Kovács József (szerk.)

A biotechnológia etikai kérdései

A lakossági részvétel formái

Mára elfogadottá vált, hogy egy új technológia bevezetése előtt a lakosság, bevonása az ezzel kapcsolatos döntésbe elengedhetetlen.

A lakosság (és az érdekeltek) részvételének a biztosítása a technológiai hatásvizsgálat (Technology Assesment = TA) (TH) biztosításának egyik eszköze. Míg ugyanis korábban egy új technológia elterjedése spontán folyamat volt, annak lehetséges hatásait nem vizsgálták, addig a modern felfogás a TH, mely lehetővé teszi, hogy a tudomány és a technológia fejlődése okozta lehetséges hatásokat előre jelezzék, s a káros hatásokat lehetőség szerint megelőzzék. Az 1970-es, 80-as években ezért technológiai hatásvizsgálatot végző intézmények jöttek létre az USA-ban és több európai országban.1

A korai megközelítést – mint láttuk – egyfajta „felvilágosító” attitűd jellemezte. Úgy gondolták, hogy a lakosság, a közvélemény negatív hozzáállása bizonyos új technológiákhoz egyszerű informálatlanságból fakad, ezért a felvilágosítás ezeket a félreértéseket el fogja oszlatni, s az új technológiát el fogja fogadtatni. Ez a technokrata megközelítés úgy tartotta, hogy a döntéseket –a nagyobb fokú informáltság miatt – szakértői szinten kell meghozni, majd a közvéleményt annak észszerűségéről meggyőzni.2

Így ez a korai technokrata modell – noha látszólag bevonta a lakosságot – valójában nem a döntésekbe vonta be, hanem a már kész döntést próbálta elfogadtatni. Ezt a technokrata modellt tehát egyfajta „leereszkedő” attitűd jellemezte, ezért nem meglepő, hogy céljával sokszor ellentétes hatást ért el: a látszatrészvétellel, a már kész döntésekkel szembesülő nyilvánosság inkább ellenséges lett, semmint támogató.

Mára már világossá vált a fenti modell elfogadhatatlansága. Az új technológiák elterjedése nemcsak előnyökkel jár, hanem komoly hátrányokkal, veszélyekkel is. Ezek felmérése, értékelése értékrendfüggő, melyhez a lakosság, illetve az érintettek érdemi részvétele szükséges.

A lakosságnak az új technológia kifejlesztésével, alkalmazásával, elterjesztésével kapcsolatos döntésekbe való bevonása ma már messze többet jelent, mint a képviseleti demokráciában megszokott egyszerű szavazást . Sokféle módszer alakult ki eme érdemi részvétel biztosítására. A fontosabb részvételi formák és azok jellemzői a következők:3

Konszenzus konferencia – laikusokból álló, 10-15 tagú bizottság – a kérdéssel kapcsolatos alapvető ismeretek megszerzését biztosító tanfolyamot követően – meghatároz a kérdéskörön belül egy fontos megvitatandó, tisztázandó problémát, majd szakértőket kér fel a szakmai kérdések tisztázására. A szakértői vélemények alapján a laikus bizottság konszenzuson alapuló álláspontot alakít ki az adott kérdéssel kapcsolatban, írásos formában a konferencia utolsó napján.

Állampolgári fórum – A konszenzus konferenciához hasonlít, csak a laikus bizottság 20–25 tagú, s nem konszenzuson alapuló álláspontot, hanem többségi és kisebbségi véleményt egyaránt megjelenítő álláspontot fogalmaz meg.

A jövő műhelye – 5–20 laikusokból kiválasztott résztvevő vesz részt egy strukturált vitában, melynek keretében három fázisban (a kritika fázisa, a jövő elképzelése fázisa , a megvalósulás fázisa) vitatnak meg egy kérdést.

A lehetőségek műhelye – 5–20 résztvevő, akik a különböző érdekcsoportokat képviselik, s a jövő műhelyében ismertetett strukturált vitában vesznek részt.

Technológiai előrejelzés/Delphi módszer – 2000 vagy esetleg több érdekeltet kérdeznek meg a jövőről kérdőív segítségével. Ennek alapján az érdekelteket képviselő csoportok vonnak le következtetéseket és fogalmaznak meg ajánlásokat.

Nyilvános meghallgatás – Érdeklődő állampolgárok vagy érdekcsoportok részvételével egy kérdés vagy terv nyilvános bemutatása szakértők, döntéshozók által. A bemutatást követően lehetőség van arra, hogy a résztvevők kérdéseket tehessenek fel, illetve kommentálhassák az elhangzottakat.

Fókusz-csoport – 6–10 főből (laikusokból vagy bizonyos érdekcsoportok képviselőiből) összeállított csoporttal az adott kérdésre fókuszált interjút készítenek

Referendum (Népszavazás) – egy terület vagy ország minden állampolgára szavaz egy kérdéssel kapcsolatban

Az állampolgárok egy adott döntésben való részvételének mértéke egy kontinuumon ábrázolható, melynek egyik végpontját az jelenti, hogy az állampolgár egyáltalán nem vesz részt a döntésben, majd következik a döntésben való szimbolikus részvétel, melynek ugyancsak fokozatai lehetnek, de melyben az állampolgárt inkább csak tájékoztatják, az elégedetlenségét leszerelik, de érdemben a döntéseket nem befolyásolhatja (pl. közvélemény-kutatás, nyilvános meghallgatás stb.) Itt a részvétel célja a döntéshozók számára a döntés utólagos legitimálása, s nem annak a lakosság általi befolyásolása. Végül a kontinuum másik végpontja az állampolgári hatalom, amikor a részvétel olyan fokú, hogy a döntést voltaképpen az állampolgárok hozzák.4 A kontinuum vége közelében a lakosság és a döntéshozók között párbeszéd zajlik, az információk kétirányú áramlása a jellemző, mely mindkét fél véleményére, álláspontjára hatást gyakorol (pl. ilyen a konszenzuskonferencia).5

1	Annika Porsborg Nielsen – Jesper Lassen – Peter Sande (2005): Involving the Public. Participatory Methods and Democratic Ideals. In: Laurens Landeweerd – Louis-Marie Houdebine – Ruud Termeulen (2005) (eds): BioTechnology-Ethics. An Introduction. Firenze: Angelo PonteCorboli Editore (p. 315)
2	Annika Porsborg Nielsen – Jesper Lassen – Peter Sande (2005): Involving the Public. Participatory Methods and Democratic Ideals. In: Laurens Landeweerd – Louis-Marie Houdebine – Ruud Termeulen (2005) (eds): BioTechnology-Ethics. An Introduction. Firenze: Angelo PonteCorboli Editore (p. 315)
3	Annika Porsborg Nielsen – Jesper Lassen – Peter Sande (2005): Involving the Public. Participatory Methods and Democratic Ideals. In: Laurens Landeweerd – Louis-Marie Houdebine – Ruud Termeulen (2005) (eds): BioTechnology-Ethics. An Introduction. Firenze: Angelo PonteCorboli Editore (p. 316., 1. táblázat)
4	Annika Porsborg Nielsen – Jesper Lassen – Peter Sande (2005): Involving the Public. Participatory Methods and Democratic Ideals. In: Laurens Landeweerd – Louis-Marie Houdebine – Ruud Termeulen (2005) (eds): BioTechnology-Ethics. An Introduction. Firenze: Angelo PonteCorboli Editore (p. 317)
5	Annika Porsborg Nielsen – Jesper Lassen – Peter Sande (2005): Involving the Public. Participatory Methods and Democratic Ideals. In: Laurens Landeweerd – Louis-Marie Houdebine – Ruud Termeulen (2005) (eds): BioTechnology-Ethics. An Introduction. Firenze: Angelo PonteCorboli Editore (p. 318)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 708 2

Biológia Semmelweis Kiadó könyvei

A biotechnológia egyik elfogadott meghatározása a következő: „…a technológia minden olyan alkalmazása, mely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy azok származékait használ fel speciális célokat szolgáló termékek vagy folyamatok létrehozására illetve módosítására.” A biotechnológiai etika pedig—ennek megfelelően—a tudomány, a technológia és ezek ipari alkalmazása során felmerülő etikai problémák szisztematikus tárgyalására szolgál. A biotechnológiai etika és a bioetika ugyanakkor jelentős átfedést is mutat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak hagyományos (orvosi bioetika) van, hanem „zöld bioetika” is, mely a környezeti etikát is magába foglalja. A biotechnológiai etika és a „zöld bioetika” között tehát a határ elmosódó, de mivel a hazánkban megjelent bioetika tankönyvek nagy része még az „orvosi bioetikához ” tartozik, ezért eme biotechnológiai etika tankönyv—mely magyar nyelven az elsőnek számít—afféle zöld bioetikának tekinthető. Reméljük, hogy a könyv segítséget fog jelenteni a hazai biotechnológia oktatás során az etikai kérdések megismertetése és elemzése során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-a-biotechnologia-etikai-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero