Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A második állítás: a szabadalmaztathatóság feltételeit a DNS szekvenciák nem elégítik ki

A genetikai szabadalmak megadását gyakran azon az alapon próbálják meg megkérdőjelezni, hogy azok nem tesznek eleget a szabadalmaztathatóság három feltételének (újdonság, nem nyilvánvaló vagyis feltalálói tevékenységen alapuló, hasznosság vagy ipari alkalmazhatóság).

Újdonság.1 Mint korábban láttuk, jelenleg az az általánosan elfogadott álláspont, hogy egy izolált természetes anyag újnak tekinthető. Korábban azt is láttuk, hogy valami akkor tekinthető újnak, ha nem ismert nyilvánosan, ha nem hozzáférhető bárki számára. Amennyiben ennek a feltételnek a tükrében vizsgáljuk a genetikai szabadalmakat, akkor mondhatjuk azt, hogy például egy, a természetben előforduló gén közvetlenül természetesen nem hozzáférhető, mert a közvetlen hozzáféréshez szükség van valamilyen izolálási eljárásra, mellyel tisztított formában előállíthatjuk az adott gént. Az izolálási folyamat során a gént elválasztják azoktól az egyéb (makro)molekuláktól, melyekkel természetes körülmények között kapcsolódik, illetve a folyamat eredményeként olyan formában áll a gén rendelkezésre, mely lehetővé teszi annak molekuláris jellemzését (lehetőség van például a gén egyik legfontosabb jellemzőjének – a szekvenciájának – a megállapítására).

Feltalálói tevékenység.2 Eme feltétel szerint egy találmány akkor nem nyilvánvaló, ha az adott területen éppen rendelkezésre álló ismeretek önmagukban nem adnak elegendő útmutatást ahhoz, hogy egy megfelelően képzett szakember eljusson a szabadalmi bejelentésben leírt megoldáshoz. A genetikai szabadalmak esetén gyakran egy gén szekvenciája képezi a szabadalom tárgyát. Ezzel kapcsolatban sokan érvelnek úgy, hogy a tudomány, de még inkább a technika fejlődése következtében egy gén izolálása, szekvenciájának és lehetséges funkciójának megállapítása jelenleg már rutinjellegű folyamat. Márpedig ha ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy a feltalálói tevékenység mint feltétel nem teljesül. Erre az érvre azonban lehet azt válaszolni, hogy egy génszekvencia esetén a nyilvánvalóság szempontjából nem az a lényeges kérdés, hogy milyen módon vagy milyen technikával lehet eljutni a szekvenciához, hanem az, hogy megjósolható-e előre egy adott gén szekvenciája a gén izolálását megelőzően. Mivel a megjósolhatóság nyilvánvalóságot jelent, és mivel általában nehéz előre megjósolni egy gén szekvenciáját azt megelőzően, hogy izolálták volna, ezért a szekvencia nem tekinthető nyilvánvalónak.

Hasznosság.3 A szabadalmaztathatóság harmadik feltétele az, hogy a találmánynak hasznos nak, azaz a gyakorlatban vagy iparilag alkalmazhatónak kell lennie. Genetikai szabadalmak esetén a hasznosság megítélése szempontjából az jelenti a legnagyobb problémát, hogy jelenlegi tudományos ismereteink alapján nagyon könnyű elméletileg lehetséges alkalmazást megjelölni. Például, ha a szabadalom tárgya valamilyen új emberi DNS-szekvencia, akkor lehetőség van arra, hogy ezt az emberi DNS-szekvenciát összehasonlítsák már ismert emberi és állati DNS-szekvenciákkal, és ha találnak eléggé hasonló szekvenciát (amire jó esély van, hiszen rengeteg szekvencia érhető el különböző adatbázisokban), akkor könnyű olyan hihető alkalmazást javasolni a szabadalmi bejelentésben, mely a jelenlegi ismereteink alapján nem zárható ki. De egy szabadalom megadásához ez nem tűnik elegendőnek, két okból kifolyólag sem: először is, nem egy elméletileg lehetséges, hanem egy tényleges alkalmazást kellene a szabadalmi bejelentésben leírni; másodszor, egy gén biológiai funkciójának megadása csupán egy természeti tény leírása, és nem a szabadalmaztathatóság megítélése szempontjából megkövetelt gyakorlati hasznosság feltárása.

Felfedezés és találmány.4 Van a szabadalmi törvényeknek egy további rendelkezése, melyre gyakran hivatkoznak a genetikai szabadalmak ellenzői. Sok ország – így Magyarország – törvénye ugyanis úgy rendelkezik, hogy a felfedezések nem szabadalmaztathatók. A genetikai szabadalmak ellenzői pedig úgy gondolják, hogy a gének – az új fajokhoz és bolygókhoz hasonlóan – felfedezésre váró természetes dolgok, ezért egy gén azonosítása valójában felfedezés, és nem találmány.

Annak eldöntése érdekében, hogy egy gén azonosítása felfedezésnek tekinthető-e, vagy inkább találmánynak, először definiálni kell ezt a két fogalmat. Felfedezésről akkor beszélünk, ha új tudásra teszünk szert a világ valamilyen – már létező – tényéről. Ezzel szemben, ha valaki létrehoz vagy kifejleszt valamit, ami korábban még nem létezett, akkor azt találmánynak nevezzük. Ha elfogadjuk ezt a két meghatározást, akkor úgy tűnik, igaza van azoknak, akik ellenzik a genetikai szabadalmakat, hiszen a gének léteznek a természetben, és mi csupán azonosítjuk ezeket.

1	Nuffield Council on Bioethics (2002): The ethics of patenting DNA – a discussion paper; p. 29 (3.27-28)
2	Nuffield Council on Bioethics (2002): The ethics of patenting DNA – a discussion paper; pp. 29-30 (3.29-31, 33)
3	Nuffield Council on Bioethics (2002): The ethics of patenting DNA – a discussion paper; p. 31 (3.35-36)
4	Nuffield Council on Bioethics (2002): The ethics of patenting DNA – a discussion paper; p. 23 (3.9)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero