A kutatásba bevont betegek nagy része tévesen azt hiszi, hogy a szokásos orvos-beteg viszony közte és őt a kutatásba bevonó orvos között továbbra is fennáll. Ezt a tévedést – melyet „a terápia téves feltételezése” névvel jelölnek a szakirodalomban – a tájékozott beleegyezés során el kell oszlatni. Meg kell magyarázni a kutatási alanynak, hogy a szokásos orvos-beteg viszonyban a beteg érdeke az orvos legfőbb szempontja, s ennek érdekében igyekszik a betege számára egyéniesített kezelést nyújtani. Úgy módosít diagnosztikus vagy terápiás algoritmusokon, hogy az a beteg egyedi helyzetét maximálisan vegye figyelembe, s annak egészségügyi igényeit maximális elégítse ki. Ezzel szemben a kutató-kutatási alany viszony ettől radikálisan eltér. Itt ugyanis a kutató a kutatási terv által meghatározott kezelést nyújtja a betegnek, attól nem térhet el, legfeljebb – ha úgy látja, hogy a beteg a kutatás folytatása esetén kárt szenvedne – kizárhatja a beteget a további kutatásból. A kutató-kutatási alany viszony lényege tehát, hogy a kutató nem a konkrét beteg egészségügyi érdekeit tekinti legfontosabbnak, hanem jövendőbeli betegek egészségügyi érdekeit azzal, hogy igyekszik általánosítható ismereteket szerezni a kutatás segítségével. Ennek megértése a kutatási alany tájékoztatásának fontos feladata, mert csak így lehet a terápia téves feltételezését eloszlatni.