A nyáltermelés megnövekedett voltát (hypersalivatio) nevezzük sialorrhoeának vagy ptyalismusnak. A nyálcsorgás a képződő nyál az ajakpírokon való túljutását jelenti. A nyálcsorgás normális jelenség egészséges újszülötteknél, de ez rendszerint 18 hónapos kor után megszűnik, kórosnak akkor tekintjük, ha 4 éves kor után is fennáll. Hátterében vagy a fokozott nyáltermelés áll, melyet a nyelés nem képes kompenzálni, vagy a nyelési diszfunkcióban szenvedő betegek esetében az orofacialis izomzat károsodott működése mutatható ki (szekunder sialorrhoea). Ezen kívül anatómiai vagy neuromuscularis rendellenességek is okozhatják. A nyálcsorgás problémát jelenthet mind a szülők, mind az ápolószemélyzet számára is. A nyál eláztathatja a betegek ruháját, ágyneműjét stb., ami azok gyakori cseréjét teszik szükségessé, szociális izolációhoz vezethet a betegek gondozókkal való nehezített kommunikációja, szégyenérzete, gyakori a pszichológiai stigmatismus. Klinikailag az érintett betegeknél gyakori az arcbőr maceratiója, megnő a különböző fertőzéseknek és az aspiratiónak veszélye. A periorális bőrfertőzéseken kívül a légutak infekciói jelentősek, súlyos esetekben a folyadékelektrolit háztartás zavara is felléphet.

 

A hozzátartozóktól, ápolóktól nyert információk (heteroanamnézis) útbaigazítást nyújthatnak az állapot súlyosságáról, gyakoriságáról, az érintett és környezetének életminőségét befolyásoló hatásáról. Az előbb említett klinikai jelek megerősíthetik az állapot kezelést igénylő voltát.

 

Megkísérelhetjük az orális izomzat tónusának fokozását, az ajakzáródás normalizálódása és a nyelési funkció javítása érdekében különböző fizikoterápiás gyakorlatokkal.