Ennek részeként az 1970-es évek elején a Római Klub megbízásából készült el a Meadows-féle világmodell. Ez öt alapvető paraméter (a világ népessége, a rendelkezésre álló nyersanyagkészletek, az egy főre jutó élelmiszerkészletek, az egy főre jutó ipari termelés és a környezeti szennyezettség foka) 99 változójának alakulását vizsgálta számítógépes modell segítségével. Azt próbálta előre jósolni, hogy az egyes paraméterek alternatív változtatásával hogyan fog alakulni a világ helyzete az elkövetkező 100 évben. Sok lehetséges jövőbeli szcenáriót dolgoztak ki attól függően, hogy melyik paraméter hogyan fog változni a jövőben. A világmodell végkövetkeztetése az volt, hogy az emberi termelés növekedésének szigorú határai vannak, s e határok közelébe érkeztünk. A környezeti krízis csak úgy kerülhető el, ha a jövőben korlátozni sikerül az emberiség lélekszámát, s termelő, illetve fogyasztó tevékenységét.2 A Meadows –féle világmodell számításait 1993-ban megismételték, s úgy találták, hogy azok – az újabb fejlődési tendenciák ellenére is – lényegében helyesek. Az új jelentés végkövetkeztetése az volt, hogy amennyiben a káros anyagok környezetbe bocsátása, s az energia-felhasználás a jövőben nem fog jelentősen csökkenni, visszaesés fog bekövetkezni az élelmiszertermelésben.3 Ennek – s ezt már Kerényi teszi hozzá – a tömeges éhínség és járványok lennének a következményei, mely az emberiség létszámának radikális csökkenése révén előállítaná az elvesztett egyensúlyt: a lényegesen kisebb lélekszámú emberiséget a csökkent élelmiszertermelés és energiakészlet is képes lenne már ellátni.4

A globális klímaváltozás, az ózonréteg csökkenése, a savas esők, az esőerdők pusztulása, a biodiverzitás csökkenése, s egyéb jellemzők, melyekkel a jelenlegi globális környezeti krízist jellemezni szokták, tehát csak tünetei annak, hogy az emberiség fejlődésének jelenlegi tendenciái nem fenntarthatóak.