Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.2.4.5. A vízszolgáltatás (ivóvíz, csatornázás)

A vízművek által fogyasztásra alkalmassá tett víz, az ivóvíz nagy volumenben nem tárolható és nem is szállítható. A szállítás tekintetében ugyanaz a helyzet, mint a gáznál: a csővezetéken történő szállítással semmilyen más forma nem tud gazdaságosan versenyezni. Ám a vízgazdálkodásnak is van több olyan sajátossága, amely a fentebb már tárgyalt vezetékes árukkal való közvetlen összehasonlítás során kaphat csak hangsúlyt.

Az ivóvíz előállítási költségében a kitermelés költsége viszonylag alacsony, a fogyasztót terhelő összköltség túlnyomó része a szállításhoz kapcsolódik. Ez viszont földrajzi értelemben nagyon különböző, ezért a vízdíjak is nagy szóródást mutatnak az egyes települések között. 2010 után az egymást követő Orbán-kormányok folyamatosan napirenden tartották azt az ígéretet, hogy a szektor nagy részének visszaállamosítása után országosan egységes lesz a vízdíj. 2018-ig azonban e téren szinte semmi sem történt.1
A vízkitermelés, illetve a vezetékek építésköltsége geológiai okokból szélsőségesen eltérő a különböző tájegységekben. Ezeket a területi különbségeket valamiképpen muszáj kiegyenlíteni – elsősorban cégen belüli keresztfinanszírozással – miután vizet nagy távolságra, nagy mennyiségben nem lehet szállítani.
A víz minősége a fogyasztó számára közvetlenül nem ellenőrizhető – a baktériumok szabad szemmel nem láthatók. Ez az egyik fő oka annak, hogy a fejlett országokban nem engedélyezik az egyedi fúrt vagy ásott kutakból kinyert víz ivóvízként történő használatát. Ugyanakkor, a hálózatba szervezett vízellátásnak is drámai következményei lehetnek, ha gondatlanságból vagy más okból az ivóvízbe szennyező anyag kerül. Ez az összefüggés akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a városi vízfogyasztásnak csak egy töredéke kerül ivóvízként elfogyasztásra:2 a vízmennyiség túlnyomó részét mosakodásra, mosásra, WC-öblítésre használjuk.
Egy adott csővezetéket nem használhat különböző időpontokban különböző víztermelő cég, miután a különféle természetes lelőhelyekről kitermelt és megtisztított ivóvíz nem tekinthető ugyanolyan mértékben homogén terméknek, mint az elektromos áram vagy a földgáz. Nagy gondokat okozna, ha a különböző eredetű és minőségű vizek a csőben keverednének. Ebből következően egyetlen országban sem rendelik el kötelezően a csővezetékhez való szabad hozzáférést.
Részben a fenti ok miatt a víz- (és a csatorna-) szolgáltatás ellátásához szükséges vezetékek és berendezések az önkormányzati tulajdonú állami vállalatok átalakításakor ún. törzsvagyonnak, vagyis korlátozottan forgalomképes vagyonnak minősültek. Ezzel kapcsolatban azután máig tartó jogviták folynak – például – arról, hogy ez a vagyon apportképes-e, milyen áron kell értékelni a nyilvántartásokban stb. Problémát okoz az is, hogy a mindennapi működtetés során műszaki szempontból a hálózat maga, illetve a víz előállításához szükséges berendezések nem különíthetők el.

A jobb áttekinthetőség érdekében érdemes a fentieket táblázatos formában is összefoglalni.

6.2.1. táblázat. A vezetékes termelő-szállító rendszerek néhány jellegzetessége a privatizáció és a reguláció szempontjából

	Villamos energia	Kőolaj és származékai	Földgáz	Ivóvíz	Szennyvíz
Az összköltségen belül a kitermelés költsége jelentős	Igen	Igen	Igen	Nem	Nem
Csak nagy volumenben állítható elő gazdaságosan („economy of scale”)	Nem	Nem	Nem	Igen	Nem
Nagy távolságra gazdaságosan és veszélytelenül szállítható	Igen	Igen	Igen	Nem	Nem
Épített tárolóban raktározható	Nem	Igen	Igen	Csak kismértékben	Nem
A termék minősége a lakossági fogyasztó által jól ellenőrizhető	Nem
Export-import forgalom létezik	Közepes mértékben	Nagymértékben	Nagymértékben	Gyakorlatilag nem	Nem
Fogyasztása szezonális	Kismértékben	Közepes mértékben	Nagymértékben	Közepes mértékben	Nem
A vezetéket több, egymással versenyző termelő is használhatja	Igen	Igen	Igen	Nem	Igen
Alternatív szállítási módok elterjedtek	Nem	Igen	Nem	Nem	Igen

Forrás: Saját szerkesztés.

Az ivóvíz és az energiahordozók olyan különleges inputok, amelyek egyrészt nélkülözhetetlenek minden iparág számára, másrészt feldolgozás nélkül is közvetlenül alkalmasak lakossági fogyasztásra – vagyis valójában végtermékek is. Ez az áruvilágban ritkaság: ott rendszerint jól elkülönülnek azok az áruk, amelyeket továbbfeldolgozás céljából állítanak elő és azok, amelyek végső fogyasztást szolgálnak. A víz és az energia piacán tehát a lakosság és az ipar versenyez egymással. Ugyanez igaz a telekommunikáció és a pénzintézeti szolgáltatások területére is. Persze ez a verseny nem az egyenlők versenye: a vállalatok nagyfogyasztók, amelyek nagy tételben vásárolnak, ezért árkedvezményre is igényt tartanak. További bonyodalmak forrása, hogy a fogyasztók ellátásának költsége erősen távolságfüggő. Olcsóbban ki lehet elégíteni azokat, akik a kitermeléshez közel és/vagy nagyfelhasználók közelében élnek, mint azokat, akik ezektől az elágazási pontoktól távol laknak.

Azt is látni kell, hogy a gyakorlatban a vezetékes szolgáltatások esetében nem is olyan egyértelmű, hogy mely fogyasztót indokolt szociális megfontolások alapján kedvezményezni. 2012-ben az akkor bejelentett 10%-os „lakossági” villany- és gázárcsökkentés kapcsán hívta fel a figyelmet erre Varró László, az ország egyik legkiemelkedőbb energiaszakértője: „Magyarországon egymillióval több lakosságinak minősülő vételezési pont van, mint ahány háztartás az országban él, a horgásztanyáktól a társasház földszintjén működő fodrászatig.” 3

Minden olyan árucikknél, illetve szolgáltatásnál, ahol a vezetékes szállítási mód a legelterjedtebb, külön feladatot jelent a számlázás és az ellenérték beszedése a végső felhasználótól (pl. háztartásoktól). Ez alapvető különbség az áruvilág standard termékeihez képest, ahol a mérés-számlázás nem igényel speciális berendezést és eljárásokat, és az is természetes, hogy az áru átvétele és a fizetés időbeli késedelem nélkül, közvetlenül összekapcsolódik.

Mi következik mindebből? Egyrészt az, hogy a különféle közszolgáltatásokban a termelés elosztás fogyasztás láncolat más és más eleme szorul állam regulációra, ezért a szabályozásnak igazodnia kell a technológiai sajátosságokhoz, illetve a technológia változásaihoz. Másrészt azt is látni kell, hogy egyes gazdaságpolitikai szempontok (pl. antiinflációs szándék) vagy a magyar állam üzleti érdekei (pl. magasabb privatizációs bevétel, beruházások kikényszerítése) adott esetben indokolhatják a monopolhelyzetek védelmét vagy akár megteremtését is. 2012. január 1-től a vízközmű-szolgáltatás szabályozása a MEH hatás- és feladatkörébe került,4 majd bő egy évvel később a távfűtés és egy sor más kommunális szolgáltatás is. Bár látszólag a vízgazdálkodás – és ezen belül az öntözővízzel való gazdálkodás – terén sok váltoás történt, a leglényegesebb körülmény nem változott: a lakossági víz ára hatósági ár maradt annak érdekében, hogy az árakat be lehessen fagyasztani (ld. „rezsicsökkentés”). 2011 és 2028 között a víz ára tényleg nem változott.

3: A szénbányászat esete

Az energiahordozók fenti szempontok szerinti összehasonlítása nyomban rávilágít arra, hogy a szénbányászat tulajdonképpen kakukkfióka ebben a körben. A szén gond nélkül szállítható nagy távolságra is, s erre mindenféle eszköz (vasút, hajó) jól alkalmazható. A szén minősége még laikus szemmel is jól ellenőrizhető, a különféle szénfajták csoportosíthatók és külön kezelhetők. A szén esetében a számlázás sem probléma. Mindebből következően a szén hatalmas mennyiségben forog a világkereskedelemben, tulajdonképpen nem különbözik a normál áruféleségektől. A szénbányászatra irányuló megkülönböztetett figyelem elsősorban ideológiai és emocionális motívumokkal volt magyarázható – Magyarországon is, másutt is. A szakmát, amely több száz éves múltra tekinthet vissza, veszélyessége miatt mindig tisztelettel és csodálattal kezelte a közvélemény.

1	www.index.hu, 2018. szept. 27.
2	Hollandiában például ez az arány mindössze 2%. Hasonló adatokról számol be a német statisztika is.
3	http://velemenyvezer.blog.hu/2012/12/06/a_lakossagi_gaz-_es_aramellatas_allamositasa_fele
4	2011. évi CCIX. törvény a víziközmű szolgáltatásról.