Az amerikai befektetők által megálmodott, ám végül hamvába holt sukorói történetet (9.5.10.) megelőzően ún. I. osztályú kaszinó egyáltalán nem volt Magyarországon. A jogszabály szerint az I. kategóriás kaszinót legalább 1 Mrd Ft alaptőkével rendelkező cég működtethetett, a kaszinóban pedig legalább 1000 játékautomatának és 100 játékasztalnak kellett lennie. Miután a 2. Orbán-kormány 2012-ben betiltotta a pénznyerő automatákat (10.5.1.), a kaszinók piaci helyzete is megváltozott, aminek nyomán megváltozott a jogi környezet is: állami monopólium lett a pénznyerő automata szerencsejátékok üzemeltetése.1

2013 tavaszán a kormány új törvényt terjesztett be, amely úgy tette koncesszióköteles tevékenységgé az online szerencsejátékokat, hogy a részletszabályozásban gyakorlatilag deklarálta a 100%-ban állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. monopolhelyzetét, illetve azt, hogy játék automatákat csak játékkaszinón belül lehet működtetni – másutt (például kocsmákban) nem.2

2013 nyarán arról tájékoztatta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter az Országgyűlést, hogy 10 darab II. osztályú kaszinóra zártkörű, meghívásos koncessziós pályázatot fognak kiírni.3 2013 novemberében az Országgyűlés újabb módosításokat hajtott végre a szerencsejáték-törvényen. Egyfelől beemelte a kétharmados törvények sorába, másfelől pedig utat nyitott annak, hogy az illetékes miniszter pályáztatás nélkül is adhat koncessziót azon cégek számára, amelyeket „megbízható szerencsejáték-szervező”-nek tartanak. Miután a megbízhatóság törvényben felsorolt kritériumai között a normális pénzügyi működés is szerepelt, ezzel gyakorlatilag mindazok a cégek, amelyek a múltban játék automatákat működtettek, automatikusan kizárásra kerültek, merthogy éppen a hirtelen törvényváltozás csődbe döntötte őket.4 2014 őszére kiderült, hogy a piacról kiradírozott magántulajdonú pénznyerő automaták helyét a kormányzat két állami cég termékével kívánja betölteni: a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. bukmékerirodákat, a Szerencsejáték Zrt. sorsjegy-automatákat telepített.5 2014-ben és 2015-ben azután az Orbán Viktorral közeli barátságot ápoló Andrew Vajna, illetve Szima Gábor cégei sorra nyitották az új kaszinókat.6

A fideszes többségű Országgyűlés 11 kaszinó működését engedélyezte: a miniszterelnökkel baráti viszonyban álló Andrew Vajna 5 fővárosi koncessziót kapott, két kelet-magyarországi engedélyt Szima Gábor cégei szereztek meg, egy pedig még 2015-ben is kiadásra várt. A dunántúli kaszinókoncessziókat a 3. Orbán-kormány csak azt követően kívánta piacra dobni, hogy a soproniak engedélye lejár.

2021-ben, fél évvel a választások előtt, ezt a szabályozási logikát az Orbán-kormány szélesebb körre is kiterjesztette. Így jött létre a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH), melynek elnöki pozíciójába 9 évre a miniszterelnök egyik bizalmi embere, Bíró Marcell került. Ettől kezdve ez a hatóság látta el szinte minden olyan gazdasági vagy közhatalmi terület felügyeletét, amely állami monopóliumban van. Az SZTFH felügyelte a bírósági végrehajtói szervezetet, vezette a felszámolói névjegyzéket és látta el a dohánytermékek kiskereskedelmével, illetve a szerencsejáték-szervezéssel kapcsolatos hatósági feladatokat is.

A magyar piac azonban valójában korábban sem volt egyszereplős. A Szerencsejáték Zrt. monopóliuma mellett végig jelen voltak az úgynevezett offshore, más néven szürkezónás fogadási oldalak. Ezek a cégek magyar nyelvű honlapot kínáltak, és teljesen alkalmazkodtak a hazai szokásokhoz. Ugyanakkor nem a magyar államnak, hanem egy európai uniós adóparadicsomnak (például Máltának) fizették a közterheket – tehát offshore módon voltak jelen hazánkban. Az Unibet-, a Betfair- vagy a Bet365-szerű oldalak egyes becslések szerint az online fogadásból származó bevételek több mint egyharmadát, más források szerint felét generálhatták Magyarországon. Bódi Ferenc, a szerencsejátékkal is foglalkozó Novomatic igazgatója szerint a legtöbb felhasználó semmit sem vett észre ebből. „Egy tudatos sportfogadó megnézte, hol kap jobb oddsot a pénzéért, és ott fogadott. Nem volt korlát. Be lehetett fizetni, ki lehetett fizetni, nem is érezte különösebben, hogy ez egy Magyarországon engedéllyel nem rendelkező oldal. Sőt inkább élvezte az előnyét, mert nem voltak olyan korlátok, mint amik Magyarországon vannak, például a maximális elérhető nyeremény.”

A törvény így valóban kinyitotta a piacot az online fogadásban, de egyelőre csak olyan szereplő lépett be, akinek kormányérdekeltsége nehezen megkérdőjelezhető. Másképp mondva: leginkább csak Habony Árpád és Garancsi István közös cége felelhetett meg egyszerre a törvényi szabályozásnak és az üzleti logikának is.7