Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.2.3. A vertikálisan integrált rendszerek szétválasztása

Az 1980-as évektől kezdve világszerte egyre több figyelmet szenteltek a hagyományosan vertikálisan integrált gazdasági tevékenységek szétválasztásának (unbundling).1 Ez tette lehetővé a monopóliumok és oligopóliumok szétbontását, illetve a verseny kialakulását. Ezeket a megfontolásokat követi az Európai Unió szabályozása is. Ilyen módon a korábbi nagy hálózatok – például az energiaszektorban a termelés, a szállítás, a rendszerirányítás és az elosztás is, vagy a vasúti közlekedésben a személy- és áruszállítás – szétválasztandók és önálló gazdasági társaságba szervezhetők. Egy ilyen átalakításnak egyidejűleg több előnye is van:

minden piaci szereplő számára diszkriminációmentes hozzáférést (open access) biztosít a belső méretgazdaságosságot lehetővé tevő infrastruktúrához – az országos fővezetékekhez és a fogyasztók lakó- és telephelyéhez közvetlenül csatlakozó utolsó vezetékszakaszhoz (last mile);2
megakadályozza a tevékenységek közötti keresztfinanszírozást;
lehetővé teszi a végtermék azonnali piacának a megteremtését (pl. áram- és gáztőzsde).

Kevéssé ismert, hogy a szállítási költségek még egy országon belül is jelentősek. A magyar fogyasztó 2016-ban az áramszámla felét a szállítás okán fizette, a földgáz esetében ez az arány kb. egyharmad volt.3

Ha jobban belegondolunk, belátható, hogy egy vertikálisan integrált rendszer szétválasztása többféleképpen is megoldható. Ennek megfelelően beszélnek számviteli, jogi, irányítási és tulajdonosi szétválasztásról. Mint majd látni fogjuk, ezen különbségek kapcsán az elmúlt két évtizedben mind az EU-ban, mind Magyarországon kiélezett viták folytak és folynak ma is. Természetesen lehet úgy érvelni – és ennek az álláspontnak is óriási szakirodalma van –, hogy a nagy termelő-szolgáltató egységek szétdarabolásának vannak hátrányos következményei is (költségnövekedés, ellátásbiztonság csökkenése stb.). Az EU szempontjából azonban a szétválasztás mégis kiemelkedő prioritás, mert csak ezen keresztül valósítható meg az összeurópai szinten értelmezett piacnyitás, azaz az államok közötti gazdasági határok lebontása.

Egy adott pillanatban a technológiai sajátosságokat adottnak véve, három fő feltétele van annak, hogy egy nemzeti piacon verseny alakuljon ki:

kínálati verseny (belföldi kapacitások + korlátok nélküli import),
az alaphálózathoz való korlátlan hozzáférés,
a hatósági árszabályozás megszüntetése.

1	Az eredeti szóhasználatot tekintve az „unbundling” nemcsak a hálózatos iparágak szétbontását jelenti, hanem mindenfajta szétválasztást. A kifejezést elsőként 1969-ben használta a szakirodalom azt magyarázva, hogy az IBM milyen elvek mentén választotta ketté az eladott hardver és a hozzá tartozó karbantartási szolgáltatás árát.
2	Valójában ezek nem is új problémák! A Kelet-római Birodalomban már Justinianus császár idején törvény kötelezte a hajóskapitányokat arra, hogy bárkit és bármilyen árut elszállítsanak, ha a vevő tudott fizetni. És hasonlóképpen törvény kötelezte a kikötői rakodókat, sőt a kikötői vendéglősöket is arra, hogy kiszolgálják a kikötőt igénybe venni kívánó kereskedőket, utazókat.
3	168 óra, 2016. dec. 15.