tekinthetők a „természet alkotásainak” vagy felfedezéseknek, mert tisztított formában a természetben nem léteznek. Szabadalmi szempontból ezek inkább olyan biológiailag aktív vagy kémiai anyagoknak tekinthetők, melyek ugyanazon az alapon szabadalmaztathatók, mint más kémiai anyagok.9