A nagy nyálmirigyek betegségeinek elkülönítő diagnózisában az egyik legértékesebb vizsgálómódszer, de nem veszélytelen eljárás. Két típusa ismeretes, a vékonytű-aspirációs citológia és az incisiós biopsia.

 

A kis nyálmirigyek daganatának gyanúja esetén excisiós biopsiát végzünk. Sokszor alkalmazzuk a nyálmirigyeket érintő, szisztémás kórképek gyanúja esetén a kis nyálmirigyek incisiós biopsiáját (pl. Sjögren-szindróma, cysticus fibrosis, sarcoidosis, amyloidosis). A kis nyálmirigyek szövettani eltérései jól korrelálnak a nagy nyálmirigyekével, de szemben azok előbbiekben részletezett veszélyeivel, a művelet egyszerű, s a beteg számára alig megterhelő. Az eljárás során nyert anyagból rutin és speciális szövettani vizsgálatokat egyaránt végezhetünk. Általában az alsó ajakból távolítunk el mirigyeket, mivel ez kis nyálmirigyekben a leggazdagabb, egyben a legjobban hozzáférhető és a betegnek is legmegfelelőbb hely, de leírták a bucca és a palatum kis nyálmirigyeinek biopsiáját is. Felületes infiltratiós érzéstelenítés után a szájzug és a középvonal között felületes nyálkahártyametszést ejtünk 1–2 cm hosszban, majd a nyálkahártya és az ajak izomrétege között található nyálmirigyeket tompán preparálva eltávolítjuk. A sebet egy-két csomós öltéssel zárjuk, és műtét után chlorhexidines szájöblögetést rendelünk, az 5 nap múlva elvégzett varratszedés idejéig. Műtéti szövődmények igen ritkán fordulnak elő és elhanyagolhatók (12.7. ábra, 12.8. ábra).