Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

4.2.3.1. Az Első Privatizációs Program

Az ÁVÜ megalakulásakor, 1990 márciusában a szervezethez rendelt vállalati vagyon túlnyomó része – közel 2000 cég – vállalati formában működött, ezért elvileg is eladhatatlan volt. Csak mindössze 13 ÁVÜ-s cég működött társasági formában (11 rt. + 2 kft.) – ennyi volt tehát az azonnal értékesíthető vagyon. A nyári hónapok elsősorban a szervezet létrehozásával és nem privatizációs tranzakciókkal teltek.

A szeptemberben meghirdetett Első Privatizációs Program (EPP) elsősorban a tapasztalatszerzést volt hivatva szolgálni.1 Az EPP-be azok a vállalatok kerültek, amelyek esetében valószínűsíthető volt a gyors lebonyolítás, és amelyek módot adtak különféle privatizációs technikák kipróbálására.2 A listán az ipar, a szállodai szolgáltatások, a kereskedelem, az idegenforgalom és a szállítás különböző vállalatai szerepeltek. A 20 vállalat összértékét – az 1989. december 31-i állapot szerint – az ÁVÜ 73 Mrd Ft-ra becsülte, de különféle levonások miatt csak 25-40 Mrd Ft nettó állami bevételre számított, már csak a kísérleti jelleg miatt is. A későbbi hónapok során azonban az ÁVÜ-vel szembeni elvárások oly mértékben nőttek, hogy a kísérleti jelleg elhalványodott. A politika és a közvélemény eredményt (üzletet) várt.

Az EPP lebonyolítási koncepcióját ma sem érheti kritika. Amit az ÁVÜ javasolt, az logikus volt. A meghirdetést követte a tanácsadók pályáztatása, azután következett a privatizációs terv kidolgozása, az értékesítés, és végül egy 2 éves utólagos megfigyelési szakasz (monitoring). Az EPP lebonyolítását az ÁVÜ egy külön szervezetre, az EPP Programirodára bízta. Az EPP – nagyon helyesen – a korábban előkészített vállalati koncepciókra épült. Ennek ellenére az eredetileg tervezett bő egy év alatt mindössze két céget sikerült eladni teljes egészében.

Ehhez járult még bizonyos mértékű decentralizált értékesítés (szállodavállalatok, Centrum Áruházak, MÉH, Gamma). A későbbiekben a Hungexpo és az Idex3 kivételével a többi cég is eladásra került, de addigra már az EPP, mint formai keret, régen nem létezett. Az EPP-listára felkerült cégek zömét végül még az ÁVÜ értékesítette, de maradt eladnivalója az ÁPV Rt.-nek is. Hét társaság (Salgglas, Interglob, Kunép, Pietra, Volán Tefu, Gamma,4 Erdőgép) esetében a csőd- és végelszámolási eljárás volt a privatizáció útja.

A szakmai közvélemény – de maga az ÁVÜ apparátusa is – kudarcnak minősítette az EPP-t. A mából visszatekintve úgy tűnik, hogy ez az ítélet túlságosan is sommás volt. Nem a konstrukció volt alapjában elhibázott, inkább a befektetői érdeklődés csökkenése volt a gondok forrása. 1991-ben a GDP 12%-kal csökkent, 20% fölé emelkedett az infláció – egyszóval drámai módon nőtt a magyarországi befektetések általános kockázata. Persze, volt konstrukciós hiba is. Az ÁVÜ apparátusa az EPP-vel azt a benyomást erősítette a befektetők és a közvélemény szemében, hogy ez és csak ez a 20 cég eladó, és emiatt más cégek értékesítése leállt vagy el sem kezdődött. Ráadásul, az ÁVÜ az értékesebb cégek esetében csak kisebbségi tulajdonhányadot szánt a stratégiai befektetőknek (4.3. táblázat), ami szintén riasztóan hatott.

4.3. táblázat. Az Első Privatizációs Programban szereplő cégek, 1990

Vállalat neve	Szervezeti formája	1989. évi forgalom (Mrd Ft)	Javasolt privatizációs technika (tanácsadó)
Centrum Áruházak	Vállalati tanács (Vt.) által irányított állami vállalat	18,6	Max. 30% külföldi tulajdon, kb. 40% tőzsde, dolgozói tulajdon (Barclays de Zoette)
Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt.	Rt.	15,6	50% körüli alaptőke-emelés, szakmai befektetők, max. 30–33% külföldi tulajdon, hazai és külföldi tőzsde 15–25%, dolgozói tulajdon 5–10%, hitelek tőkésítése (Nomura/OKHB)
IBUSZ Rt.	Nyilvános rt.	9,4	Aranyrészvény-konstrukció, 5–10%-ban stratégiai befektető, dolgozói tulajdonlás, kisbefektetői tulajdonlás (Rothschild – London)
MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt	Korlátozott jogkörű tröszt	8,9	Külföldi stratégiai partner, max. 10% dolgozói tulajdon, tőzsde (E. Rothschild – Párizs)
HungarHotels	Vt. által irányított állami vállalat	7,5	Esetleg decentralizáció, min. 51% magyar tulajdon (Swiss Bank Corp.)
Pannonplast	Vt. által irányított állami vállalat	5,5	Szakmai/pénzügyi befektető, tőzsde, 10–20% dolgozói tulajdon (CSFB)
Pannonia Szálloda és Vendéglátó Vállalat	Vt. által irányított állami vállalat	5,2	Külföldi tulajdon max 30%, dolgozói tulajdon, tőzsde (J. P. Morgan)
Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat	Vt. által irányított állami vállalat	3,9	Max. 30–50% külföldi tulajdon, esetleg tőzsde, 5–10% dolgozói tulajdon, esetleg tőkeemelés (Nomura)
Volán Tefu Rt.	Állami tulajdonban lévő rt.	3,7	Esetleg decentralizáció, dolgozói tulajdon (KPMG Peat Marwick)
Kner Nyomda	Vt. által irányított állami vállalat	2,3	Szakmai/pénzügyi befektető, dolgozói tulajdon (CCF Corporate Finance)
Idex Külkereskedelmi, Fővállalkozó és Mérnökiroda Rt.	Rt.	2,2	Szakmai vagy pénzügyi befektető (Hydea)
Hungexpo	Államigazgatási irányítású állami vállalat	2,1	Stratégiai befektető, dolgozói tulajdon (CCF Corporate Finance)
Salgótarjáni Síküveggyár	Államigazgatási irányítású vállalat	1,9	Tőkeemelés, pénzügy/szakmai befektető, tőzsde (Daiwa Europe)
Tritex	Küldöttgyűlés által irányított állami vállalat	1,7	Dolgozói és vezetői kivásárlás (Länderbank)
Gamma Művek	Államigazgatási irányítású vállalat	1,6	Decentralizálás, vegyesvállalat-alapítás, dolgozói tulajdon (Pénzügykutató Rt.)
Interglob	Államigazgatási irányítású vállalat	1,4	Esetleg decentralizált értékesítés, dolgozói tulajdon (DRT Touche Rosse)
Pietra Épületkerámia-ipari V.	Állami tröszti vállalat	1,0	Nincs elképzelés (Wricor Group)
Kunép	Vt. által irányított állami vállalat	0,6	Többségi dolgozói tulajdon (Ernst & Young)
Hollóházi Porcelángyár 5	Vt. által irányított állami vállalat	0,4	Szakmai/pénzügyi befektető, dolgozói tulajdon (Nesbitt Thomson G.)
Erdészeti Gépgyártó Vállalat	Küldöttgyűlés által irányított vállalat	0,2	Dolgozói tulajdonszerzés (Co-Nexus)

Forrás: ÁVÜ, Első Privatizációs Program 1990, Bp. 1990 szept., ÁVÜ (1991).

1	Ilyen kísérleti jellegű programok akkortájt más posztszocialista országokban is folytak. Romániában – például – 32 céget soroltak be az ún. pilotprogramba, és ezek közül 22-t értékesítettek is (Aligica–Matei, 2011).
2	Lásd ÁVÜ, Első Privatizációs Program 1990, Bp. 1990. szept.
3	Az Idex Külkereskedelmi, Fővállalkozó és Mérnökiroda Rt. alapjában véve fegyverkereskedelemmel foglalkozott. A cég bőven túlélte a rendszerváltást, még 2000-ben is működött. A cég ÁVÜ által elvont, ám hányatott sorsú székházát az ÁPV Rt. végül 2000 elején 650 M Ft-ért értékesítette ( http://www.magyarhirlap.hu/gazdasag/bizakodik_a_vagyonkezelo.html)
4	A Gamma Művek privatizációs pályázatát a Pénzügykutató Rt. – személy szerint Rózsahegyi György – nyerte, ő vitte azután tudatosan felszámolásba az egyébként nyilvánvalóan életképtelen vállalatot (Rózsahegyi, 1998).
5	Ezt a céget sok-sok éven át próbálta eladni, illetve életben tartani az állami vagyonkezelő, de az erőfeszítések nem jártak sikerrel. Többszöri reorganizáció után az MNV Zrt. 2011. augusztus 31-én a Hollóházi Porcelán Manufaktúrát jogutód nélkül megszüntette (http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/08/31/mindenkit_elbocsatottak_a_hollohazitol/).