Mint láttuk, a tudományos elméletek a megfigyelések és a kísérletek, egyszóval az empirikus tapasztalatok által nem teljesen meghatározottak (aluldetermináltak), Ez azt jelenti, hogy tudományon kívüli tényezők befolyásolják a tudományos elméletek megfogalmazását és annak formáit. Így a tudományt is befolyásolja egy adott kor előítéletei, mítoszai, a „korszellem”, s a kutatók sokszor tudományos munkájuk során a társadalom domináns csoportjai által megfogalmazott érdekekre és vágyakra reagálnak.1 Mint sokan felvetették már, a darwini evolúciós elmélet megfogalmazására hatást gyakorolhatott a Darwint körülvevő szabad versenyes kapitalizmus, annak kíméletlen versenyével és szelekciójával. A kvantummechanika indeterminisztikus világképének megfogalmazására hatást gyakorolhatott a Weimari Köztársaság bizonytalansága. A tudományos elméletek megfogalmazása így némiképp tükrözi a korszellemet, a kor uralkodó elképzeléseit, s nem pusztán a megfigyelt tényekből adódik, s – ahogy láttuk – azok által nem teljesen determinált.2 Mindez persze nem jelenti azt, – mint láttuk – hogy a tudományos elmélet megfogalmazásának folyamatát ne kellene elkülönítenünk az elmélet igazolásának a folyamatától, mely a kultúra sajátosságaitól kevésbé függ. Bár kétségtelen, hogy minden kor könnyebben fogad el olyan tudományos elméletet, mely előítéleteit, illetve a korszellemet igazolni látszik, azért a tudománynak van egy belső logikája és önkorrekciós mechanizmusa. A tudományos elméleteknek végül is egyezniük kell a tényekkel, s ennek hiánya esetén a társadalom, a politika nyomására ideiglenesen elfogadhatnak ugyan hamis tudományos elméleteket, ez azonban mindig csak egy átmenti időre szól. Liszenko téves genetikai elmélete (a szerzett tulajdonságok öröklődése) még egy elnyomó államapparátus teljes támogatásával is csak ideig óráig volt képes dominálni a Szovjetunióban a tudományt.3