Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

Kutatásetikai fordulat 1966-ban

Az 1960-as évek közepéig a legtöbb országban az volt az uralkodó felfogás, hogy a kutató lelkiismerete a kutatási alany legfőbb védelmezője, s a kutató bármit megtehet a kutatás során, melyet lelkiismerete megenged. Azt, hogy ez nem elegendő, Henry Beecher, a Harvard Egyetem aneszteziológus professzora azóta híressé vált cikke mutatta meg. A patinás New England Journal of Medicine-ben 1966-ban megjelent cikkben1 Beecher számos példát hozott fel arra, hogy az USA vezető intézményeiben is rutinszerűen történnek etikátlan kutatások, melyek során a kutatási alanyok életét, egészségét tájékoztatásuk és beleegyezésük nélkül veszélyeztették. Sok kutatási alany nem is tudta, hogy kutatásban vesz részt, nem tájékoztatták őt annak veszélyeiről, s sokan komolyan károsodtak vagy meghaltak a kutatás eredményeként. Beecher a cikkében érvelt azon – akkoriban széles körben elterjedt – álláspont ellen, hogy a szigorúbb szabályok korlátozzák a tudományos kutatás szabadságát és így végső soron akadályozzák a tudomány fejlődését.

A Beecher által felhozott példák szinte mindegyike vezető USA-beli intézetekben folytatott kutatás volt, melyet kiemelkedő kutatók végeztek, s melyeket vezető tudományos folyóiratokban publikáltak.

Ezek során például légúti streptococcus fertőzés kezelésére egy kutatás keretében az egyik csoport nak nem adtak penicillint, hanem helyette csak placebót, noha ismert volt, hogy a penicillin szükséges az esetleg kialakuló reumás láz megelőzésére. A placebót kapó csoportban 2 reumás lázas eset elő is fordult, mely penicillin kezeléssel megelőzhető lett volna.

Egy másik esetben egy beteg nagyon rosszindulatú bőrdaganatát (melanoma) ültették át önként beleegyező és tájékozott édesanyja bőrébe. Azt remélték, hogy az egészséges anyában a tumor ellen termelődő ellenanyagok terápiás hatásúak lehetnek a melanomás lánynál is. A lány azonban a melanomának az anyjába való transzplantálását követő napon meghalt. Mint kiderült, már terminális állapotban volt, s így az anya félrevezetésének is tekinthető, hogy elhitették vele: önfeláldozásával esetleg lányának segítséget nyújthat. Noha az anyából az átültetett daganatot a beültetéstől számított 24. napon kivágták, az anya a melanoma metastasisa eredményeként meghalt a transzplantációt követő 451. napon.

Beecher egy másik példája az a kutatás volt, amikor 1963-ban élő ráksejteket injiciáltak subcután idős, intézetben ápolt betegeknek egy New Yorki kórházban. Mivel korábbi kísérletek alapján biztosnak látszott, hogy e ráksejtek immunválaszt eredményeznek és kilökődnek, s csak az volt a kérdés, hogy ez milyen hosszú idő alatt történik, ezért a betegeknek – hogy ne ijesszék meg őket – nem mondták meg, hogy ráksejteket fecskendeznek a bőrük alá. A kutatók úgy ítélték meg, hogy az erről való tájékoztatás csak felesleges szorongást okozott volna a kutatási alanyoknak. Az ezt követő jogi eljárás kimondta, hogy kutatás esetén az orvos semmit nem titkolhat el a kutatási alany elől, vagyis a kutató-kutatási alany kapcsolat más, mint a szokásos orvos-beteg kapcsolat, s ezért – a megfelelő tájékoztatás hiánya miatt – ez a kutatás etikátlan volt.2

Beecher cikke azért volt óriási hatású, mert megmutatta, hogy etikátlan kísérletek nemcsak a náci Németországban történtek, hanem példaszerű demokráciákban is rendszeresen előfordulnak, ezért alapvető változásra van szükség a kutatással kapcsolatos etikai megközelítésben.

1	Henry K. Beecher: Ethics and Clinical Research. New England Journal of Medicine 274 (1966):1354–1360.
2	Jay Katz – Alexander Morgan Capron – Eleanor Swift Glass (1972): The Jewish Chronic Disease Hospital Case. In: Jay Katz – Alexander Morgan Capron – Eleanor Swift Glass (eds) (1972) Experimentation with Human Beings. New York: Russell Sage Foundation (pp. 36–38, 40-41, 63–65)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero