Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A kutatásba való bevonás „háborús” modellje

A kutatásetikában – főleg a XX. század közepéig – elterjedt volt az a rejtett feltételezés, hogy a társadalomnak joga van az őt alkotó egyénektől akár életük, egészségük veszélyeztetését is megkövetelni, ha ez szükséges a többség életének, egészségének a megvédelmezéséhez. A kutatásetikának ez a „háborús” felfogása abból indult ki, hogy ha az állam – egy igazságos, védekező háborúban – kötelezheti a polgárait sorozással és egyéb intézkedésekkel arra, hogy a haza érdekében akár életüket is veszélyeztessék, akkor miért nem kötelezhetők kutatási alanyok a kutatásban való részvételre a társadalom érdekében? Ez az oka annak, hogy – mint láttuk – a II. világháborút követő első két évtizedben a kutatási alanyok önkéntes beleegyezése nem számított fontos szempontnak, s különösebb tájékoztatás nélkül, sőt, sokszor fontos információk szándékos eltitkolásával vontak be kutatásba alanyokat demokratikus országokban is.

Mára ez a felfogás eltűnt, jórészt azért, mert a kutatás nem olyan mértékben szükséges egy társdalom közvetlen túléléséhez, mint pl. egy védekező háború megvívásának képessége. Ahol a közösség túlélése a tét, ma is igazolhatónak látunk az egyén akarata ellenére történő, kötelező intézkedéseket (pl. kötelező védőoltás, karantén járványveszély esetén stb.) A kutatás azonban nem ilyen. Kutatás ugyan szükséges egy társadalom jövendő jólétéhez, de nem szükséges a túléléséhez, ezért nem fogadjuk el a kutatás kapcsán a fenti háborús logikát, s nem fogadjuk el, hogy a kutatás során az egyén érdeke feláldozható lenne a tudomány és a társadalom érdekében. A kutatást sokkal inkább a kutató és a kutatási alany közötti szerződésként, mint az alany önfeláldozásaként fogjuk fel. Úgy gondoljuk, hogy a kutatásban való részvétel nem kötelesség, ezért az csak az alany önkéntessége alapján elfogadható.1 A kutatásban való részvétel olyan, mint a véradás: olyan altruista tett, mely az azt megtevőnek általában nem szolgálja közvetlen érdekét, s így az a jövendő betegek érdekében hozott önkéntes áldozatnak tekinthető.2

1	Hans Jonas: Philosophical Reflection on Experimenting with Human Subjects. Daedalus 98 (1969): 219–247.
2	David Heyd: Experimentation on Trial: Why Should One Take Part in Medical Research? Jahrbuch für Recht und Ethik. (Annual Review of Law and Ethics) 4 (1996): 189–204.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero