Erről az új tulajdoni formáról a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920. évi XXXVI. törvénycikk VII. fejezete rendelkezett. 1 Ezen jogszabály alapján az állam azért juttatott egyeseknek ingatlanokat, hogy tartósan biztosítson részükre „állandó családi tűzhelyet”. A tulajdonos – az Országos Földbirtokrendező Bíróság hozzájárulásával – egyéb, nem az 1920. évi törvény alapján szerzett ingatlanaiból is létesíthetett családi birtokot. A családi birtok a vele egyesített ingatlanokkal együtt nem lehetett nagyobb, mint egy népes család szokásos eltartásához szükséges jövedelemnek a – gondos művelés mellett – legfeljebb háromszorosát nyújtó föld. Az ingatlan családi birtok jellegét fel kellett tüntetni a telekkönyvben, amely a jószágtesti felírásban történt. Ezek után senki sem hivatkozhatott arra, hogy nem tudott az ingatlan ilyen minőségéről. Az oszthatatlan családi birtokok esetén ugyanis a családi birtok tulajdonosa annak létesítésekor vagy átvételekor az Országos Földbirtokrendező Bíróság hozzájárulásával kiköthette végrendeleti formában, hogy a családi birtok öröklés esetén osztatlan egészként egy örökösre szálljon át. Ennek az oszthatatlan minőségnek a telekkönyvben is meg kellett jelennie.