A másik kérdés, amely felmerül a memória befolyásolásával kapcsolatban, az bizonyos emlékképek tudatos és célzott törlése. Nyilván felmerül a kérdés, hogy milyen célból történik ez, milyen formában és milyen mértékben befolyásolja az ember identitását és életét? Ugyanakkor kérdés, hogy ha törlünk bizonyos emlékképet egy ember memóriájából, okozhatunk-e kárt ezzel, s ha igen, milyet? Ezt a kérdést különösen annak tükrében tehetjük fel, hogy amint említettük, emlékképeink fontos részét, képezik személyes identitásunknak. A kérdés a gyakorlatban akkor merült fel, amikor a poszttraumás stressz betegségben szenvedő emberek traumásnak minősített emlékképeit kísérelték meg törölni Propranolollal1. A poszttraumás stressz betegségben (PTSD) szenvedő betegek ugyanis sok esetben szenvednek attól, hogy a megélt trauma emlékképei akaratlanul és súlyos zavarokat okozva felidéződnek tudatukban. A Propranolol kezelés épp ezeknek az emlékeknek a traumatikus voltát hivatott csökkenteni. Amennyiben ez biztonságosnak és hatékonynak tűnik, annyiban első pillantásra kevés etikai problémát említhetünk a Propranolol alkalmazásával kapcsolatban. Úgy érvelhetünk, hogy adott egy betegség, mely szenvedést okoz a pácienseknek, s melyet egy bizonyos beavatkozással enyhíteni, gyógyítani lehet, tehát a memória befolyásolása ebben az esetben egy betegség tüneteinek enyhítését jelenti. Voltak azonban olyanok, akik súlyos aggodalmuknak adtak hangot a Propranolol alkalmazásával kapcsolatban. Úgy vélték, hogy amennyiben ezt a gyógyszert engedélyezzük a memória befolyásolására, annyiban Pandora szelencéjét nyitjuk ki és olyan módon vissza lehet élni ennek a gyógyszernek az alkalmazásával, ami a társadalomban nemkívánatos eredményekhez vezethet. Úgy érveltek, hogy a Propranololt „esemény utáni” tablettaként lehet majd alkalmazni olyan traumatikus élmény által keltett rossz emlékek enyhítésére, amely normális körülmények között, azaz gyógyszeres befolyásolás nélkül megbánást, szenvedést, bűntudatot, illetve lelkiismeret-furdalást okozott volna az illetőben2. Ha valaki súlyos bűncselekményt, vagy akár csak olyan kisebb jelentőségű tettet követ el, amelyet erkölcsileg elítél, egy ilyen tablettával az esemény elkövetését követően a saját lelkiismeretét is befolyásolni lesz képes, hiszen az emlékkép, amely az agyában az esemény kapcsán felidéződik, sokkal kevésbé lesz traumatikus a gyógyszer hatása miatt, mint amilyen az a gyógyszer hatása nélkül lenne. A memória ily módon történő befolyásolása természetesen nem új az emberiség történetében, ismerünk sokkal egyszerűbb módot erre. Például az alkoholfogyasztása ilyen tett után viszonylag hatékonyan befolyásolja az emberek tudatát, és könnyítheti lelkiismeret-furdalását is. Azonban természetesen nem szabad összetévesztenünk a már jelenleg meglévő technikák káros mellékhatásait azzal, hogy forgalomba hozunk egy olyan gyógyszert, aminek segítségével kevesebb mellékhatással, és talán még hatékonyabban érhetjük el azt, amit a társadalmunkban esetleg nem kívánatosnak tartunk, azaz a lelkiismeret-furdalás csökkentését, az önvádolás enyhítését. Mások azzal érveltek3, hogy a lelkiismeret-furdalás csökkentésére egyéb társadalmi technikák is léteznek. Példaként említhetjük a tömeges kivégzéseket végrehajtó német katonákat, akiknél azt találták, hogy csak húsz százalékuk tapasztalt pszichológiai problémát a kivégzések után, s a katonák nyolcvan százaléka saját bevallása szerint nem tapasztalt ilyen problémát. Az, hogy a katonák döntő többsége nem érzett lelkiismeret-furdalást cselekedete után, bizonyítéka annak, hogy a társadalmunkban milyen erős lehet a pszichológiai befolyásolás hatása a lelkiismeret-furdalás csökkentésében. Ez a jelenség sem jelentheti azonban azt, hogy a Propranolol használata megengedhető pusztán azért, mert más módszerrel is el lehet érni a lelkiismeret-furdalás, a bűnösség érzés csökkentését.