A náci Németországban végzett emberkísérletek jól ismertek. Sok ezer kegyetlen, sokszor szándékosan az alany haláláig folytatott kísérletet végeztek pl. a hideg vagy az oxigénhiány hatásait vizsgáló, s számos egyéb kísérletben. A náci háborús bűnöket tárgyaló perben, a Nürnbergi Katonai Törvényszék ítéletének a részeként született meg a Nürnbergi Kódex, mely megkísérelte összefoglalni az emberen végzett kutatás alapelveit. Tíz ilyen alapelvet fogalmazott meg, s ezzel vette kezdetét az emberen végzett kutatást etikailag és jogilag is kiterjedten szabályozó megközelítés.1 A Nürnbergi Kódex elvi jelentősége nem hangsúlyozható eléggé, noha a gyakorlatban a tényleges kutatásokra csekély hatást gyakorolt. Ennek egyik oka, hogy a legtöbb kutató úgy érezte, hogy a kódex sokkal inkább a náci rémtettekre, mint a demokratikus országok kutatási gyakorlatára vonatkozik. Másfelől, a kódex túl szigorúnak bizonyult. Olyan kutatásokat is etikátlannak tekintett, melyeket ma etikailag elfogadhatónak tartunk, s több szabályának szó szerinti betartása lehetetlenné tette volna az orvostudomány bizonyos ágainak további fejlődését. Például a Kódex 1. pontja leszögezi, hogy „A kutatási alany önkéntes beleegyezése abszolút szükséges.” Ennek betartása azt jelentené, hogy a kutatási alany beleegyezése nélkül soha, semmilyen körülmények között nem lenne szabad kutatást végezni. Mivel azonban gyerekek, belátási képességgel nem rendelkező pszichiátriai betegek, sürgősségi osztályon kezelt eszméletlen betegek nem képesek jogilag érvényes beleegyezést adni, ezért ez azt jelentené, hogy esetükben nem lehetne kutatást végezni. Mindez a gyermekgyógyászat, a pszichiátria vagy az intenzív terápia fejlődésének a leállásához vezetett volna, hiszen a medicinában emberen végzett kutatás nélkül a fejlődés lehetetlen. A Nürnbergi Kódex tehát szabályozta ugyan az emberen végzett kutatást, de annyira szigorúan, hogy annak elfojtásával fenyegetett. Az elkövetkező évtizedek világossá tették, hogy olyan új szabályozásra van szükség, mely egyszerre védi a kutatási alanyok érdekeit, de ugyanakkor lehetővé teszi kutatások végzését, és az orvostudomány fejlődését. Eme kettős célt volt hivatva szolgálni az Orvosok Világszövetsége által 1964-ben megjelentetett Helsinki Deklaráció.