Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései


A szabadalom fogalma

A szabadalom a feltalálónak korlátozott időtartamra (általában húsz évre) megadott kizárólagos jog, mely egyfelől másokat megakadályoz a találmány hasznosításában (gyártás, felhasználás és árusítás), másfelől lehetővé teszi, hogy maga a feltaláló hasznosítsa a saját találmányát, jóllehet a szabadalom birtoklása önmagában ezt nem követeli meg – rendelkezhet valaki szabadalommal anélkül is, hogy a találmányát felhasználná. A szabadalom birtokosa természetesen engedélyezheti, hogy mások felhasználják a találmányát. A szabadalom azonban nem jelent abszolút jogot a találmány hasznosítására, mivel a felhasználást korlátozhatja, hogy mások rendelkezhetnek átfedő szabadalommal, vagy lehetnek olyan törvények, melyek befolyásolják a szabadalom felhasználását.1
Mivel a szabadalom valójában a szellemi tulajdon egy formája, meg kellene határozni a tulajdon fogalmát. A tulajdon kétértelmű fogalom: bizonyos összefüggésekben (anyagi vagy elvont) dologra utal (például egy házra vagy a szerzői jogra), de használják arra a jogi viszonyra vonatkoztatva is, mely egy személy és a dolog között áll fenn (ezért ilyenkor mindig elvont fogalom).2 A tulajdon tehát gyakran nem valamilyen megfogható vagy meg nem fogható dologra utal, hanem inkább egy dologhoz kapcsolódó jogokként értelmezhető.
Ha jogi szemszögből nézzük, a szellemi tulajdon és a személyes tulajdon bizonyos szempontból hasonlít, bizonyos szempontból pedig különbözik. A szellemi tulajdonnak és a személyes tulajdonnak sok közös jogi jellemzője van: mindkettő megvehető és eladható, felhasználása engedélyezhető, elcserélhető, elajándékozható. De a személyes tulajdonhoz több jog kapcsolódik, mint a szellemi tulajdonhoz. A tulajdonhoz való jog ugyanis magában foglalja a birtoklás, a használat és kizárás jogát is, ahol a kizárás joga azt jelenti, hogy másokat kizárhatunk a birtoklásból és a használatból. A tulajdonhoz való jog egyben azt is jelenti, hogy a tulajdonos rendelkezik egy (vagy néhány) konkrét dologgal (van például egy vagy több autója, háza vagy földje). A szabadalommal nem járnak együtt mindezek a jogok, mert a szabadalmasnak csak ahhoz van joga, hogy másokat (meghatározott ideig) kizárjon a szabadalom tárgyát képező dolog előállításából, felhasználásából és árusításából, miközben nincs a szabadalom birtoklásából eredő pozitív joga, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy nincs joga a találmány birtoklásához és felhasználásához. Például valaki szabadalmaztathat egy új típusú fegyvert, mégsem rendelkezik soha egyetlen fegyverrel sem. Vagy lehet valakinek egy gyógyszerre vonatkozó szabadalma, mégsem árusíthatja azt, mert az illetékes hatóság nem engedélyezi a szer forgalmazását. Ezen kívül a szabadalom nem jelenti a szabadalmaztatott dolog tulajdonjogát. A szabadalom (birtoklása) következtében nincs egy konkrét dolog vagy a dolgoknak egy olyan osztálya, mely a szabadalmasé. Ha valakinek birtokában van egy kerékpár, akkor van egy konkrét bicikli, mely az övé. Ha viszont valakinek van egy kerékpárra vonatkozó szabadalma, akkor lehetséges, hogy nincs olyan bicikli, mely az övé. És nem az a helyzet, hogy minden olyan kerékpár, melyre a szabadalmi oltalom kiterjed, a szabadalmasé.3
 
1 Nuffield Council on Bioethics (2002): The ethics of patenting DNA – a discussion paper; 11. (Box 2.1)
2 Miller, D. (szerk.) (1995): Politikai filozófiák enciklopédiája. Budapest, Kossuth Kiadó; Tulajdon szócikk – 499.
3 Ossorio, P. (2002): Legal and Ethical Issues in Biotechnology Patenting. In: Justine Burley and John Harris (eds): A Companion to Genethics. Oxford, Blackwell Publishing, 408–419; 410–411.

A biotechnológia etikai kérdései

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave