Edward O. Wilson vezette be a „consilience” (összhang) fogalmát könyvében.1 Ez azt hivatott jelölni, hogy ahogyan a természettudomány egyes ágai is egymásra épülnek, s ezért például a biológiában nem lehet olyan magyarázóelvet elfogadni, mely a fizika vagy a kémia törvényei szerint lehetetlen, úgy a társadalomtudományok és a humaniórák is csak olyan elméleteket fogadhatnak el, melyek összhangban vannak a természettudományok törvényeivel. Ez jelenleg nincs így, a társadalomtudományokban szinte sohasem teszik fel azt a kérdést, hogy egy elmélet által feltételezett vagy egy jogi, illetve etikai rendszer által elvárt emberi viselkedés nem áll-e ellentétben a természettudományok (biológia) által az emberi viselkedés kapcsán feltárt törvényszerűségekkel? Például Wilson szerint a marxizmus, mint a társadalom radikális megváltoztatásának terve is azért mondott csődöt, mert elvei nem álltak összhangban az emberi viselkedés evolúció által meghatározott törvényeivel. Eszerint ugyanis az ember elsősorban az önérdekét követő lény, aki leginkább az ezt lehetővé tevő kompetitív társadalomban képes élni és hatékonyan termelni, s az önérdek kikapcsolása egyben a társadalmi fejlődés hajtómotorjának a kikapcsolását is jelenti, a gyakorlatban pedig megvalósíthatatlan. Wilson szerint tehát az embertudományoknak is összhangban kell lenniük a természettudományokkal, pl. a pszichológiának a biológiával.