A fentebb már említett 8%-os minimális tőkearányos nyereség bizarr módon került elő az 1998-as választási kampányban, s onnantól kezdve hosszú éveken át, szinte megszakítás nélkül napirenden volt. Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnök-jelöltjeként azzal vádolta a Horn-kormányt, hogy az felelőtlen módon dollárban garantálta a befektetők 8%-os nyereségét. Ráadásul Varga Mihály, a Fidesz alelnöke még aznap este egy nyilvános vitán megerősítette, hogy Orbán Viktor megjegyzése nem tekinthető holmi elszólásnak. Mivel az energiaszektor privatizációja kapcsán kötött szerződéseket – állítása szerint – még az országgyűlési képviselők sem ismerhették meg a maguk teljességében, ezért még az sem egyértelmű, hogy a magyar kormány által adott megtérülési garancia milyen valutában értelmezendő. Élesebb szemű megfigyelők már ekkor gondolhatták: nagy bajok lesznek itt még a hatósági árak körül. Nem véletlen, hogy a Budapesti Értéktőzsde indexe a választás másnapján zuhanórepülésbe kezdett.

 

 

De térjünk vissza az energiaárakhoz! Mi is volt tehát a helyzet a 8%-os „garantált” megtérüléssel? Mint már fentebb említettük, a 2001. december 31-ig alkalmazandó áramdíjakat a kormány öt évre előre rögzítette.3 Eszerint 1997. január 1-től a viszonteladói és végfelhasználói áraknak az indokolt működési költségeken felül 8%-os sajáttőke-arányos nyereséget kell tartalmazniuk. A kormányhatározat kitért arra is, hogy ha egy áramszolgáltató alaptevékenységéből származó nyeresége meghaladja az alaptevékenység célját szolgáló tárgyi eszközök – a hálózatfejlesztési hozzájárulásból létrehozott eszközök nettó értékével és az alaptevékenységhez tartozó hosszú lejáratú kötelezettségekkel csökkentett – mérleg szerinti nettó értékének 12%-át, a szolgáltató a többletnyereség felét köteles fogyasztói részére az adott évet követő évben árengedmény formájában visszajuttatni. Bár a határozat valóban nem tartalmazta explicit formában, hogy a megtérülést forintban kell számolni, ez aligha lehetett kétséges bárki számára is, hiszen az idő tájt a magyar társaságok mérlegeit kizárólag forintban volt szabad vezetni. A kormányhatározat meghatározta a három társaságcsoport (termelők, szállító, szolgáltatók) külön-külön megállapítandó – árban elismerhető – nyereségének kiszámítási módját. Eszerint a 8% tőkearányos nyereség vetítési alapja az adott társaságcsoport 1995. végi – értékelési tartalék nélküli – valorizált saját tőkéje volt. Ezen összeget kellett megszorozni azzal a százalékos értékkel, amely az összes eszközön belül valóban az üzleti tevékenységet szolgálja. E százalékos szám kiszámításakor nem vették figyelembe például a szociális kiegészítő funkciókat ellátó eszközöket. (Ez a mutatószám 90% feletti volt a szolgáltatóknál.) A kapott összeget 8%-kal beszorozva lehetett kiszámolni a tőkearányos nyereséget.

 

Kétévi kormányzás után az 1. Orbán-kormány újabb ötletekkel állt elő a 8%-os megtérüléssel kapcsolatban. A MEH – az érintettek számára váratlanul – 2002. január 1-től a következő négy évre vonatkozóan úgy módosította a 8%-os megtérülési mutató számítását, hogy a villamosenergia-iparban a mérleg szerinti saját tőke helyett a befektetett (nem pénzügyi) eszközök alapján számított tőkeköltségekből indult ki.5 Indoklásként az hangzott el, hogy a saját tőke mértékét a társaságok külföldi tulajdonosai pénzügytechnikai eszközökkel is tudják növelni (pl. alárendelt kölcsöntőke nyújtásával), de erre nem „jár” garantált haszon. Másfelől – talán ellentételezésként? – a 8%-os abszolút értéket is felfelé módosították, pontosan 9,3%-os értékre, míg a 12%-os felső határt 14%-ra emelték. Az éves árkorrekció mértékét előbb 12%-ban, később viszont csak 6%-ban állapították meg.

 

 

Pár hónappal később, a 2010-es önkormányzati választások előtt megint a figyelem előterébe kerültek a gázárak. Miután a HUF/€ árfolyam és az USD/€ árfolyam egyidejűleg romlott – tehát a forint gyengült az euróhoz képest, a dollár pedig erősödött – elkerülhetetlennek látszott a földgáz árának emelése. Ráadásul június 30-ától kezdve meg kellett szüntetni a mintegy 800 ezer családnak nyújtott költségvetési gázártámogatást is.13 Ebben a helyzetben a 2. Orbán-kormány a politikailag legegyszerűbb megoldást választotta: határozatlan időre befagyasztotta a lakossági földgázárakat, és engedélyezte a távfűtőműveknek, hogy továbbra is kedvezményes áron vásároljanak gázt a szolgáltatóktól. Az önkormányzati választások után a kormány tárgyalni kezdett a gázcégekkel, de végül úgy döntött, hogy – módosítva a GET-et – a jövőben nem a költségek, hanem a miniszter határozza meg, hogy mennyibe kerüljön az a földgáz, amit az E.ON Földgáz Trade ad az egyetemes szolgáltatóknak, és ő találja ki a Mol hazai kitermelésű földgázának árát is.