Tekintettel arra, hogy a hat privatizációs csomagban érintett társaság mindegyike átélt három-négy átszervezést az 1994-et megelőző évek során, minden esetben felmerült az a gondolat, hogy még a privatizáció előtt szükség lenne újabb összevonásokra vagy szétdarabolásokra. Különösen élesen vetődött fel ez a kérdés a villamosenergia-iparban. Sok szakértő ugyanis úgy látta, hogy az MVM és altársaságai közötti műszaki-jogi-gazdasági összefonódások szétbontására nincs elegendő idő, tehát jobb lenne az egész rendszert „tokkal-vonóval” eladni. Vesződjön a részletekkel az új tulajdonos! Határozottan ezt az álláspontot képviselte Pál László ipari miniszter, aki a villamosenergia-ipari rendszer működőképességének biztosítása érdekében minden körülmények között fenn kívánta tartani a horizontális és vertikális integrációra törekvő holdingstruktúrát, de a többségi állami tulajdont is. Végül ez a vita vezetett Pál László felmentéséhez 1995 elején. (Az már csak a sors iróniája, hogy 2004-ben ugyanilyen okok vezettek Pál második leváltásához, miután két és fél éven át a privatizáció utáni „mini-MVM”-ben vezérigazgatóként próbált hasonló stratégiát folytatni.).