A neuroetika fogalma alapvetően kétféle megközelítésben értelmezhető. Egyrészt az idegtudományok kapcsán felmerülő etikai kérdéseket vizsgáló alapvetően filozófiai diszciplínáról van szó, amely a pszichiátria, a neurológia, az idegsebészet, a neurofiziológia, neuroanatómia, a pszichológia, és a pszichofarmakológia által felvetett etikai kérdésekkel foglalkozik. Teszi ezt nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy felvesse azokat a kérdéseket, amelyek értékválasztást jelentenek, tehát amelyek nem kizárólag természettudományos, pszichológiai kérdések, hanem olyanok, melyek az emberiség társadalmi, kulturális meghatározottságát figyelembe véve etikai szempontból fontosnak minősülnek. Úgy tűnik, hogy a neuroetika virágzó jövőnek nézhet elébe, hiszen a központi idegrendszerrel, önazonosságunkkal kapcsolatos tudományos információink egyre több kérdést vetnek fel. Ugyanakkor azért is nagy érdeklődésre számot tartó kérdéseket vet fel ez a tudományterület, mert az idegrendszerrel kapcsolatos kutatások többek között személyiségünk legbelső titkairól, az emberi agy működéséről, a szabad akarat kérdéseiről értekezik, melyek mindig izgatták az emberiséget. Olyan kérdések kerülnek új megvilágításba, mint például: Van-e szabad akaratunk? Mi határozza meg a döntéseinket? Mennyire determináltak döntéseink? Mennyire mondhatjuk azt, hogy az ÉN autonóm létező, ami igazgatja az egész embert? Mennyire határozzák meg az anatómiai, élettani, biokémiai entitások a döntéseinket, amelyekről egyre több ismeretet szerzünk a természettudományos kutatások által?

Az új technológiákat, az új technikai lehetőségeket sok esetben gyanakvással, illetve félelemmel fogadjuk. Igaz az is, hogy ez sok esetben annak is köszönhető, hogy az új technológiákat az emberek nem ismerik, illetve nem tudják, hogy az pontosan mire használható. Ennek a fejezetnek elsősorban nem az a célja, hogy az új technológiákat értékeljük, azoknak a hasznát megítéljük, társadalmi értékét minősítsük. Pusztán a tudományterület kapcsán felmerülő néhány etikai kérdést szeretnénk vizsgálni. Mint az etikának általában, a neuroetikának sem célja tehát, hogy egyfajta fanyalgással vegyes neoluddita álláspontot képviseljen, ugyanakkor nyilvánvaló kerülendő egyfajta hurrá optimizmus is, amely azt engedi sejtetni, hogy az idegtudományok megoldják az emberiség összes nagy kérdését. Érdemes megjegyeznünk azt is, hogy nagyon sok neuroetika által vizsgált kérdés igazából már korábban is felmerült, hisz az ember a központi idegrendszer működésébe már évezredek óta beavatkozik különböző orvosi technológiák segítségével. A pszichofarmakológia, de a hétköznapi stimulánsok, kedélyjavítók például már évtizedek, évszázadok, esetenként évezredek óta befolyásolják tudatállapotunkat.

Ugyanígy, a pszichosebészeti eljárások is számos társadalmi és etikai kérdést vetnek fel. Olyan ré gi, lassan már csak a tankönyvekből ismert eljárásokra gondolhatunk itt, mint például a lobotómia vagy leukotómia, mely során az agy egy lebenyének átmetszésével kívántak pszichotikus betegeken segíteni. Ezeket a beavatkozásokat elsősorban biztonságosságuk miatt kritizálták és szüntették meg, ugyanis sok esetben nem sikerült a kellő terápiás hatást elérni a beavatkozásokkal, miközben súlyos, debilizáló mellékhatások jelentkeztek.

A neuroetika összefoglalóan és egységesen próbálja ezeket az utóbbi évtizedekben egyre sokasodó kérdéseket áttekinteni.

A neuroetika másik vizsgálódási területe az etikai döntéshozatalra vonatkozik.

Míg tehát a neuroetika korábban említett ágát az idegtudományok etikájának nevezhetnénk, a másik részét a neuroetikának az etika idegtudományi meghatározottsága vizsgálatának is nevezhetnénk. Az etikai döntéshozatalt, sőt általánosságban véve az emberi döntéshozatal természettudományi, idegtudományi meghatározottságát is vizsgálja a neuroetika. Olyan kérdéseket elemez, mint a szabad akarat kérdése: milyen mértékben vagyunk képesek a saját tudatunkat, saját elménket megismerni, illetve hogyan, milyen tényezők befolyásolják erkölcsi döntéseinket. Az idegtudományok segítségével bizonyos ismereteket szereztünk arról, hogy a döntéshozatalkor, különösen az etikai kérdésekben hozott döntéshozatalkor milyen agyterületek működnek elsősorban, illetve milyen fiziológiai tényezők befolyásolhatják az agyműködésünket. Ezek az idegtudományi eredmények segíthetnek megérteni azt, hogy az etikai döntéshozatal valójában milyen feltételezéseken nyugszik, illetve mik befolyásolják a személyiségünkben a döntéshozatalt etikai kérdések kapcsán. Az idegtudományokkal kapcsolatos biotechnológiai lehetőségeket a kriminológia, illetve a bírói döntéshozatal során is alkalmazzák, mely – például a hazugságvizsgálatok, vagy a „gondolatolvasás” kapcsán ismét sok etikai kérdést vet fel.