Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.4.5. Sikeres tőzsdei bevezetés – szerencsétlen időzítéssel

Gondos előkészítés után, 1997 novemberében került sor a Matáv budapesti és New York-i tőzsdei bevezetésére. A kibocsátást nagy érdeklődéssel várta a hazai OTC-piac is, a részvények a tőzsdei bevezetés előtt már 890%-os árfolyamon forogtak a szabadpiacon. Az előzetes bejelentés szerint az ÁPV Rt. – az opciókkal együtt – a Matáv alaptőkéjének 13–19%-át, a MagyarCom a nála lévő részvények 7–8%-át vonta be a tranzakcióba.

Az utólagos elszámolás szerint a részvények 26,31%-a került eladásra. November 11-én zárult a hazai jegyzés, s három nappal később megtörtént az amerikai bevezetés is. A magyar piacon a felajánlott részvénycsomagot háromszorosan is túljegyezték, ennek ellenére a belföldi tanácsadó, a Creditanstalt jóvoltából olyan allokációs mechanizmus működött, hogy a kisbefektetők – sorban állás nélkül, részletfizetéssel, kulturált jegyzési feltételek mellett – hiánytalanul megkapták az általuk igényelt mennyiséget. A nemzetközi értékesítésben az ÁPV Rt. munkáját két tanácsadó cég, a CSFB és a Merrill Lynch segítette.

A tranzakció mind méretét, mind szervezettségét illetően kimagasló volt a magyar privatizáció történetében. Ez volt az első kelet-európai részvény, amelyet sikerült bevezetni New York-i tőzsde normál (nem-OTC) kereskedésébe.1 Az értékesített részvénycsomag nagysága – beleértve a társaság tulajdonában levő kb. 8%-nyi saját részvény értékesítését is! – meghaladta az 1 Mrd USD-t. A kibocsátás a magyar értéktőzsde méreteihez képest is kimagasló volt: a BÉT kapitalizációja egy csapásra 50%-kal emelkedett. Az eladott részvényekért a vagyonkezelő 421,6 millió USD-t (≈ 57 Mrd Ft) kapott.

Bár a választási kampányra készülő kormánynak jól jött a siker,2 pénzügyi szempontból az időzítés meglehetősen rosszul sikerült. Október utolsó hetében megrendültek az ázsiai tőkepiacok, s ennek hatását – az amúgy is túlfűtött – budapesti tőzsde sem kerülhette el. Az árazás időpontjában, november második hetében ismét kisebb nemzetközi tőzsdekrach volt, ennek hatására a BÉT indexe november 13-án és 14-én 1100 pontot esett. Így az előre meghirdetett 730–845 Ft-os sáv legalján – tehát 730 Ft-os áron – kellett lebonyolítani a tranzakciót. Ez a forintban meghatározott ár – figyelembe véve, hogy a korábbi 10 000 Ft névértékű részvények 100 forintos címlettel felbontásra kerültek – a második ütemben elért, dollárban kifejezett árhoz képest még így is jelentős árnyereséget tartalmazott ($221 $373). A döntéshozókban egy pillanatra felmerült ugyan, hogy célszerű lenne a kibocsátás elhalasztása, de az ezzel járó presztízsveszteséget és kockázatot senki sem merte vállalni. Ma már tudjuk, ez hiba volt. Pár hetet lehetett volna várni, s ez több tíz milliárd forintot hozott volna. Persze utólag mindig könnyebb okosnak lenni…

A New York-i tőzsdén ADR-formában lehet kereskedni. Az American Depositary Receipt (ADR) rendszer tulajdonképpen áttételes tulajdonlást tesz lehetővé, ami az amerikai kisbefektetők számára egyszerűbbé és biztonságosabbá teszi a távoli országok részvényeivel való kereskedést. Az ADR-ek egyenként öt darab törzsrészvényt testesítenek meg. Áruk dollárban van meghatározva, így a befektetőket nem terheli az árfolyamkockázat. 2010 júniusában azonban a német tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a cég vonuljon ki a New York-i tőzsdéről. Ez november 12-én meg is történt.

A BÉT-en a Matáv-részvényekkel való kereskedést Horn Gyula miniszterelnök személyesen indította el, és beszédet is mondott, amelyben azt hangsúlyozta, hogy a Matáv sikere az ország politikai stabilitásának köszönhető (VG, 1997. nov. 17.).