Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.5.1. Mérleg: áttörés és visszarendeződés

„Még a korábbinál is inkább egyetlenegy csoport kezébe került az irányítás. Olyanok kezébe, akik közül szinte mindenki műszaki szakember. Éppúgy a műszakiak lesznek a meghatározók, mint az 50-es, 60-as években. Ennek a lobbinak nincsenek számottevő közgazdasági szakemberei.”

Langmár Ferenc (1992a)

„Évtizedekig azt hittük, hogy az energiából mindig több kell a fogyasztóknak és az mindig drágább lesz. Csak aztán nem voltunk felkészülve arra, hogy az elmúlt években kevesebb energia kellett, és az árak is estek.”

Névtelen iparági szakember háttérnyilatkozata (2018)1

Magyarország volt az első posztszocialista állam, amely decentralizálta és nagymértékben privatizálta villamosenergia-iparát. A folyamat tehát jól indult. Az örökölt monolit struktúra a 90-es évek közepén elemeire bomlott, létrejött egy versenyelemekkel tarkított tulajdonosi struktúra.2

6.5.1. táblázat. A magyar villamosenergia-ipar tulajdonosi szerkezete 2007 végén

	MNV Zrt.	Települési önkormány-zatok	Egyéb magyar befektetők	Ebből: MVM-csoport	Külföldi befektetők	Ismeretlen	Össze-sen
MVM Trade	–	–	100,00	100,00	–	–	100,00
MAVIR	0,01	0,00	99,99	99,99	–	–	100,00
Erőművek*	0,07	0,21	60,79	59,19	38,91	0,02	100,00
Áramszolgáltatók	–	3,07	1,85	–	95,80	–	100,00

Megjegyzések: * 50 MW és annál nagyobb erőművek.

Forrás: MVM (2008: 4).

2003-tól fokozatosan megnyílt a piac, és csökkent az állami árszabályozás tere. A villamosenergia-piac teljes liberalizációja 2008. január 1-én történt meg – a 2007. július 1-i határidőhöz képest is késlekedő EU-tagállamok utolsó csoportjával egyidejűleg. A jogi helyzet és a gazdasági valóság azonban nem fedte egymást. A versenypiac részaránya 2007-ben mindössze 22,0 százalék volt.3 Az MVM dominanciája azonban megmaradt: ha az ún. hosszú távú szerződéseket is figyelembe véve (6.2.9.) vizsgáljuk, akkor 90% volt a részesedése, ha csak a hazai termelést nézzük, 70–80%.4

A döntő fordulat 1995 második felében következett be, amikor az iparág meghatározó részét sikerült eladni, s ebből több mint 1 Mrd USD állami bevétel származott. Ezek az eredmények messze túlszárnyaltak minden várakozást. A siker egy csapásra helyreállította Magyarország 1994-ben megromlott nemzetközi reputációját és önbizalmat adott a szociálliberális koalíciónak.5

6.5.2. táblázat. A villamosenergia-ipar privatizációjának mérföldkövei, 1991–2021

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_3352/#m1265peam2_3352 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_3352/#m1265peam2_3352)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_3352/#m1265peam2_3352)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_3353/#m1265peam2_3353 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_3353/#m1265peam2_3353)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_3353/#m1265peam2_3353)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

6.5.1. ábra. Az MVM-csoport árbevételének és nyereségésségének alakulása, 1994–2013

Megjegyzés: A veszteséges években az EBT/nettó árbevétel arány közgazdaságilag nem értelmezhető.

*****

Utólag visszagondolva az 1995-ös év hektikus hónapjaira egyértelmű, hogy a privatizáció irányítói alaposan alábecsülték a magyar villamosenergia-ipar értékét az összeurópai energialiberalizáció kontextusában. Kiderült, hogy a nagy német, angol és francia energiakonszernek a magyar piacot önmagában is, a tranzit lehetőségek szempontjából is stratégiai jelentőségű területnek tekintették. Ők már akkor az 1988-ban meghirdetett EU-liberalizációra gondoltak – függetlenül attól, hogy Magyarország és a tőlünk keletre fekvő országok számára az EU-tagság csak a távoli jövő ígérete volt 1995-ben.

1: Az EU időben szólt

Az Európai Unió által 1988-ban megkezdett liberalizációs folyamat először a 96/92/EK irányelvben öltött jogi formát, amely az egységes belső piac kialakítását célozta meg a villamosenergia-szektorban is. Ez a jogszabály számviteli értelemben kötelezővé tette a vertikálisan integrált társaságok szétválasztását. Ezt követte a 2003/54/EK számmal jelzett, ún. gyorsító irányelv, amely elveit tekintve megerősítette a korábbiakat, de új határidőket jelölt meg. Most már az irányítási szétválasztás is kötelező lett az átviteli és elosztó hálózatok tekintetében. A tulajdonosi szétválasztást még ez az irányelv sem írta kötelezően elő, csak egy 2006 januárjában kiadott ajánlás tett róla említést.

Sajnálatos viszont, hogy a kormány 1995/96-ban alábecsülte az állami monopóliumok regenerációs képességét a posztszocialista átmenet zűrzavaros viszonyai közepette. Mint majd részletesen bemutatjuk, a villamosenergia-iparban a privatizáció egyszeri, külső sokk volt. A magánosítási folyamat 1995 végén megállt, sőt visszájára fordult. A menet közben elfogadott kompromisszumok miatt – ha méreteiben és hatalmában összezsugorodva is – fennmaradt az állami tulajdonlás a Magyar Villamos Művek Rt.-ben (MVM). Fennmaradt a trösztszerű működés, és egy nehezen áttekinthető, hosszú távú szerződésekre és bonyolult bürokratikus eljárásrendekre, valamint az importverseny tudatos fékezésére alapozott ellátási modell keretében fennmaradt az MVM kvázimonopóliuma is. Ez még 2014-ben is így volt.

A kezdeti lendület után, az 1. Orbán-kormány hatalomra jutásakor az MVM menedzsmentje megkezdte a vertikálisan integrált nemzeti vállalat újjáépítését (10.4.). „Ha majd sikerül az MVM piaci értékét a háromszorosára növelni, akkor lehet szó a részleges tőzsdei értékesítésről” – a következő 10 évben ezt a mondatot legalább száz alkalommal mondták az egymást követő MVM-vezetők, amikor bárki is a döntés gazdasági racionalitását firtatta. Mindvégig volt azonban ennek a gazdasági stratégiának egyfajta nacionalista-revizionista felhangja is.

2: Mi köze az MVM-nek Trianonhoz?

Amióta csak szóba került a magyar villamosenergia-ipar privatizációjának lehetősége, a populista-nacionalista erők számára az MVM, mint az ország egyik legnagyobb vállalata, önmagán túlmutató jelentőséget kapott. Nagyon is jellemző a Magyar Hírlapban 2009-ben megjelent összefoglaló értékelés. Ebből idézünk: „A Magyar Villamos Művek elleni támadások a privatizáció kezdete óta napirenden voltak, és a liberalizáció óta egyre agresszívebbé váltak. A teljes vertikumú – az erőművekkel, alaphálózattal és áramszolgáltatókkal rendelkező – nemzeti villamos társaság Trianonja az 1995–96-os privatizációval kezdődött. A cég egységének megbontása az uniós gyakorlatra hivatkozva, még a csatlakozás előtt történt. Az erőművek több mint fele, míg az áramszolgáltatók teljes mértékben külföldi ellenőrzés alá kerültek. Az állami villamos társaság meggyengítésével párhuzamosan az MVM Zrt.-nél sokkal nagyobb nemzetközi monopóliumok leányvállalatai vették át a vezetést Magyarországon.”6

Hogy ez a visszarendeződés megtörtént, az nem volt véletlen, és még az sem igaz, hogy csak a Fidesz szándékait tükrözte vissza. Az MVM-birodalom újjáépítése tulajdonképpen már a Horn–Kuncze-kormány működésének utolsó hónapjaiban kezdődött. Például azzal, hogy alig egy hónappal a választások előtt a kormány utasította az ÁPV Rt.-t, hogy a „válsághelyzetek kezelését szolgáló kifizetések” költségsoron 2 Mrd Ft-ot adjon át a társaságnak. De ami ennél fontosabb, az ágazat privatizációját elrendelő, akkor még hatályos 1994. decemberi kormányhatározatból egy módosítás nyomán kikerült az egyértelmű eladási utasítás, s helyére ez az új mondat íródott: „Az MVM Rt. tulajdonában lévő erőműrészvényeket (a Paksi Atomerőmű Rt. részvényei kivételével) az MVM Rt. tőkeszerkezetére és hitelképességére figyelemmel” kell értékesíteni.7 Ekkor fogalmazódott meg az a jelszó, hogy „a maradék MVM-et” többségi állami tulajdonban kell tartani. A részvények 49%-át el lehet adni a tőzsdén, de ez sem kötelező. Miközben tehát 1995 után még hosszú évekig folyamatosan szó volt a további privatizációról, valójában az MVM újbóli önépítkezése folyt.

Ez a fajta állami működési mód – mint az előre látható is volt – kiváltotta az Európai Bizottság versenyhatóságának rosszallását. 2006 májusában az EU ellenőrei rajtaütésszerű, helyszíni vizsgálatokat kezdtek az MVM-csoport vállalatainál a piacnyitás kikényszerítése érdekében.8 2009 januárjában az EU lezárta az MVM ügyében folytatott vizsgálatot, mert nem talált semmilyen szabálytalanságra utaló bizonyítékot.

2007 őszén ellenirányú fordulat történt. A Vagyontörvény megteremtette az MVM tőzsdei bevezetésének lehetőségét – legalább 25% – 1 szavazat erejéig. Ebből a perspektívából nézve persze az MVM újbóli megerősödése jó jelnek is volt tekinthető. Hiszen minél erősebb, értékesebb a társaság, annál inkább reménykeltő a privatizáció. És valóban: 2008-ban és 2009-ben az MVM-holding 52, illetve 77 Mrd Ft nyereséget termelt.9 Gyurcsány Ferenc bukásával azonban megint elakadt a privatizációs folyamat, és a két év alatt megtermelt, 100 milliárdot is meghaladó nyereség sem került visszaforgatásra. A pénzt teljes egészében a költségvetési hiány csökkentésére használta fel a Bajnai–Oszkó-kormány.10

Miután az MVM Rt. mindvégig állami tulajdonban maradt, a társaság élén folyamatosak voltak a személycserék. Így egyetlen vezetőnek sem adatott meg, hogy bármiféle hosszú távú stratégiát megvalósítson.

A személycserék elsősorban a választási ciklusokhoz kapcsolódtak, de nem minden esetben. Szinte minden cikluson belül is volt egy vagy két teljes vezetőváltás. 1990–2023 között a társaság élén 15 elnök váltotta egymást. Időrendben: Büki Gergely, Bakay Árpád, Hatvani György, Künszler Béla, Lengyel Gyula (három, össze nem függő intervallumban) Virág Miklós, Katona Kálmán (elnök-vezérigazgató), Draskovics Tibor, Vásárhelyi István, Vági Márton, Faragó Csaba és Baji Csaba (elnök-vezérigazgató), Csiba Péter (elnök-vezérigazgató, később csak elnök), Kóbor György (elnök-vezérigazgató), Czepek Gábor (elnök-vezérigazgató), Mátrai Károly Tamás (elnök-vezérigazgató). Ez idő alatt 14-en próbálták ki a vezérigazgatói széket: Hatvani György, Halzl József, Lengyel Gyula, Tombor Antal, Bakács István, Pál László, Kocsis István, Mártha Imre, Baji Csaba, Csiba Péter, Zsuga János, Kóbor György, Czepek Gábor és Mátrai Károly.11 Soha nem volt nagy jelentősége, de a teljesség kedvéért érdemes feljegyezni, hogy a felügyelőbizottságnak is 8 elnöke volt (Erdősi Pál, Nagy István, Horn János, Garbai László, Miklós László, Kovács Árpád, Virág Miklós és Szörényi Miklós).

Az MVM – és ezen keresztül az egész villamosenergia-ipari ágazat – sodródása oda is elvezetett, hogy a rendszerváltást követően Magyarországon szinte kizárólag csak gázzal fűtött erőművek épültek, miközben minden szakember egyetértett azzal, hogy ez igen komoly biztonságpolitikai kockázattal jár. Az érdekelt – zömében magántulajdonú – cégek lobbizása következtében különösen nagy arányban (kb. 70%-ban) telepítettek kis teljesítményű gázmotoros, illetve gázturbinás erőműveket, amelyek kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésük esetén hasonló támogatásban részesülnek, mint a valóban környezetbarát módon, megújuló erőforrásokat hasznosító egységek. Ez önmagában is probléma, amit még tovább súlyosbít az a tény, hogy a hazai természeti viszonyok közepette még az ilyen, igazi „zöld” erőművek is aránytalanul drágán állítják elő az áramot (pl. a szél- és biomassza-erőművek12).

1	https://index.hu/gazdasag/2018/09/03/zurichig_ernek_az_mvm_kinos_konyvvizsgaloi_botranyanak_a_szalai/
2	Erről az időszakról lásd Vince (1999) tanulmányát.
3	MAVIR (2009: 28).
4	Tóth István János (2010: 26).
5	„A privatizáció egyértelműen sikerágazat” – mondta 1996 közepén Horn Gyula miniszterelnök.
6	MH, 2009. ápr. 7.
7	A Kormány 1053/1998. (IV. 29.) Korm. határozata a Magyar Villamos Művek Rt. vagyoni és tőkeszerkezetének rendezésével kapcsolatos intézkedésekről.
8	A magyarországi ellenőrzéssel egyidejűleg öt másik tagállamban is megjelentek az EU ellenőrei, ami azt jelzi, hogy az EU versenyhatósága valójában azt gyanította, hogy az MVM és a Magyarországon érdekelt nyugati cégek vezetői összejátszanak a többi versenytárs kiszorítása érdekében (HVG, 2006. máj. 27.).
9	Konszolidált, üzemi szintű, adózás előtti eredmény.
10	„Szigorúan vagyonkezelési szempontból nehezen vállalható döntés született, amikor az előirányzott osztalékot elvontuk, a rövid távú érdeket a középtávú elé helyezve” – mondta erről az MNV Zrt. távozni készülő vezérigazgatója, Kamarás Miklós egy hosszabb terjedelmű sajtóinterjúban (NG, 2010. ápr. 22.).
11	Várhegyi–Voszka (2010: 148) és napisajtó.
12	Az ország első szélerőművét 2000-ben, Inotán helyezték üzembe. 2007 után azonban – véleményem szerint helyesen – a hatóságok egyetlen új engedélyt sem adtak ki. A biomassza-erőmű definíciója nem egyértelmű, hiszen a tűzifa elégetése is a Föld biomasszájának hasznosítását jelenti. Csak nem hangzik annyira újszerűen…