Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A szabályozás szükségessége tagadásának időszaka

Claude Bernard (1813-1878) már megpróbált szabályokat meghatározni a kutatás számára. 1865-ben azt írta, hogy soha nem szabad olyan kísérletet végezni emberen, mely bármilyen mértékben káros lehet a számára, még akkor sem, ha ez mások egészsége vagy a tudomány számára hasznos. Ő csak azt tartotta megengedhetőnek, hogy lefejezett bűnözők szöveteit vizsgálják meg, vagy kivégzés előtt álló bűnözőn engedett volna meg pl. féregfertőzést okozó kísérletet, hogy a kivégzés után meg lehessen vizsgálni a beleket. Tehát még halálra ítélteken sem engedett volna meg szenvedést okozó kutatást, csak olyat, ami – az alany számára – életének hátralevő rövid ideje miatt – nem okoz kárt.1

Érdekes módon a világon az első jogi szabályozás a kísérletek kapcsán Angliában az állatkísérletekről született (1876-ban), míg az emberen végzett kísérletek első jogi szabályai csak a XX. században jöttek létre. Ennek oka az az általános meggyőződés volt, hogy a kísérleteket orvosok végzik, akik soha nem fognak etikátlan kísérleteket végezni. Az etikátlan kísérletek veszélye – volt a közvélekedés – csak az állatkísérletek kapcsán merül fel, ezért azt kell jogilag is szabályozni.

Ez a naiv hit – mint láttuk – csak a II. világháború után, a náci emberkísérletek megismerése kapcsán tűnt el, amikor nyilvánvalóvá vált: az etikátlan kísérletek orvosok vezetésével történtek. Látni kell azonban azt, hogy a XIX. század végéig a kísérletező orvos és kísérleti alanya között szoros személyes kapcsolat volt, mely általában megakadályozta a visszaélést. Csak a XX. században vált a kutatás olyan széles betegkört bevonó rendszeres tevékenységgé, melynél az orvos és a beteg közti szoros kapcsolat megszűnt. Ekkor egyre gyakrabban fordult elő etikátlannak tekinthető kísérletezés, s ekkor váltak a betegek érdekeit védő szabályok kitüntetett fontosságúvá.

A XX. században az emberen végzett kutatást szabályozó első irányelv a Német Belügyminisztérium 1931-ben kibocsátott irányelvei voltak. Ezek az akkoriban nagyon korszerűnek és egyedülállónak tekinthető irányelvek hangsúlyozták a kutatás során az alanyok, különösen a gyerekek, a cselekvőképtelenek és a haldoklók jogait a kutatások során. Gyerekeken az irányelvek szerint nem szabad kutatást végezni, ha egészségüket ez a legcsekélyebb mértékben is veszélyeztetné. A haldoklón történő kísérletezést az irányelvek az orvosi etikával összeegyeztethetetlennek tekintették.2 A sors furcsa fintora, hogy ezek az példamutató irányelvek abban a Németországban születtek meg, melyben azután az emberiség történetének legszörnyűbb visszaéléseit valósították meg a náci emberkísérletek formájában.

1	Kurt Fleischhauer – Göran Hermerén (2006): Goals of Medicine in the Course of History and Today. A Study in the History and Philosophy of Medicine. Stockholm: Kungl. Vitterhets Historie och Antikvitets Akademien (p. 122)
2	Kurt Fleischhauer – Göran Hermerén (2006): Goals of Medicine in the Course of History and Today. A Study in the History and Philosophy of Medicine. Stockholm: Kungl. Vitterhets Historie och Antikvitets Akademien (p. 126)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero