Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.5.8. Szabálytalan alku a szakszervezetekkel

A villamosenergia-ipari privatizáció egyik fontos, nyitott kérdése volt, hogy létrejön-e az a 9 Mrd Ft-os foglalkoztatási alap, amelynek felállítását Suchman Tamás a privatizációs bevételek terhére még 1995 nyarán megígérte.1 Jogilag korrekt módon ezt az ügyet a Horn-kormány csak három évvel később, 1998. május 8-án – két nappal a választások előtt! – tudta elrendezni.2 Addig pénzt sem kaptak az érintettek.

A villamosenergia-ipari szakszervezeti sztrájkbizottsággal, ezen belül pedig két ágazati szakszervezettel, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetével (BDSZ) és a Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségével (VDSZSZ) 1995. július 4-én aláírt megegyezés3 ugyanis semmiféle érvényességgel nem bírt, mivel Suchman Tamás a kormány felhatalmazása nélkül írta alá a dokumentumot. A megállapodás még azért is érvénytelen volt, mert az ÁPV Rt. a privatizációs bevételeket csak az 1995. évi privatizációs törvényben felsorolt célokra fordíthatta, másra – mint ezt korábban már említettük – semmilyen körülmények között sem.

Igaz, az 1998-as megállapodás visszamenőleg szentesítette az 1995. évi egyezséget, de részben módosította is azt. Így – például – rögzítésre került, hogy a szakszervezetek által felhasználható keret mértéke „a villamosenergia-ipari társaságok eddigi értékesítéséből származó nettó privatizációs bevétel 5%-a, legfeljebb 8,6 Mrd Ft”. További fontos eleme volt ennek a második megállapodásnak, hogy a pénz nem a szakszervezetekhez, hanem a szakszervezetek által létrehozandó önsegélyző pénztárakhoz kerül.

A módosított megállapodást követő napokban hatalomra jutott Fidesz-kormány jogi értelemben mind az 1995. évi, mint az 1998. évi megállapodás érvényességét elismerte, de egy ideig nem volt hajlandó fizetni. Pontosabban szólva kezdetben az új kormány azt fontolgatta, hogy nem tekinti magára nézve kötelezőnek az elődje által aláírt megállapodást, de – minthogy sok ilyen nyitott kérdés volt – végül lenyelték ezt a békát. A rendezés érdekében 1998. október 14-én a PM vezetésével tárcaközi bizottság alakult, és ennek nyomán – 1999-ben, négy évvel a privatizáció után! – valóban megnyíltak a pénzcsapok.

2002 szeptemberében – tehát a választások után –, majd 2004. december 30-án az MSZP vezette kormány – titokban – meghosszabbította és módosította a szerződést. Így végül a keretösszeg 9,1 Mrd Ft-ra emelkedett.4 A pénzt – miután megkapták – a szakszervezetek saját belátásuk szerint költötték. Adtak segélyt – például – az oroszlányi és a tatabányai bányászoknak is, jóllehet ezeket a bányákat a privatizáció nem is érintette.5 2008 végén a BDSZ és a VDSZSZ az egész programot lezárta, az önsegélyező pénztárak (ÖSP) beolvadtak más szakszervezeti pénztárakba.6 A BDSZ ÖSP 10 év alatt 9387 bányásznak fizetett, átlagosan 550 000 Ft-ot, összesen mintegy 5,2 Mrd Ft-ot.7 A VDSZSZ pénztára, a Villamos-, Bányaipari és Közüzemi Dolgozók Önsegélyező Pénztár (VBKD ÖSP) mintegy 9800 támogatásra jogosult személy részre, átlagosan személyenként 445 000 Ft, mindösszesen 4,4 Mrd Ft támogatást folyósított.8 Ezek az adatok nagyjában-egészében megfelelnek azoknak a számsoroknak, amelyek az ÁPV Zrt. nyilvántartásaiban szerepeltek (6.5.9. táblázat).

6.5.9. táblázat. A villamosenergia-ipari szakszervezek felé teljesített kifizetések, 1999–2008

	BDSZ	VDSZSZ
	Mrd Ft
1999	0,523	0,972
2000	1,258	1,019
2001	0,818	0,626
2002	0,574	0,633
2003	0,786	0,550
2004	0,497	0,278
2005	0,459	0,297
2006	0,334	0,322
2007	0,393	0,176
2008	n. a.	n. a.
Összesen	5,642	4,873
Mindösszesen	10,575

Forrás: Horváth és munkatársai (2008: 317).

Amikor a Fidesz volt hatalmon, akkor az MVM a Fidesz számára kedves szervezeteket támogatta anyagilag. 2016-ban – például – a kormánypárti tüntetéseket szervező Civil Összefogás Közhasznú Alapítványt (CÖKA): ez egyetlen évre 500 M Ft-ot kapott.

1	Az ágazati sztrájkbizottság tagjain kívül a dokumentumot még aláírta a Liga és a Munkástanács is. Az eredeti dokumentum megtalálható a VDSZSZ honlapján (www.vd.hu/cikk.php?cikk=17&szid=0, 2009. jan. 30-i letöltés).
2	A pénzügyminiszter, a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter és a két ágazati szakszervezet megállapodását lásd Magyar Közlöny, 1998, 41. Mindösszesen ezt a megállapodást 4 alkalommal módosították. Lásd az MNV Zrt. Belső Ellenőrzési Osztályának jelentését.
3	A BDSZ-delegációt Schalkhammer Antal, a VDSZSZ-ét Gál Rezső vezette.
4	Nehéz ellenállni annak a feltételezésnek, hogy ebből a végeredményben 11 Mrd Ft-ra rúgó kasszából bőségesen jutott pénz a szakszervezeti mozgalom egészének finanszírozására, miután a pénztárak működési költségei között nyilván könnyű volt különféle személyi és dologi kiadásokat elrejteni.
5	Lásd a BDSZ-pénztár vezetőjének nyilatkozatát a Bányamunkás, 2009. februári számában.
6	Az utódszervezet feladata a Foglalkoztatási Alappal kapcsolatos dokumentumok őrzése. Lásd Gál Rezső VDSZSZ-elnök 2010. ápr. 30-án kelt, a szerzőhöz intézett levelét.
7	www.banyasz.hu/akutalis.htm, 2009. jan. 30-i letöltés.
8	MNV Zrt. sajtóközleménye, 2009. jan. 13.