Csökkent perifériás inger vagy az afferens ingerület csökkenése is oka a xerostomiának (pl. időskorban, egyéb objektív ok nélkül).

Centrális okok. Pszichés tényezők, mint a stressz, depresszió a nyáltermelés csökkenését eredményezhetik. Az agy károsodása igen ritkán szintén etiológiai tényező lehet (pl. trauma, tumor, műtéti sérülés, Alzheimer-betegség stb.).

A nyálmirigyek beidegzési zavara. A xerostomia leggyakoribb oka a különböző gyógyszerek okozta iatrogén ártalom. A szájszáradást gyógyszerek számos csoportja okozhatja, így pl. különböző antikolinerg, antihisztamin, antihipertenzív, antidepresszáns készítmények. Terapiás adagban a mirigyre gyakorolt hatásuk reverzibilis, és elhagyásuk után a functio majdnem teljesen visszaáll.

A nyálmirigyek károsodása. Fej-nyak regio sugárterápiája. A fej-nyak regio rosszindulatú daganatainak sugárkezelése során a nyálmirigyek is károsodnak, súlyos xerostomia, mucositis, dysgeusia alakulhat ki. A tünetek súlyossága dózis-, idő-, és mirigyfüggő. A panaszok általában irreverzíbilisek.

Szisztémás kórképek. Számos általános betegség és állapot járhat együtt nyálmirigyhipofunkcióval és xerostomiával. Legjelentősebb a Sjögren-szindróma és más autoimmun kórképek, mint rheumatoid arthritis (RA), szisztémás lupus erythematosus (SLE), progresszív szisztémas sclerosis (PSS). Egyéb immunológiai kórképekben, mint HIV1-fertőzés, „graft versus host” betegség, is láthatunk csökkent nyálmirigyfunkciót.

Az időskor és a csökkent rágás szintén hozzájárulhat a xerostomia érzéséhez. Szemben a régebben elterjedt véleménnyel – miszerint az életkor előrehaladtával a nyálszekréció egyenes arányban csökken – igazolták, hogy az idős kor önmagában nem okoz xerostomiát. Azonban idősebb korban egyre nő a gyógyszerfogyasztás, és az egyéb szisztémás betegségek gyakorisága, melyek hozzájárulnak a csökkent nyálelválasztás létrejöttéhez. A kevesebb rágást igénylő puha ételek rendszeres fogyasztása a nyálmirigyek atrophiáját okozhatja. Ez azonban reverzíbilis, a normális rágás stimulálására közel normálértékeket kapunk. Tehát a fogatlanság önmagában nem csökkenti a nyálelválasztást.

Víz- és elektrolitveszteség. A szervezet dehidrációja a nyálszekréció csökkenését okozza. Ez létrejöhet csökkent folyadékfelvétel vagy fokozott folyadékleadás következtében (pl. láz, égési sérülések, vérveszteség, hányás, hasmenés diabetes. Renalis úton is bekövetkezhet folyadékveszteség diabetes mellitus és diabetes insipidus vagy nephrosis szindróma esetében. A malnutritio (fehérje- és kalóriaszegény táplálkozás) szintén oki tényező lehet.

A csökkent nyálmennyiség számos funkcionális problémát okoz. Nehezített a rágás, különösen fogsort viselőknél, problémás a falat lenyelése (dysphagia), amire a sokszor csak folyadékkal képes a beteg. A beszéd nehezített (dysphonia), az ajkak összetapadnak, az ízérzés zavart lehet (dysgeusia) és foetor ex ore jelentkezhet.

A klinikai tünetek elsősorban a nyál védőfunkciónak hiányából erednek, a szájüreg lágy és kemény szövetei egyaránt érintettek. A cariesintenzitás gyakran magas, a fogorvosi ellátásban részesülőknél nagyszámú tömést láthatunk. Ha a beteg nem jár rendszeres fogorvosi kezelésre, több aktív, kiterjedt carieses laesiót láthatunk („rampant caries”). A carieses elváltozások lokalizációja szokatlan: alsó frontfogak cervicalis és incisalis területei, moralisok csücskei, és a frissen tömött fogfelszínek (12.9. ábra). A száj csökkent öntisztulása következtében megnő egyes anyagok, mikroorganizmusok retenciója a szájüregben. (A glükóz megnyúlt clearance-e pl. a cariesnek kedvez.) A Gram-negatív pálcikák súlyos pneumoniát okozhatnak, főleg időseknél.

A szájnyálkahártya sápadt és száraz. A fogászati tükörrel vagy nyelvlapoccal megérintve a nyálkahártyát, hozzátapad eszközünkhöz (pozitív tükör teszt). A nyelv mélyen fissurált, az ajkak berepedezettek, gyakran észlelhetjük valamelyik nagy nyálmirigy (főleg a parotisok) egy- vagy kétoldali duzzanatát (12.10. ábra). A kivezetőcsövekből gyakran nem préselhető ki nyál, vagy csak egy nyúlós nyákdugó jelenik meg az orificiumnál. Gyakori a Candidafertőzés, mely leginkább a nyelvre, ajkakra, illetve a palatumra lokalizálódik, fogsorviselőknél a fogsornak megfelelő fogatlan gerincre. Klinikailag sötétvörös folt, fehéres álhártya, plakk formájában észlelhető, gyakori a cheilitis angularis.

A nyálmirigy-hipofunkcióhoz kapcsolódóan számos extraoralis tünet is felléphet. Ezek általában a generalizált endocrinopathia tünetei, ami gyakran kíséri a nyálmirigy-hipofunkciót. Keratoconjuntivitis siccát, az orr száradását, orrvérzést, pörkképződést az orrüregben, a verejtékmirigyek csökkent működése következtében száraz bőrt észlelhetünk. Érintett lehet a légző- és a gastrointestinalis rendszer is: kiújuló bronchitisek, pharyngitis, laryngitis, reflux oesophagitis formájában nyilvánul meg érintettségük. A hüvely száradása kiújuló gombás fertőzéseket eredményez és a beteg gyakran dyspareuniáról panaszkodik. (Ezen tünetek leggyakrabban Sjögren-szindrómában észlelhetők.)

Oki terápia. Sok esetben a xerostomia valamilyen poliszisztémás autoimmun betegség része, mely krónikus lefolyású, és gyakorlatilag gyógyíthatatlan. A fej-nyak régió sugárterápiájának következtében létrejövő károsodás súlyos, irreverzíbilis állapotot jelent. Másfelől a csökkent nyálelválasztás azon eseteiben, ahol az ok a súlyos dehydratio (pl. hányás, hasmenés, láz), a kiváltó ok megszüntetésével a xerostomia is gyógyul. Hasonló a helyzet a csökkent rágóképességnek tulajdonítható nyálmirigy-hipofunkció esetében. A gyógyszerek okozta xerostomia kezelése komplex feladat, mivel számos gyógyszer rendelkezik szájszáradást ki váltó mellékhatással. Az alapbetegség természete és súlyossága sokszor nem teszi lehetővé ezen szerek elhagyását. Más esetekben (pl. étvágycsökkentők) ez súlyosabb következmény nélkül megtehető. A számos gyógyszert egy időben szedő betegek esetében átgondolandó a szedett készítmények listája egyrészt a szükséges dózis módosítása, másrészt egyes szerek helyettesítése szempontjából.

Tüneti terápia. Az ide tartozó beavatkozások általános célja, hogy a szájüreg szárazságát csökkentsék. A beavatkozás sikere függ attól, hogy a beteg mirigyállománya képes-e különböző ingerekre reagálni, ha igen, stimulálásával a beteg saját nyáltermelése serkenthető e. Az ilyen betegeket „reagáló”-nak („responder”) nevezzük. Ha a beteg mirigy parenchymája nem működőképes – azaz „nem reagáló”, „non-responder” –, akkor a kezelés a szájüreg nedvesen tartására irányul, a hiányzó nyál szubsztitúciójával. Szükség lehet a két módszer párosítására is.

A nyálmirigy reakcióképességét a stimulált nyál méréséhez hasonló módon határozhatjuk meg. Leggyakrabban paraffindarabkával rágási ingert vagy 2%-os citromsav oldat alkalmazásával ízingert alkalmazunk, s mérjük az adott idő alatt termelődő nyál térfogatát.

A reagálók kezelése. A maradék, működő mirigyállomány stimulálására a következőket alkalmazhatjuk: rágási, íz, elektromos és farmakológiai ingerek. Általánosságban elmondhatjuk, hogy előnyös a beteg számára a nap folyamán a különböző ingerek felváltva való alkalmazása.

A rágás a nyálelválasztás fiziológiás ingere. Ezért tanácsolhatjuk a betegeknek a rágást fokozottan igénylő táplálék fogyasztását, a napi többszöri étkezést, természetesen a kalóriatúllépésre ügyelve. A víz étkezés közbeni gyakori kortyolása a rágást megkönnyíti. A rágógumizás is hatásos a nyálelválasztás fokozására ezekben az esetekben. A fokozott cariesrizikó miatt csak cukormentes rágógumit szabad ajánlani.

A savanyú, cukorpótlót tartalmazó (ún. diabetikus) cukorkák szopogatása is alkalmas a szekréció fokozására. Ezek rendszeres és hosszan tartó használatánál a fogzománc oldódhat, erózió, fognyaki érzékenység jöhet létre. Újabban kereskedelmi forgalomba kerültek olyan 2,5%-os citromsavat tartalmazó, kalcium-foszfáttal telített spray-k, melyek az in vitro kísérletek alapján a zománcot nem károsítják (Pro Flow, Pro Flow Corp, Amytyville, N.Y., Optimoist, Colgate Co. USA).

Számos gyógyszert kipróbáltak a nyálszekréció stimulálására, amelyek közül egyértelműen hatásos a pilocarpin, a nyálmirigy-hipofunkció súlyosabb eseteiben is (Salagen® tabl.). Különböző mucolyticus készítmények alkalmazása (pl. brómhexin, acetil-cisztein stb.) is hozhat, a betegek egy részében javulást. Egyéb készítmények (pl. cevimelin, anetholetrithione, Sialor®) hatásossága még bizonyításra szorul.

A „nem reagálók” kezelése. Azokban az esetekben, ahol a nyálmirigyek nem, vagy csak alig reagálnak a különböző ingerekre, a szájüreg nedvesítésére más módszereket alkalmazunk. Legegyszerűbb a víz gyakori kortyolása, szopogatása. A betegek kis műanyag üvegben – hasonló a kerékpárversenyzőkéhez – állandóan tarthatnak maguknál vizet, amit szükség szerint a szájukba juttatnak. Ez azonban nem segít a panaszok enyhítésén, mert a víz nem tartalmaz mucinszerű bevonó anyagot, és a gyakori víz szopogatása inkább még jobban dehidrálja a nyálkahártyát. Ezért valami enyhülést csak a nyál összetételét utánzó nedvesítő oldatok hozhatnak Hasznos eljárás a lakás páratartalmának fokozása, különösen éjszaka és a fűtési időszakban, vagy a szájüreg nedvesítése spray formájában alkalmazott sós oldattal (pl. Salvus spray) is. Számos készítményt próbáltak ki, hogy a nyál hiányában a szájüreg képleteit nedve sen tartsák. Ezeket nevezzük műnyálnak vagy nyálpótlónak. A kiterjedt erőfeszítések ellenére eddig még nem sikerült olyan műnyálat kidolgozni, mely a hiányzó nyál funkcióit kielégítően pótolná. A jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható készítmények vizet, ionokat, cukorpótlókat (szorbitol vagy xilitol), és alapanyagként állati mucint vagy szintetikus cellulózszármazékot tartalmaznak. Újabban gél formájában is alkalmazásra került szintetikus oralis nedvesítőszer (Dry mouth gel, Fuji GC. Co., Oral Balance, Laclede Corporation, Gardenia, CA, USA, Dent Aid Xeros Spanyolország).