A technológia a káoszt, a vadságot civilizációvá, felvilágosult kultúrává alakítja.2 A mérnökök a kaotikus anyagot embert szolgáló tárgyakká alakítják, s kényszerítik a természetet, hogy az engedelmeskedjék az emberiség akaratának – foglalta össze ezt a gondolkodást Charles Beard 1927-ben.3 A XIX. században már több gondolkodó hangsúlyozta, hogy a tárgyak emberi értékeket testesítenek meg, s így morálisan nem semlegesek. A tárgyak mintegy tárgyiasult emberi célok, felépítésük megalkotójuk értékeit, szándékait tükrözi. A ma embere, amikor az őt körülvevő tárgyakkal találkozik, egyben az azokban megtestesülő emberi értékekkel is találkozik.

Ugyancsak a XIX. században jelent meg a technológiai fenségesség gondolata. Ahogyan az embert a természet szépsége láttán néha elfogja a fenségesség érzése, úgy a XIX. században bizonyos technológiai alkotásokkal kapcsolatban is egyre gyakrabban beszéltek a fenségesség érzéséről.4 Ma is egy pompás híd, egy gyönyörű autó vagy repülőgép, egy hatalmas hajó kapcsán sokan érzik ugyanazt az esztétikai élményt, amit egy vízesés, egy hegy vagy egy végeláthatatlan síkság kapcsán éreznek. A XX. század elejét – nemcsak Beard írásaiban – általában a technológia iránti hasonló lelkesedés jellemzi. A fejlett társadalmakban ekkor a mechanikus paradigma uralkodott. A futószalag és a tömegtermelés lehetővé tette a modern fogyasztói társadalom kialakulását, azt, hogy hasznos tárgyak egyre több emberhez jussanak el. Ezért a XX. század első felében ünnepelték a feltalálókat-vállalkozókat, akik ezt a tömegtermelést lehetővé tették. Sőt, a tömegtermelés technológiai sikere arra is ösztönzést adott, hogy annak elveit az egész társadalomra kiterjesszék.5 Kezdték az egész gazdaságot, sőt sokszor az egész társadalmat egyfajta óriási gépként felfogni, s benne az embereket e gép alkatrészeinek. A gondolkodás eme mechanizáltsága megjelenik a kor művészetében és társadalmi-politikai mozgalmaiban is. A kommunizmus Szovjetunióbeli felfogása az 1920-as években nagymértékben tükrözi ezt a gondolkodást, mely – retorikájától függetlenül – az USA mechanikus technológiai kultúráját egyfajta társadalmi modellnek is tekinti. Eme kultúra lényege a hatékonyság és a rend. A gyár éppúgy eme ideál fizikai megvalósulása, ahogyan egy középkori katedrális a középkori szellemiség építészeti megvalósulása.6

A technológia egyben az emberi kontroll lehetőségét ígéri a természet felett, s a technológiai hübrisz azt, hogy a természetet tetszésünk szerint átalakíthatjuk – emberi céljainknak megfelelően. Ahogyan az ember egy óriási gépet – és annak erejét – egyetlen kapcsolóval kontrollálja, a technológia további fejlődése a kortársak szemében ígéret volt arra, hogy a természetet is teljes egészében kontrollálni lehet majd egyszer hasonló kapcsolókkal.