Vulnerábilis sokféle okból lehet a kutatási alany. Vulnerábilissá tehet valakit pl. az értelmi fogyatékosság, a pszichiátriai vagy viselkedési zavar vagy az iskolázatlanság, a társadalmi hierarchiában elfoglalt hátrányos helyzet, a szegénység.1 Vulnerábilissá tehet valakit betegségének kedvezőtlen prognózisa. Vulnerábilisnak tekintik általában a gyerekeket, a terhes anyákat, az ápolásai otthonok lakóit, a nemzeti vagy etnikai kisebbségekhez tartozókat, a munkanélkülieket, a hajléktalanokat, a menekülteket, a fogvatatottakat, a katonaság vagy rendőrség alacsony rangú, s így a hierarchiában alacsonyan elhelyezkedő tagjait is. A vulnerabilitás sajátos formája az orvosi rászorultság. Sok olyan kutatási alany van, aki a kutatásban való részvételtől olyan orvosi ellátást remél, melyre rászorul, s melyet a kutatáson kívül nem kapna meg. A kutatásban résztvevők ugyanis a kutatás során intenzív kivizsgáláson esnek át, s egészségi állapotukat a kutatás során is intenzíven monitorozzák. Mindez a potenciális kutatási alany számára szinte ellenállhatatlanösztönzést jelenthet a kutatásban való részvételre. A kutatásetikai bizottságnak ezért ezt a szempontot is mérlegelnie kell, amikor a kutatás etikai elfogadhatóságát vizsgálja.2

Ma alapelv, hogy vulnerábilis kutatási alanyok bevonásakor gondoskodni kell fokozott védelmükről. Az etikai bizottságnak különös gondossággal kell megvizsgálnia, hogy az ilyen alanyok bevonása feltétlenül szükséges-e, s nincsenek-e a kutatásban felülreprezentálva a nem-vulnerábilis kutatási alanyokhoz képest.