Az ezzel kapcsolatos vita 1997-ben robbant ki a New England Journal of Medicine hasábjain. A fejlődő országokban ugyanis nagy probléma a HIV/AIDS fertőzöttek nagy száma, s az, hogy a terhes anyák is nagy százalékban HIV pozitívak. A HIV fertőzés fetomaternalis transzmissziója is jelentős számban fordul elő, melynek eredményeként az újszülöttek is HIV pozitívak lesznek. Az USA-ban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a HIV fetomaternalis transzmisszióját a Zidovudin (Azidotimidin) kezelés jelentősen csökkenteni képes, ez a kezelés azonban fejlődő országokban nem elérhető, mert a kezelés 800 US$- ba kerül, mely egy szegényebb ország egészségügyi rendszere számára megfizethetetlen, továbbá adagolása olyan komoly egészségügyi infrastruktúrát feltételez, mely fejlődő országban általában nem elérhető Ezért az 1990-es években számos randomizált kontrollcsoportos klinikai vizsgálatot (RKK) végeztek egy hatékony és olcsóbb alternatív terápia kifejlesztésére a HIV fetomaternális transzmissziója megakadályozására. A WHO, az ENSZ és az USA támogatásával lefolytatott 16 vizsgálatból 15 placebo-kontrollos volt, melyek keretében a fetomaternalis transzmissziót akadályozni kívánó új szert placebóval hasonlították össze.1 Ennek kapcsán bontakozott ki a vita a NEJM hasábjain 1997-ben.