Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A multinacionális kutatások etikai problémái

A multinacionális kutatások így komoly etikai problémákat vetnek fel. A legalapvetőbb probléma az, hogy ilyenkor lényegében a kutatási eredmények importálása és az etikai problémák exportálása történik meg a gazdagabb országok részéről.1

Az egyik legfontosabb etikai probléma az, hogy hogyan férhetnek majd hozzá a kutatási alanyok, illetve a tágabb közösség a kutatásban hasznosnak bizonyuló terápiás eljáráshoz vagy egyéb beavatkozáshoz? Vagyis mi történjék a kutatás befejeződése után, ha a kutatás azt találta, hogy az általa vizsgált beavatkozás a kutatási alanyoknak hatásos? Elfogadható-e az a túl gyakran ismétlődő jelenség, hogy a kutatás befejeződésével a kutatók hazatérnek, a szegényebb országok kutatási alanyai számára pedig nem lesz többé hozzáférhető az a gyógyszer, amelynek hatásosságát éppen az ő részvételükkel zajló kutatásban állapították meg.

Vannak, akik ezt a jelenséget „szafari kutatásnak” nevezik, s a kutatási alanyok és tágabban a betegközösség, illetve a szegényebb országok kizsákmányolásának tartják.2

Ennek a kérdésnek a megválaszolására ma két megoldás körvonalazódik.

Az egyik az a követelmény, hogy a kutatás csak akkor tekinthető etikailag elfogadhatónak egy szegényebb országban, ha annak egészségügyi igényeit is szolgálja. Ez a Helsinki Deklaráció 2000. évi revíziója 19. pontjának követelménye, mely így fogalmaz:

„Az orvosi kutatás csak akkor indokolt, ha valószínűsíthető, hogy annak eredményeiből az a közösség, melyben a kutatást végzik, hasznot húz.”

Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a kutatás által kifejlesztett beavatkozás, terápia, annak a betegcsoportnak a számára is hozzáférhető lesz a kutatást követően, akiknek a bevonásával azt végezték. A Helsinki Deklaráció 2000 30. pontja a következőképpen fogalmaz:

„A vizsgálat befejezésekor minden abba bevont beteg számára biztosítani kell a vizsgálat által bizonyítottan legjobbnak talált profilaktikus, diagnosztikus és terápiás eljárásokhoz való hozzájutást.”

A CIOMS 2002 még ennél is továbbmegy, amikor azt követeli, hogy a kutatás által előnyösnek bizonyult beavatkozás nemcsak az abban résztvevő betegeknek, hanem az adott országban élő hasonló betegségben szenvedő betegpopulációnak is hozzáférhető kell legyen a kutatást követően. Ha ez nem biztosítható, akkor a kutatás végzése a szegény országban kizsákmányolásnak tekinthető, hiszen ekkor valóban mondható, hogy olyan betegeken végzik a kutatást, akiknek abból hosszú távon nem lesz hasznuk, hiszen a kutatás által hatásosnak bizonyuló terápiához a kutatást követően nem lesz hozzáférésük.

Ez az új követelmény azonban nagyon komoly követelményeket állít a kutatás szponzorai elé, hiszen elvben finanszírozniuk kellene – egy szegényebb ország esetén – nemcsak a kutatás kifejlesztette új beavatkozást az adott ország betegei számára, hanem sokszor az annak biztosításához szükséges egészségügyi infrastruktúrát is. Mindez azonban annyira költséges, hogy a szponzorok elijesztéséhez vezethet, s végső eredménye az lehet, hogy szponzorok nem fognak szegényebb országban kutatásokat szponzorálni.

Ezért kompromisszumos megoldásként ilyenkor azt szokták javasolni, hogy a kutatók a kutatás megkezdése előtt kezdeményezzenek az adott ország egészségügyi hatóságaival tárgyalásokat arról, hogy a kutatás sikere esetén azok hozzá tudnak-e járulni a kutatás eredményeinek az adott országban való általános elterjesztéséhez. Ha az egészségügyi hatóságok ezt lehetségesnek látják, akkor erről ún. „előzetes egyezséget” (prior agreement) köthetnek, s az ország egészségügyi hatóságai ilyen elköteleződése esetén már etikailag elfogadható az adott kutatásnak s szegényebb országban való lefolytatása. Ilyen előzetes egyezség nélkül azonban, ha a szponzor egyedül nem tudja vállalni az adott beavatkozás finanszírozását az ország lakosai számára, akkor célszerű az adott kutatást abban az országban nem elvégezni, mert ekkor nem teljesül a kritérium, hogy a kutatás szem előtt tartja annak az országnak az egészségügyi igényeit, amelyikben folytatják azt.

1	Claude Huriet (2004): Introduction. In: Council of Europe Publishing (ed.) (2004): Ethical eye: Biomedical research. Strasbourg Cedex: Council of Europe Publishing (p. 16)
2	Ruth Macklin (2004): Double Standards in Medical Research in Developing Countries. Cambridge: Cambridge University Press (p. 12)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero