Mivel az RKK általában több évig tart, ezért komoly etikai probléma, hogy a kutatás előrehaladtával a kipróbálás alatt levő kezelés, s egyéb beavatkozás – eredeti, változatlan formájában – a kutatás ideje alatt elavulhat. A kutatás évei alatt ugyanis a vizsgált diagnosztikus, terápiás eljárás, s a kontrollcsoport által kapott standard beavatkozás is a kutatáson kívül tökéletesedik, azon – a tapasztalatok fényében – számtalan változtatást hajtanak végre, mely azokat egyre jobbá teszi. Mindezt azonban a kutatási terv általában nem követheti. Az eredeti kutatási terv ugyanis még a beavatkozásnak évekkel korábbi formáját vizsgálja, s hasonlítja azt össze az évekkel ezelőtti elfogadott standard eljárással. Ezért komoly etikai probléma ilyenkor, hogy a kutatás keretében kapott új, vizsgált beavatkozás, s a kontrollcsoport által kapott standard beavatkozás is a kutatás vége felé már általában rosszabb hatékonyságú, mint ugyanazok a beavatkozások a kutatás keretén kívül. Így, még ha a kutatás elején a résztvevők a lehető legígéretesebb új, kísérleti beavatkozásban részesültek is, s azt az akkori legjobb standard beavatkozást kapó kontrollcsoporttal hasonlították is össze, ezek a kutatás előrehaladtával relatíve egyre rosszabb beavatkozást jelentenek a kutatáson kívül kapott hasonló beavatkozásokhoz képest. Így a kutatásban vizsgált beavatkozások relatív állandósága miatt a kutatási alanyok relatíve egyre rosszabbul járnak. Ezért ilyenkor ismét szembekerül a kutató mint orvos kötelessége a kutató mint tudós kötelességével. Előbbinek a kutatási alanyokat azonnal a legjobb beavatkozásban kellene részesítenie, mihelyt azok elérhetővé válnak, míg utóbbinak – a kutatás befejezhetősége érdekében – ragaszkodnia kell a beavatkozások változatlanul tartásához. Ez lehetővé teszi általánosítható ismeretek szerzését, de azon az áron, hogy a kutatási alanyok érdekeit feláldozzák. A kutatásban vizsgált beavatkozás elavulása egyben azt is jelent, hogy maga a kutatási tervben szereplő kérdésfeltevés is elavul. Hiszen a kutatás ideje alatt a technológia olyan gyorsan fejlődhet, annyira átalakulhat, hogy a kutatási tervben szereplő eredeti kérdésfeltevés érdektelenné válik. Szélsőséges esetben ez a kutatás abbahagyását is indokolttá teheti.1