Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

Kritikák az EE-vel szemben

Az EE kritikusai elsősorban azt szokták hangoztatni, hogy az EE megfogalmazása, pontos jelentése homályos, s nagyon nehezen lefordítható a gyakorlati cselekvés nyelvére.1

E bírálók szerint az EE a gyakorlatban sokszor csak ürügy, s az azt alkalmazók valóságos célja a kapitalizálódás, a globalizálódás és a technológiai haladás megakadályozása, a szabad piac és a szabad kereskedelem korlátozása. Az EE ezért – a kritikusok szerint – ellentétes az üzleti érdekekkel, akadályozza a biotechnológia s általában mindenféle technológia fejlődését, s a biztonság, az emberi egészség védelme ürügyén a szabadság, s a technológia fejlesztésén alapuló kapitalista társadalom ellensége.2

Például – noha az elővigyázatossági megközelítés első formái az 1970-s években jelentek meg, a németországi környezetvédelmi politika egyik alapelveként – az EE nyomai már felfedezhetők az USA politikailag konzervatív csoportjainak a nézeteiben már az 1950-es évektől kezdve. Ilyen érveléssel ellenezték az ivóvíz fluorozásának elterjesztését, a fluor esetleges káros hatásaira hivatkozva. S az EE-t használó érvelés megjelent az 1960-as években is a baloldali aktivistáknak az atomerőműveket ellenző érvelésében.3

A kevésbé radikális kritikák azt hangsúlyozzák, hogy az EE extrém módon kockázat-kerülő gyakorlatot támogat, s alapvetően tudományellenes.4

Ugyanakkor – mint Engelhardt, Jr. et. al. kimutatták – az EE-nek olyan értelmezése is lehetséges, mely azt nem a biotechnológiai fejlődés akadályának, hanem inkább segítőjének tekinti. Ugyanis – érvelésük szerint – nemcsak azt kell vizsgálni, hogy az új technológiák, s különösen a biotechnológia további fejlesztése milyen potenciális veszélyekkel jár, hanem azt is, milyen veszélyekkel jár az, ha az új technológiát nem fejlesztjük ki? Megengedheti-e az emberiség azt, hogy nem fejleszt ki egy technológiát, mely potenciálisan megakadályozhatja az eddigi technológiai fejlődés már most látható veszélyeinek megvalósulását?

Az emberiséget ugyanis a nem is túl távoli jövőben több veszély fenyegeti. Ilyen lehetséges veszély a túlnépesedés, s új pusztító fertőző betegségek, járványok megjelenésének veszélye. Ez utóbbinak a szerepe az emberi történelem, s egész civilizációk sorsának az alakulásában jól dokumentált.5 Ha ezek ellen például csak az emberi szervezet genetikai módosításával tudunk védekezni (ivarsejtes, öröklődő genetikai módosítás), akkor megengedhető-e, hogy az EE-re hivatkozva és ezek veszélyeitől tartva ezt ne fejlesszük ki? Nem azt követelné-e inkább az EE, hogy eme technológiákat fejlesszük ki, mert annak potenciális veszélyei esetleg kisebbek, mint ki nem fejlesztésük veszélyei?6 Vagyis az EE-nek nemcsak technológiaellenes értelmezése lehetséges, hiszen megfelelően alkalmazva egy technológia ki nem fejlesztésének kockázatait is számításba kell vennie.

Ha nem így interpretáljukaz EE-t, akkor valóban megengedhetetlenül technológiaellenes értelmezést kap, hiszen egy új technológia kifejlesztésekor mindig könnyű annak esetleges katasztrofális hatásait vizionálni, s nagyon nehéz e lehetőségeket teljesen kizárni. Ha azonban a számolásba az új technológia lehetséges előnyös hatásai, s az esetleges ki nem fejlesztés révén elvesztett haszon is bekerülhet, az új technológia realisztikusabb megítélésére van lehetőség.

A genetikailag módosított növények és élelmiszerek elterjedése például nemcsak veszélyekkel jár. Az így lehetségessé váló évi 2%-os mezőgazdasági produktivitás-növekedés kb. 422 millió hektár termőföld termelésből való kivonását és más célokra (pl. a természetnek való visszaadás stb.) való hasznosítását tenné lehetővé. Ez egyszerre tenné lehetővé az éhezés és az alultápláltság globális problémájának a jelentős mérséklését és a környezet egyidejű védelmét. Mindez persze nem a genetikailag módosított növénytermesztés korlátlan elterjesztése melletti érv, hanem csak amelletti, hogy az ilyen termelésnek nagyobbak lehetnek az előnyei, mint a hátrányai, s így óvatos kipróbálásuk, a hatás gondos megfigyelése, majd a gyakorlat óvatos terjesztése az EE segítségével is védhető megközelítés.7

Így utólag visszatekintve is látható, hogy az EE-t szűken alkalmazva pl. a mobil-telefónia nem fejlődhetett volna ki, hiszen még napjainkban sem tekinthető kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy a mobiltelefonnak nincsenek káros hatásai. Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy a ki nem fejlesztett mobiltelefon hány meg nem mentett emberi életbe került volna, akkor jogos a kérdés: a mobiltelefon lehetséges egészségkárosító hatása veszélyeztet-e több emberi életet, vagy a mobiltelefon hiánya?8

Ha tehát az EE segítségével nemcsak egy új technológia veszélyeit, hanem hiányának veszélyeit is figyelembe vesszük, akkor már az EE megszűnik technológia-ellenes elv lenni, s az új technológia kifejlesztésének kiegyensúlyozottabb megítélésére ad lehetőséget.

1	Ed Soule: The Precautionary Principle and the Regulation of U.S. Food and Drug Safety. Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol. 29, No. 3. pp. 333–350. (p. 335)
2	Loretta M. Kopelman – David Resnik – Douglas L. Weed: What is the Role of the Precautionary Principle in the Philosophy of Medicine and Bioethics? Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol. 29, No. 3. pp. 255–258. (p. 255–256)
3	H. Tristram Engelhardt, Jr. – Fabrice Jotterand: The Precautionary Principle: A Dialectical Reconsideration. In: Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol. 29, No. 3. pp. 301–312. (2. lábjegyzet, (p. 309)
4	David B. Resnik: The Precautionary Principle and Medical Decision Making. Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol. 29, No. 3. pp. 281–299. (p. 282)
5	Jared Diamond (2000): Háborúk, járványok, technikák. (Fordította: Födő Sándor) Budapest: Typotex
6	H. Tristram Engelhardt, Jr. – Fabrice Jotterand: The Precautionary Principle: A Dialectical Reconsideration. In: Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol. 29, No. 3. pp. 301–312. (p. 302)
7	H. Tristram Engelhardt, Jr. – Fabrice Jotterand: The Precautionary Principle: A Dialectical Reconsideration. In: Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol. 29, No. 3. pp. 301–312. (p. 304)
8	H. Tristram Engelhardt, Jr. – Fabrice Jotterand: The Precautionary Principle: A Dialectical Reconsideration. In: Journal of Medicine and Philosophy 2004, Vol. 29, No. 3. pp. 301–312. (p. 309)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero