Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.2.6. A tulajdonosi jogosítványok megoszlása az állam és az önkormányzatok között

Az állam és a települési önkormányzatok tulajdonmegosztásának egyik sajátos következménye volt, hogy feladatokat ellátó cégek kerülhettek akár állami, akár önkormányzati tulajdonba. Ennek megfelelően privatizációjuk időben szét is válhatott, így a regulációs technikák is különbözhettek. A 6 területi gázszolgáltató esetében az ÁPV Rt. és a fővárosi önkormányzat közel egy időben bonyolította le a pályáztatást, így a reguláció szempontjából nem alakult ki számottevő eltérés. Az 5 regionális vízmű esetében azonban a főváros a saját útját járta anélkül, hogy bevárta volna az állami tulajdon – egyébként is változó – letéteményesét, az állami vagyonkezelő szervezetet, illetve az illetékes ágazati minisztériumot. Megint más volt a helyzet a csatornázás területén – itt ugyanis minden vállalat a települési önkormányzatokhoz került. Tárgyunk szempontjából ez annyiban érdekes, hogy amikor a főváros belekezdett a Fővárosi Vízművek, majd a Fővárosi Csatornázási Művek értékesítésébe, magának kellett kidolgoznia a két ágazat speciális feltételeinek megfelelő regulációs eljárást.

Ennek a tulajdonosi hatalommegosztásnak természetesen következményei voltak a hatósági árszabályozás területén is. Az energiaszektorban a megmaradt hatósági funkciók gyakorlatilag a kormány kezében voltak, de egy ideig a víz- és csatornaszolgáltatás, illetve a távhő esetében az önkormányzatok mondták ki a végső szót.1 Ez történt az egyéb önkormányzatok által ellátott szolgáltatások terén is (pl. szemétszállítás, temetkezés).

1	A távhő árszabályozását illetően a 2. Orbán-kormány jelentős visszalépést hajtott végre. A 2011 tavaszán elfogadtatott törvénymódosítással egyrészt befagyasztotta a távhő árát, másfelől pedig a MEH-re bízta az ármegállapítást (NSZ, 2011. márc. 18.).