Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

Az EE alkalmazásának bemutatása

Jelenleg az USA-ban becslések szerint 100000-re tehető azon anyagok, illetve származékaik száma, melyek kereskedelmi forgalma engedélyezett, s melyek egészségre, környezetre gyakorolt hatásáról alig tudunk valamit. Évente kb. 1000 új anyag adódik hozzá ehhez listához.1 Mivel ezen anyagok hatását az egészségre csak akkor vizsgálják, amikor valamilyen probléma adódik, ezért Cranor úgy tartja, a lakosság afféle kísérleti nyúl szerepét játssza egy társadalmi méretű kísérletben.2

A kereskedelmi forgalombahozatal előtti kiterjedt vizsgálatot ma az USA-ban és számos más országban csak a rovarirtó szereknél, gyógyszereknél, élelmiszer adalékanyagoknál és kozmetikumoknál követelik meg. A többi anyag kereskedelmi forgalomba kerülhet minimális előzetes tesztelés után, s kereskedelmük korlátozása csak akkor lehetséges, ha a szabályozó hatóságnak bizonyítéka van arra, hogy az anyag egészég- vagy környezetkárosító. Eme bizonyítékok összegyűjtése azonban – az anyagok nagy száma miatt – nagyon költséges és időigényes.3

Ez az a háttér, melyben a EE jelentősége érthetővé válik. Példaként nézzük a benzidint, melynek carcinogén hatása jól ismert és tudományosan jól bizonyított. Viszont három különböző benzidinszármazék alapú festék carcinogén hatását még nem vizsgálták. Mondhatjuk-e ekkor – ahogyan a kereskedelmi érdekek diktálnák – hogy ezen festékek carcinogén hatására nincs bizonyíték – hiszen a benzidin-származékoknak nem biztos, hogy ugyanolyan hatásuk van, mint a benzidinnek – s kereskedelmi forgalmuk mindaddig nem korlátozható, míg kielégítő tudományos bizonyíték lesz e festékek emberre való carcinogén hatására? Mivel ilyen egyértelmű bizonyíték csak lassan gyűlik össze, ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy sokáig semmiféle korlátozást nem lehetne e festékek engedélyezése ellen foganatosítani. Az EE alkalmazásával azonban kiindulhatunk abból, hogy noha e három festékkel kapcsolatban elegendő tudományos bizonyíték nincs, de mivel mindhárom benzidin-származék alapú, ezért megalapozottan feltételezhető a carcinogén hatás, s így kereskedelmi forgalmazásuk korlátozható.4

Egy másik példát idézve, az iparban egyre gyakrabban használnak polibróm-difenil-étereket (PBDE-k), főleg az elektronikában, az építőanyagoknál és a műanyagiparban, főleg égés- és gyulladásgátló hatásuk miatt. Ezek az anyagok kémiailag nagyon stabilak, az élő szervezetben felhalmozódnak, hasonlóan a DDT-hez és a dioxinhoz. Mind kémiai összetételükben, mind biológiai hatásukban hasonlóak a DDT-hez és a dioxinhoz, noha azokat sokkal alaposabban tanulmányozták, mint a PBDE-k hatását. Vagyis joggal feltételezhető, hogy a PBDE-k-nek is carcinogén, és egyéb káros hatásuk van, s tudjuk, hogy az anyatejben egyre nagyobb koncentrációban mutathatók ki – összhangban a PBDE-k egyre szélesebb körű elterjedésével. Mondhatjuk-e azt, hogy mivel a PBDE-k egészségkárosító hatását – a dioxinhoz és a DDT-hez hasonló kémiai felépítésük és biológiai hatásuk alapján – csak feltételezzük, de szigorú tudományos bizonyíték erre még nincs, ezért csak akkor korlátozzuk ezen anyagok kereskedelmi forgalmát, ha ezen bizonyítékok összegyűlnek? Ez lenne a kockázat-becslés megközelítése.

Ez óriási feladatot állítana a káros hatást szigorúan bizonyítani akarók elé, hiszen minden egyes ide tartozó anyag káros hatását külön-külön kellene bizonyítani. Ha a PBDE-47 káros hatását bizonyították például, ez még nem bizonyítja a PBDE-99 káros hatását. Ezzel szemben az EE alapján érvelhetünk úgy, hogy noha szigorú tudományos bizonyíték még nincs, a PBDE-k-nek a dioxinhoz és a DDT-hez való nagyfokú hasonlósága alapján ésszerűen feltételezhető a káros hatás, s ezért indokolt a kereskedelmi forgalom korlátozása, illetve szigorúbb szabályozása.5

Vagyis a kockázatbecslő megközelítés alapvetően abból indul ki: a szabadpiac lényege, hogy termékek szabadon forgalmazhatók. A gyártók innovációs tevékenységének minél kevesebb korlátozást szabad csak elszenvednie, s ilyen korlátozás csak akkor megengedhető, ha bizonyítható kár keletkezik. Ezzel szemben az EE képviselői szerint már akkor lehet költség-hatékony intézkedéseket és korlátozásokat tenni, ha a kérdéses anyag káros hatása tekintetében még nem elegendőek a tudományos bizonyítékok, a káros hatás tehát csak valószínűsíthető, de még szigorúan nem bizonyítható.6

1	Carl F. Cranor: Toward Understanding Aspects of the Precautionary Principle. Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol. 29, No. 3. pp. 259-279. (p. 266)
2	Carl F. Cranor: Toward Understanding Aspects of the Precautionary Principle. Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol. 29, No. 3. pp. 259-279. (p. 267)
3	Carl F. Cranor: Toward Understanding Aspects of the Precautionary Principle. Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol. 29, No. 3. pp. 259-279. (p. 267-268)
4	Carl F. Cranor: Toward Understanding Aspects of the Precautionary Principle. Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol. 29, No. 3. pp. 259-279. (p. 269-270)
5	Carl F. Cranor: Toward Understanding Aspects of the Precautionary Principle. Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol. 29, No. 3. pp. 259–279. (p. 276)
6	Carl F. Cranor: Toward Understanding Aspects of the Precautionary Principle. Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol No. 3. pp. 259–279. (p. 271).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero