A nekrotizáló sialometaplasia (NS) elnevezés Abrams és munkatársaitól (1973) ered, mellyel a kis nyálmirigyek reaktív nekrotizáló gyulladásos betegségét írták le. Bár leggyakrabban a kis nyálmirigyek érintettek, de a nekrotizáló sialometaplasia megfigyelhető az orrüregben, az orrmelléküregekben és a nagy nyálmirigyekben is. Etiológiája pontosan nem ismert, jelenleg a nyálmirigy vascularis infarctusát feltételezzük. A kiváltó ok lehet trauma, biopsia vagy helyi érzéstelenítő infiltrációja. Az elváltozás férfiakban gyakoribb, átlagéletkoruk 45 év. Nekrotizáló sialometaplasia előfordulhat bárhol a szájüregben, de predilekciós helye a kemény és a lágy szájpad találkozása. Klinikailag a palatum mélyre terjedő fekélye a leggyakrabban látható elváltozás, de intakt nyálkahártyával borított duzzanat formájában is jelentkezhet (12.15. ábra–12.16. ábra). A fekély átmérője néhány mm-től 1–2 cm-ig változhat, általában nem fájdalmas. Az alatta fekvő csont nem érintett. Az elváltozás klinikai képe alapján nehezen különíthető el rosszindulatú daganattól, ezért a biopsia elvégzése alapvető. Hisztológiailag a nyálmirigyek lobularis necrosisát láthatjuk, a ductusok és acinusok laphám metaplasiájával, a mucus extravasatiójával és kifejezett gyulladásos infiltrációval. A környező palatinalis mucosa pseudoepithelialis hyperplasiát mutat, és könnyen összetéveszthető carcinomával. Az elváltozás kezelést a szájhigiéné fenntartásán kívül nem igényel, néhány hét alatt spontán gyógyul. A felülfertőződés elkerülésére adható antibiotikum, elsősorban tetracyclin.