Kövesi György (szerk.)

Orális medicina

1.1.1. Az orális epithelium

Az orális hámot főleg keratinocyták alkotják, de előfordulnak melanocyták és Langerhans-sejtek is.

A szájnyálkahártyahám. A keratinocyták

Az egészséges szájnyálkahártya integritását a keratinocyták osztódása biztosítja a basalis sejtrétegben (str. germinativum). Osztódás után a sejtek a felszín felé vándorolnak és a vándorlás során több strukturális változáson esnek át.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1350orme_47/#m1350orme_47 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1350orme_47/#m1350orme_47)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1350orme_47/#m1350orme_47)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

1.2. ábra. Normokeratotikus hám a bazális membrán mentén melanocyták

A változások a keratinizáció folyamatával vannak összefüggésben, és az eredmény attól függ, hogy a hám egyáltalán nem, részben vagy teljesen elszarusodik, az exfoliatio (hámsejtek leválása) pedig a basalis réteg mitózisrátájától függ (1.2. ábra). Az ún. turnover a bőrön, helytől függően: 50–70 nap, a buccán 25 nap, a nyelven 12 nap, de van a gastrointestinalis traktusnak olyan része, ahol csak 1 nap. A szájnyálkahártya hámja a száj különböző területein különböző mértékben keratinizált. A teljesen keratinizált területeken a sejtek a basalis réteghez közel kocka alakúak (str. germinativum vagy str. basocellulare), majd felfelé haladva sokszögűvé válnak, ami miatt ezt a réteget „pricle réteg”-nek vagy str. spinosumnak nevezi az irodalom. Ennek komplexitását a sejtek közötti adhéziós molekulák az ún. desmosomák alkotják. Sok betegségre jellemző a hám fragilitása (törékenysége), melyben a desmosomalis kapcsolatok elvesznek, vagy károsodnak. Hasonló, de egyoldalú struktúrák a hemidesmosomák kapcsolják a basalis keratinocytákat, a basalis membran lamina lucidájához (1.3. ábra).

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1350orme_50/#m1350orme_50 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1350orme_50/#m1350orme_50)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1350orme_50/#m1350orme_50)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

1.3. ábra. A szájnyálkahártyahám

A str. spinosum sejtjei a hámfelszín felé vándorolva lelapulnak és granuláris szerkezet (keratohialin szemcsék) jelennek meg benne, amelyek jellegzetes képet mutatnak és képzik az ún. str. granulosumot. Végül a felszínen vagy annak közelében a hámsejtek elvesztik belső struktúrájukat, a mag eltűnik, a keratohialin granulumok fragmentálódnak, majd eltűnnek és oldhatalan fehérjekomplex tölti ki a sejtet, ami így válik teljesen elszarusodottá.

Ebben a helyzetben a desmosomák degenerálódnak és az ellaposodott sejtek a szájüregbe lökődnek le. Bizonyított, hogy minden keratinizált sejt ilyen módon válik le a nyálkahártyáról olyan sebességgel, ahogyan a sejtek a str. germinativumban proliferálódnak, így biztosítva a szájnyálkahártya integritását. A regeneráció ilyen folyamata csak a teljesen elszarusodó hámra jellemző, és ezt a folyamatot ortokeratinizációnak nevezzük. A száj más területein (bucca, szájfenék) az elszarusodás folyamata nem így játszódik le, nem képződnek keratohialin granulumok, mag és sejtorganellumok láthatók a legfelső sejtrétegben, keratohialin nincs vagy csak nyomokban. Hogy értsük az elszarusodás klinikai jelentőségét figyelembe kell venni azt a spektrumot, mely az el nem szarusodó hámtól, a parakeratinizáción át, az ortokeratinizációig tart.

Az egészséges szájban el nem szarusodó vagy parakeratinizált hám van a bucca nyálkahártyáján, a szájfenéken és a nyelv ventrális felszínén, míg ortokeratinizált hám borítja a kemény szájpadot és a gingivát. A nyelvhát hámja szintén ortokeratinizált, de ezt a rajta lévő speciális struktúrák (papillák) megváltoztatják. Négy típusú papillát különböztetünk meg: a nyelv elülső részén a filliformis és fungiformis papillák, míg a nyelv hátsó részén a papilla pholiatae és papilla circumvallatae találhatók. A filiformis és fungiformis papillák klinikai jelentősége, hogy atrophiájuk a nyálkahártya rendellenes működésének korai jele.

A keratinizáció genetikai aberrációjával számos vizsgálat foglalkozik, különösen olyan betegségekben, melyeknek oka a keratinizáció genetikai szabályozásának problémája pl. epidermolysis bullosa (lásd 11. fejezet). A sejtadhézió és az ezzel kapcsolatos molekulák, pl. a kadherinek és az integrinek ugyancsak fontos szerepet játszanak a bőr és nyálkahártyák betegségeiben. Például: pemphigusban (immunobullosus betegségek) nem működik a keratinocyták közti adhézió. Az autoantitest a dezmoglein-1 és -3 (kadherin családba tartozó adhéziós molekulák) ellen termelődik.

A melanocyták

A melanocyták a basalis sejtrétegben (str. germinativum) vagy ahhoz nagyon közel találhatók. Elektronmikroszkópos képen granularis struktúrájúak (melanosomák), ami a melanin prekuzora. A melanin egy olyan pigment, ami a bőr és nyálkahártyák színét módosítja. Ezek a sejtek a Langerhans-sejtekhez hasonlóan dendritikus sejtek. A dendritek cytoplasmanyúlványok, melyek erősítik a kapcsolatot a basalis és suprabasalis keratinocyták között.

A melanocyták szintetizálják, de nem raktározzák a melanint, ami a dendriteken keresztül jut a környező keratinocytákba. A nyálkahártya melaninos pigmentációja a bőrben is jelentős, rassz szerinti megoszlást mutat. Ez a különbség azonban nem függ a melanocyták számától, csak a melanosomák aktivitásától. A hám szinte minden fajban azonos számú melanocytát tartalmaz, melyek szinte azonos mennyiségű melanint termelnek, de a melanin megoszlása a különböző fajokban különböző. Az ismert, hogy hormonálishatások fontosszerepet játszanak a melanocyták aktivitásának stimulálásában, bár ennek pontos mechanizmusa még nem ismert. Bizonyos körülmények között, a melanocytákat nem hormonális hatások stimulálják nagyobb mennyiségű melanin termelésére.

Langerhans-sejtek

A Langerhans-sejteket először 1860-ban írták le. Ezek a sejtek a hám basalis rétegéhez közel (parabasalisan) lévő dendritikus sejtek, a keratinocytákat kapcsolják össze, ultrastrukturális képük jellegzetes (1.4. ábra).

Felismerték, hogy ezeknek a csontvelő eredetű mesenchymalis sejteknek immunológiai funkciójuk van, úgy működnek, mint a macrophagok, de nem fagocitálnak. Másik fontos funkciójuk az antigénprezentálás és egy sor specifikus citokin termelésével a T-sejtek aktiválása a prezentált antigének ellen. Sokban a különböző antigének által kiváltott eltérő citokinexpresszió határozza meg, hogy a Th1- vagy Th2-sejtvonal aktivizálódik az immunválaszban. Ezért a Langerhans-sejteket immunológiailag kompetens dendritikus sejteknek tartjuk, ami a perifériás lymphaticus rendszer részeként működik.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1350orme_62/#m1350orme_62 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1350orme_62/#m1350orme_62)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1350orme_62/#m1350orme_62)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

1.4. ábra. 1: Normál szövettani kép, 2: elektromikroszkópos kép L: Langerhans-sejt, K: keratinocyták

A keratinocytáknak és a Langerhans-sejteknek fontos immunellenőrző szerepe a szájnyálkahártyahámban és mindkettő az immunvédekezésben fontos citokineket: interleukineket és interferont termelnek. Ma már bizonyított, hogy szerepük van a nyálkahártya szöveti integritásának fenntartásában és működési zavaruk esetén a szájnyálkahártyán kialakuló betegségekben. Pl. a lichen oris patogenezise ma még nem teljesen ismert, de valószínűleg a celluláris immunitást aktiválja valamilyen külső tényező, melynek hatására a Langerhans-sejtek és talán még a keratinocyták is olyan citokineket és adhéziós molekulákat szabadítanak fel, melyek T-lymphocytákhoz kötődnek, majd aktiválódnak a CD8+ citotoxikus T-sejtek, és ezek károsítják a basalis sejteket. Újabb vizsgálatok szerint a TNFα fontosságát hangsúlyozzák a lichen petogenezisében. Ez a kép a betegségre jellemző.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 709 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az Orális Medicina a fogorvostan-hallgatók számára egy kissé elhanyagolt tárgy, mert elméleti alapjainak ismerete korábbi évfolyamok során történik, mint a tárgy oktatása (anatómia, élettan, immunológia). A könyv bizonyos elméleti ismereteket feltételezve, azokra hivatkozva adhat tájékozódási lehetőséget a fogorvostan-hallgatóknak és alkalmanként a fogorvosoknak is a szájbetegségek felismerésére, a diagnózis felállítására és a betegségek kezelésére. A szerzők célja emellett az is, hogy bizonyos tájékoztatást adjanak az általános betegségek fogászati vonatkozásaira és a fogak mellett a száj egyéb alkotóelemeinek és szerveinek betegségeivel kapcsolatban. Bár az orális medicinát a világ minden részén kissé mostohagyermekkén kezelik, egyre nagyobb jelentőséggel bír az életkor meghosszabbodása és a prevenció miatt a fogazat egyre hosszabb ideig való megtartása eredményeképpen. Vegye hasznát az olvasó mind a diagnosztikus, mind a terápiás módszereknek, tanulmányai, illetve praxisa során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovesi-oralis-medicina//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero