Kövesi György (szerk.)

Orális medicina


14.5. Morphea/scleroderma circumscriptum

A morphea vagy scleroderma circumscriptum a scleroderma leginkább a bőrre és a kötőszövetre lokalizált, krónikus gyulladásos folyamatot előidéző formája. Autoimmun megbetegedés, mely a bőr megkeményedéséhez, atrophiájához vezet. A manifesztáció súlyosságától függően érintheti az irhát, a zsírszövetet és mélyebb rétegeket is. A belső szervekre nem terjed ki, ezért nem megy át szisztémás sclerodermába.
Gyakoriság: 100 000 lakosból körülbelül 3-at érint, a nők 2–6-szor gyakrabban betegszenek meg, mint a férfiak.
 
Etiológia és patogenezis
A betegség közvetlen oka ismeretlen, de kialakulásában autoimmun eredet sejthető. A családi anamnézisben gyakran fordulnak elő reumatikus vagy autoimmun megbetegedések, így valószínűsíthető a genetikai diszpozíció. Az érintetteknél gyakran található HLA-A3B7 és DR2. Gyakori a traumás előzmény. A szakirodalmi adatok összefüggésbe hozzák a Borrelia burgdorferi infekcióval, de ez a kapcsolat máig sem bizonyított.
Mind a humorális, mind pedig a celluláris immunválasz defektusa előfordul. Valószínűsíthető, hogy az endothelsejtekben következik be először változás, amely adhéziós molekulák és citokinek nagy mennyiségű felszabadulását idézi elő. Ennek következtében gyulladásos sejtek (pl. CD4+ sejtek, monocyták és eosinophil granulocyták) infiltrálnak az endotheliumon keresztül a dermis reticularis szövetébe. Az endothel- és gyulladásos sejtek által felszabadított citokinek és növekedési faktorok a fibroblastok burjánzásához és az extracelluláris mátrix szaporodásához vezetnek. Proinflammatorikus citokinek (IL2, IL4, IL6, IL8 és IL13, valamint a TNFa), számos oldható citokinreceptor, mangán-szuperoxid-diszmutáz és adhéziós molekula szaporodik fel, a manifesztáció mértékével korrelálva. Fontos szerepet játszik a folyamatban a TH2 súlyozott immunválasz és a CD-30 pozitív T-sejtek által indukált B-sejtes autoantitest-képzés.
Immunfluoreszcens vizsgálattal az anti-hiszton-AK antitest és anti-topoizomeráz antitest jelenléte mutatható ki, korrelációban a betegség manifesztációjának mértékével. Fibrosis és vasculopathia minden esetben jellemző. Gyakran más autoimmun betegséggel együtt fordul elő (primer billiaris cirrhosis, vitiligo, SLE).
A morphea több manifesztációs formája ismert: limitált, generalizált, lineáris és mély formákat különböztetünk meg.
 

Orális medicina

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 709 9

Az Orális Medicina a fogorvostan-hallgatók számára egy kissé elhanyagolt tárgy, mert elméleti alapjainak ismerete korábbi évfolyamok során történik, mint a tárgy oktatása (anatómia, élettan, immunológia). A könyv bizonyos elméleti ismereteket feltételezve, azokra hivatkozva adhat tájékozódási lehetőséget a fogorvostan-hallgatóknak és alkalmanként a fogorvosoknak is a szájbetegségek felismerésére, a diagnózis felállítására és a betegségek kezelésére. A szerzők célja emellett az is, hogy bizonyos tájékoztatást adjanak az általános betegségek fogászati vonatkozásaira és a fogak mellett a száj egyéb alkotóelemeinek és szerveinek betegségeivel kapcsolatban. Bár az orális medicinát a világ minden részén kissé mostohagyermekkén kezelik, egyre nagyobb jelentőséggel bír az életkor meghosszabbodása és a prevenció miatt a fogazat egyre hosszabb ideig való megtartása eredményeképpen. Vegye hasznát az olvasó mind a diagnosztikus, mind a terápiás módszereknek, tanulmányai, illetve praxisa során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovesi-oralis-medicina//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave