Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.2.4.1. Villamosenergia-ipar

Köztudomású, hogy a villamosáram nem tárolható, viszont nagy távolságra is könnyen szállítható. Igaz, a szállításnak csak egyetlen formája van, a vezetékes szállítás.1 További fontos sajátossága az áramtermelésnek, hogy egy-egy generátor esetében, adott időegység alatt a névleges teljesítménynél több áram semmilyen körülmények között nem állítható elő. Ez a fajta technológiai rugalmatlanság viszonylag ritka az iparban. Ez volt az egyik alapvető oka annak, hogy a villamos energia ára a legtöbb fejlett országban még az 1980-as években is állami ellenőrzés alatt állt. Az Egyesült Államokban – például – csak 1992-ben engedélyezte a Kongresszus az árampiac felszabadítását.

A hazai villamosenergia-piac szabályozása szempontjából meghatározó jelentősége van az import lebonyolításához szükséges, ún. határkeresztező kapacitásoknak, ezen belül is a magyar–ukrán határon keresztül menő nagyfeszültségű távvezetéknek. 2009-ben ezen a szakaszon 450 megawatt áramot lehetett behozni, ami elég jelentős mennyiség ahhoz, hogy ezen keresztül befolyásolni lehessen a piac egészét is.2

Egészen a legutóbbi időkig tartotta magát az a felfogás, hogy a nagy kapacitású erőművek jobb hatásfokkal dolgoznak, mint a kisebbek, s ez bőségesen ellensúlyozza a szállítás költségét. Az elmúlt évtizedben azonban bebizonyosodott, hogy a kisebb, földgázra alapozott erőművi berendezések, az ún. minierőművek hatásfoka javítható, sőt jobb is lehet, mint a nagy erőműveké. Ennek egyik feltétele politikai-stratégiai: álljon rendelkezésre elegendő mennyiségű, nagy biztonsággal elérhető alapanyag (ti. földgáz). A két világrendszer szembenállásának megszűntével – vagyis 1991 után – ez a feltétel egyre inkább teljesülni látszik. Van egy műszaki feltétel is: a generátorok ne csak áramot termeljenek, de hasznosítsák a „melléktermékként” keletkező hőt is. Az elmúlt másfél évtizedben ezek a földgázüzemű kogenerációs erőművek Nyugat-Európában is, és Magyarországon is gyorsan elterjedtek. Az ún. kapcsolt villamosenergia-termelés aránya Magyarországon 1995-ben még csak 8,0% volt, de ez az arány 2005-re elérte a 20%-ot.3 Ezért került bevezetésre Magyarországon az ún. KÁT (kötelező áramátvételi) rendszer, amelynek egyik célja az volt, hogy támogassa a hőt és áramot egyidejűleg termelő erőműveket, az ún. kapcsolt erőműveket (pl. Vértesi Erőmű).4 Áttételesen ez a konstrukció persze a hőerőműveket is támogatta, hiszen így a piaci árnál olcsóbban jutottak forró vízhez. A KÁT kapcsolt erőműveknek biztosított konstrukcióját 2011-ben a kormány megszüntette.

2010 után egy újabb szabályozási probléma merült fel, miután a 2. Orbán-kormány belekezdett a Paks 2 projektbe, aminek a gazdaságosságát egyre inkább veszélyeztette a megújuló energiára alapozott üzleti projektek felfutása. Ezért 2018 tavaszán a KÁT részeként egy részletszabályzás lépett életbe, a Metár (Megújuló Energiák Támogatási Rendszere), amely azzal lehetetlenítette el az 500 kW alatti megújuló energiát hasznosító kiserőművek létesítését, hogy megszűnt az MVM áramátvételi kötelezettsége.5

1	Az áram tárolása akkumulátoros formában is lehetséges, de ez rendkívül drága, ezért ennek a technológiának a jelentősége a 90-es években még marginális volt.
2	Az EU ezt több formában is kifogásolta. E tekintetben nagy jelentősége volt annak a levélnek, amit 2006 folyamán az energetikai főbiztos a magyar külügyminiszternek küldött, s amelyben sürgette, hogy a MAVIR aukciós úton értékesítse ezt a kapacitást (MaNcs, 2006. dec. 7.).
3	GKI Energiakutató (2005).
4	A másik cél a megújuló energiák támogatása.
5	https://www.napi.hu/magyar_vallalatok/a_kormany_varatlanul_megszuntette_a_megujulo_energia_kotelezo_atvetelet.661350.html