„A környezet védelme érdekében az Államoknak – lehetőségeik szerint – széles körben alkalmazniuk kell az elővigyázatossági megközelítést. Ha komoly vagy irreverzibilis kár fenyeget, annak teljes tudományos bizonyosságának hiánya nem használható indokként arra, hogy elhalasszanak költséghatékony intézkedéseket a környezeti károsodás megelőzésére.”

„…Az Elővigyázatossági Elv: amikor egy tevékenység az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt kár lehetőségével fenyeget, elővigyázatossági intézkedéseket kell tenni még akkor is, ha a (tevékenység és a kár közötti) ok-okozati kapcsolat tudományosan nem teljesen megállapított.”

„Az elővigyázatossági elv akkor alkalmazható, amikor a tudományos bizonyíték elégtelen, nem meggyőző vagy bizonytalan, de az előzetes tudományos értékelés arra utal, hogy ésszerűen megalapozott az aggodalom, hogy a környezetre, az emberi, állati, növényi egészségre gyakorolt potenciálisan veszélyes hatás összeegyeztethetetlen az EU által választott magas szintű védelemmel.” 2

Így az EE lényege az, hogy még a káros hatást illető tudományos bizonytalanság esetén is megelőző intézkedéseket kell tenni eme bizonytalan kár megelőzése érdekében. Az EE lényege tehát a kár megelőzése.3

Az EE-t akkor kell alkalmazni, amikor a hagyományos kockázat-becslés nem lehetséges. Kockázat-becslés esetén ugyanis ismerjük a bekövetkező kár jellegét és kvantifikálni tudjuk annak valószínűségét, Ha azonban sem a kár jellegét, sem valószínűségét nem ismerjük, akkor nem kockázatbecslésről van szó, hanem inkább bizonytalanságról, a megfelelő információk hiányában hozott döntésről. Ez az EE alkalmazásának igazi területe.4

Az EE-t akkor lehet használni, amikor a fenyegető kár legalábbis hihető. Ennek a korlátozásnak a hiányában ugyanis az EE-vel vissza lehetne élni. Mindig el lehet képzelni ugyanis, hogy a dolgok katasztrofális fordulatot vesznek. Nem elegendő azonban, hogy ez logikailag elképzelhető legyen. Hihetőnek, vagy legalábbis valamennyire valószínűnek kell lennie a fenyegetésnek ahhoz, hogy az EE-t használni lehessen.5 Resnik megfogalmazása szerint az EE azt jelenti, hogy ésszerű intézkedéseket kell tenni arra, hogy megelőzzünk vagy csökkentsünk komoly és hihetően fenyegető veszélyeket.6 Az ésszerű intézkedés – Resnik szerint – nem azonos a racionális intézkedésekkel. Racionális az az ember, aki céljai elérésére hatékony eszközöket használ. Ezzel szemben ésszerű az, aki gondosan mérlegel alternatív céljai között, jó az ítélőképessége, céljait nem dogmatikusan követi, vagyis meghallgatja az érveket és az ellenérveket. Így tehát lehetséges, hogy valaki racionális, de nem ésszerű. Ilyen például az, aki céljai elérésre hatékony eszközöket használ ugyan, céljait azonban dogmatikusan, egyoldalúan, kritikátlanul tűzi ki, illetve követi. A jó döntéshozatalra viszont inkább az alternatív célok közötti gondos mérlegelés a jellemző.7

Az EE-re is éppen ez az észszerűség jellemző, s nem a költség-haszon elemzés kvantitatív elemzésen alapuló fogalmai, mint amilyen a valószínűség és a haszonmaximalizálás.

Aki az EE-t alkalmazza, arról kell döntenie, hogy mennyire komoly és mennyire hihető egy fenyegetés, s mennyire ésszerűek a lehetséges válaszok az illető fenyegetésre. Az ilyen elemzés soha nem elsősorban számolás, hanem nem mérhető részleteknek az összehasonlítása.8