Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.4.1. A magyar telefónia lemaradása

Jól ismert tény, hogy a szocialista iparosítás évtizedei alatt Magyarország az infrastruktúra-fejlesztés számos területén jócskán lemaradt az európai élvonaltól. Különösen szembeszökő volt ez a telefonellátottság területén. Nyugat-Európában a 100 lakosra jutó telefonellátottság már a 60-as években meghaladta a 20-at, nálunk még 1990-ben is ennek csak a felét sikerült elérni! A kielégítetlen igények száma 700 ezer körül járt.1

Érdekes sajátossága volt a hazai telefóniának, hogy elméletileg tökéletesen centralizált, monopolisztikus rendszer volt, a gyakorlatban azonban – éppen a nyomasztó kapacitáshiányok miatt – sorra jöttek létre a Posta rendszerétől független, ún. „zárt célú” hálózatok. Ilyen hálózat kötötte össze a pártállam legfontosabb vezetőit (ez volt az ún. K-vonal), de volt saját rendszere a két fegyveres testületnek (BM, HM), az MVM-nek, az OKGT-nek, a MÁV-nak, a vízügyeseknek és még másoknak is. Mint erre Major (1998) is rámutatott, ezek az „alternatív” szolgáltatói rendszerek egyrészt azért voltak diszfunkcionálisak, mert az erőforrások jelentős pazarlását eredményezték. Másrészt nem bizonyultak kielégítő megoldásnak a működtetők szempontjából sem, hiszen a zárt célú hálózatokról kezdeményezett hívások többsége végső soron a Posta hálózatán keresztül valósult meg, s így az ott érvényesülő szűk keresztmetszetek ugyanúgy hatottak rájuk.

6.4.1. táblázat. A Matáv privatizációjának mérföldkövei, 1990–2007

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_3226/#m1265peam2_3226 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_3226/#m1265peam2_3226)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_3226/#m1265peam2_3226)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

6.4.2. táblázat. Telefon ellátottság Magyarországon, 1950–2007

	Távbeszélő-fővonalak száma (100 lakosra)
1950	1
1960	2
1970	4
1980	6
1990	10
1993	14
1994	17
1995	22
1996	26
1997	30
1998	34
1999	36
2000	35
2001	33
2002	31
2007	27

Forrás: Major (1998: 16, 27), napisajtó, KSH.

A Magyar Posta 1990. január 1-i szétválásakor megfogalmazott eredeti elképzelések szerint a külföldi tőke bevonására jóval korábban került volna sor.2 A tervekhez képest azonban már a Magyar Távközlési Vállalat Rt.-vé alakulása is több mint egy évet késett. A privatizációt végül már nem is lehetett az eredeti elképzelésekkel véghez vinni. Akkor ugyanis a fejlesztésekhez szükséges technika zöme még COCOM-listán szerepelt, másrészt közben lezajlott a modernizálás első nagy szakasza – az optikai gerinchálózat kiépítése –, amihez eleve a privatizációs partner segítségére számítottak.

A Matáv Magyar Távközlési Vállalat végül csak 1991. december 31-i határnappal alakult át egyszemélyes rt.-vé. A jegyzett tőkébe és a saját tőkébe azonos érték, 29-29 Mrd Ft került. Az ÁVÜ itt is eltért attól a főszabálytól, hogy a jegyzett tőkén felüli vagyon nem lehet több, mint a jegyzett tőke 10%-a. Ennek egyik – talán a legfontosabb – magyarázata az volt, hogy a Matáv ingatlanainak telekkönyvi nyilvántartása olyannyira rendezetlen volt, hogy emiatt nem volt mód az ingatlanok beapportálására a jegyzett tőke ellentételeként. További bonyodalmakat okozott és okoz az a körülmény, hogy az elmúlt 6-7 évtized során kiépített kábelhálózat fizikai értelemben kétharmadrészt korábban államinak, illetve szövetkezeti tulajdonnak számító ingatlanokon található. Ma ezek a területek – a Matáv szempontjából – bekerített magáningatlanok, melyek tulajdonosai értékcsökkenés címén kártérítést követel(het)nek a társaságtól. Talán egy évtizedig is el fog tartani, amíg mindenütt megszületnek a megállapodások, s a Matáv szolgalmi joga telekkönyvileg is bejegyzésre kerül.

A távközlés – pontosabban: a nemzetközi és a belföldi közcélú távbeszélő szolgáltatások nyújtása – az 1991. évi törvény szerint koncesszióköteles tevékenység, s ehhez kapcsolódóan a szolgáltató bizonyos piaci védettséget is élvez. A koncesszió teljes időtartama 25 év, mely a felek által újabb 12 és fél évvel meghosszabbítható. A versenypiaci védelem időtartama 8 év. Mindez egyaránt vonatkozik a vezetékes- és a mobiltelefon-szolgáltatásra.3 A Matáv szempontjából az előbbi a lényeges, bár a társaság érdekelt a mobilszolgáltatásban is. A védett piacok jelentőségét jól mutatja az a tény, hogy még 1998-ban is az összbevétel közel kétharmada olyan tevékenységekből származott, ahol a Matáv kizárólagos jogokkal rendelkezett.

A Matáv 1994 végén – az LTO-kon kívül (lásd később) – 56 társaságban 12 Mrd Ft-ot meghaladó befektetéssel rendelkezett. A Matáv-csoporthoz tartozó tagvállalatok igen változatos tevékenységet folytattak. Általában távközlési szolgáltatást végeztek, de jelentősen eltérő profilú is akadt közöttük. Ilyen volt például az Inteltrade Kft., amely elsősorban külkereskedelmi tevékenységre szakosodott. Speciális szolgáltatást végeztek a mobiltelefon-társaságok. 1992-ben a Matáv-csoporton belül két ilyen társaság működött, a Westel 450 Kft. és a Westel 900 GSM Rt. A Matáv mindkét társaságban többségi tulajdonos volt.

1	Lásd Straub Elek vezérigazgató visszaemlékezéseit a Figyelő, 2007. márc. 1–7. számában.
2	1989 végén egy ausztrál–magyar vegyesvállalat, a Hungaria Telecom Kft. engedélyt kapott arra, hogy kiépítsen egy a Postától független, ún. kiscellás rádiótelefon-rendszert (HVG, 1989. nov. 25.), de később az Antall-kormány ezt az engedélyt visszavonta. Mint utólag bebizonyosodott, ez helyes döntés volt.
3	A telefonkoncesszió első értékelését lásd ÁSZ (2001d).