Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.5.12. Küszködés a Vértesi Erőművel

„A Vértesi Erőmű mára sajnálatosan nem egy energetikai létesítmény elsősorban, hanem inkább egy szociálpolitikai központ, az MVM itt inkább csak asszisztál a mindenkori kormányzatnak.”

Mártha Imre (2010) 1

Szénerőmű épül – jó lassan. Az ország villamosenergia-igényének növekedése következtében az Oroszlányon és környékén fellelhető energetikai szénre alapozva 1958 elején jelent meg alap-tervfeladatként egy 3×50 MW teljesítőképességű erőmű építése. A tervek már elkészültek, amikor 4×50 MW-ra növelték az erőmű teljesítményét. 1958 végén beindul az építkezés. 1961 végén már termelt az erőmű. Oroszlány városának távhőellátása viszont csak 1978-ra lett kész. 1990 nyarára az Oroszlányi Erőmű négy üzemelő blokkal, a szenes rekonstrukció után nagy megbízhatóságú, 240 MW villamosenergia- és 84 MW hőenergia-kapacitású termelő erőművé vált.

Kapolyi László színre lép. 2000 második felében az ÁPV Rt. sokadik alkalommal kezdett tárgyalásokat a Vértesi Erőmű Rt. (VÉRT vagy VE) eladásáról. Ezúttal 57,87%-nyi részvényt kínáltak fel a pályázóknak. A szükséges bánatpénzt csak két pénzügyi befektetői csoport, az ENRON Europe és egy Virgin szigeteken bejegyzett offshore cég (9.1.4.), a Hungarian Independent Power helyezte letétbe. Az ENRON nyíltan megmondta, csak az erőmű hosszú távú árameladási szerződései érdekli. Ha az övé lesz az erőmű, bezárja, és olcsó ukrán importárammal váltja ki a márkushegyi bányában2 folyó, drága hazai széntermelést. Ezt az ajánlatot az MVM nem fogadta el,3 így az ÁPV Rt. a pályázatot eredménytelennek nyilvánította. Az elutasítás fő oka az volt, hogy egy magyar cégnek – melynek az egykori ipari miniszterből nagyvállalkozóvá vált Kapolyi László volt a tulajdonosa – 1993 óta már volt ilyen engedélye, és az MVM 2015-ig kötelezettséget vállalt az olcsó ukrán import átvételére.

Az év utolsó napjaiban – a nyilvánosság számára ismeretlen tulajdonosi hátterű – Independent Power Corporation képviselői kezdtek tárgyalni az ÁPV Rt.-vel a VÉRT megvételéről. 10 M USD értékű fejlesztést helyeztek kilátásba – méghozzá úgy, hogy nem ragaszkodtak a HTM megkötéséhez. Elgondolásaik szerint az emelkedő világpiaci olajárak javították volna az Oroszlányban, Bánhidán és Tatabányán szenes erőműveket működtető cég versenyképességét.4 Valamiért ez az üzlet is meghiúsult.

Az ÁPV Rt. 2003 nyarán ismét pályáztatta a VÉRT-et. Addigra már döntés született a VÉRT-hez tartozó oroszlányi szénerőmű államköltségen történő korszerűsítéséről. Mintegy 20 Mrd Ft-os költséggel olyan kéntelenítő berendezést (retrofit) építettek, amely lényegesen csökkentette a környezetvédelmi károkat, ezzel az akkor már kötelezően fizetett környezetvédelmi bírság összegét is. Ezt a több szempontból is nyilvánvalóan rossz döntést még a Fidesz kormányzásának utolsó évében hozták, vagyis 2002-ben, de a szociálliberális kormánynak sem volt bátorsága leállítani a beruházást. Pedig mindenki számára világos volt, hogy a cég a korszerűsítés után is veszteséges marad, vagyis nem érdemes pénzt költeni rá.

A vagyonkezelő (30%) és az MVM (43,3%) tulajdonában álló, egyesített részvénycsomagra négy pályázat érkezett. 3 Mrd Ft-os készpénzfizetési ajánlatával a Kapolyi László nevével fémjelzett Vértes Energia Befektető és Fejlesztő Kft., illetve a Faller Consulting5 lett a nyertes. A Vértes Energia Konzorcium vállalta, hogy átveszi a VÉRT-hez kapcsolódó 13,3 Mrd Ft-os állami hitelgaranciát, lemondanak a HTM-ről és továbbműködtetik a Tatabánya környéki szénbányákat.6 A tárgyalások elhúzódtak, majd 2004. február végén a vevők elálltak a 2003 novemberében aláírt szerződéstől. Pedig Kapolyinak látszólag igazán sürgős volt az ügylet. Ő ugyanis még 2000-ben, a szovjet államadósság terhére (9.5.) vásárolt egy 270 MW kapacitású turbinát, s e tranzakció ellenértékét (45 millió USD-t) már réges-régen be kellett volna fizetnie az államkincstárba. Az üzlet mégsem jött létre. Ez a fejlemény – ha nem is meglepetésként –, de kellemetlenül érintette az MVM vezetését, hiszen a drága vértesi áram jogszabályi alapon történő kötelező megvásárlása önmagában is évi 7 réges-régen 10 Mrd Ft veszteséget okozott az MVM-nek.

8: Szénfillérrel támogatni az áram árát

Előre tudható volt, hogy a drágább áramra vonatkozó kötelező átvételi rendszer nem felel meg az EU előírásainak. Csak idő kérdése volt, mikor kell ezen az EU nyomására változtatni. Ez 2005 tavaszán történt, amikor az MVM – német mintára – megkezdte az ún. szénfillér- konstrukció kidolgozását. Az eredeti tervek szerint ennek a rendszernek már 2005 nyarán működnie kellett volna, de nem működött. A szokásos adminisztratív gondokon túlmenően a legnagyobb gondot az okozta, hogy a szénfillér-rendszer az EU számára csak akkor fogadható el, ha garantáltan csökkenő tendenciát mutat és az abban rejlő állami támogatás csökken, majd megszűnik. A VÉRT esetében ezt nehéz lett volna előre megígérni. Végül sikerült az EU számára is elfogadható kompromisszumot találni, de Brüsszel 2010. december 31-i határidőt szabott a konstrukciónak.

Miután a határidő letelt, a 2. Orbán-kormány folytatta a szénfillérek begyűjtését (19 fillér/kWh) a háztartásoktól – vélhetően azt remélve, hogy az EU majd csak meghosszabbítja az engedélyét. Ez azonban csak 2013 januárjában következett be, így a pénz a Mavirnál parkolt több mint két éven át.7 A szénfillér értéke 2016-ra 25 fillér/kWh értékre emelkedett.8

6.5.12. táblázat. A Vértesi Erőmű engedélyezett szénfillér-bevétele, 2004–2010 (Mrd Ft)

2004	2005	2006	2007	2008	2009	2010
12,1	10,8	10,0	9,5	8,5	7,5	7,0

Forrás: NSZ, 2012. aug. 15.

2005 végén az MVM kivásárolta az ÁPV Rt., illetve a KVI részesedését, így egy kézbe kerültek az erőmű részvényei. Pontosabban szólva az ÁPV Rt. részesedése első lépésben 43%-ról 69%-ra emelkedett, mert a többi részvényt az erőmű dolgozóinak ajánlották fel (a szokásos kedvezményekkel).

2006 nyarán két fordulat is történt. Egyfelől lecserélték a VÉRT vezetőit, a vezérigazgatót és az IG elnökét. Talán ezzel a döntéssel is összefüggésben állt, hogy hamarosan jelentkezett egy újabb vevő, a nyilvánvalóan strómanszerepet játszó – az iparágban teljesen ismeretlen – Pronix Kft., hogy megvásárolja az akkor már 18,2 Mrd Ft jegyzett tőkéjű társaság részvényeinek 84%-át. A tárgyalások majd egy éven át húzódtak – elsősorban azért, mert a vevő nem volt hajlandó felfedni kilétét. Csak annyit lehetett megtudni, hogy tervezett biomassza-beruházását 120 millió eurós értékben amerikai és japán bankok finanszíroznák. Később az lassította a tárgyalásokat, hogy kiderült, a Magyar Energia Hivatal a szénfillér kifizetését csak korlátozásokkal hajlandó garantálni, vagyis az erőmű működtetésének pénzügyi feltételei rosszabbak, mint amire a vevő eredetileg számíthatott. Végül 2007 áprilisában a vevő, miután nem volt képes teljesíteni az aláírt adás-vételi megállapodásban rögzített vállalásokat, formálisan is visszalépett.

2008 tavaszán megint felgyorsultak a folyamatok – talán azért, mert a piac szereplői érezték, hogy megingott Kocsis István pozíciója. Ekkor egy osztrák–magyar hulladékfeldolgozó konzorcium jelentkezett az MVM-nél, amely hulladékégetés céljából akarta megvenni a VÉRT-et. Előkerült egy török befektetői csoport is, a Unitgroup, valamint az egyik legismertebb orosz kokszgyártó és acélipari komplexum tulajdonosa, Igor V. Zjuzin is. Zjuzin cége, a Mecsel igen komoly vállalkozás volt, részvényeit a New York-i tőzsdén is jegyezték.9 Ekkor egy újabb, hosszan elnyúló tárgyalássorozat után, 2008 májusában az a döntés született, hogy a céget mégis a Kapolyi László vezette konzorcium vásárolhatja meg. Ez volt a Kocsis István vezette MVM-menedzsment utolsó fontos döntése. A Versenyhivatal jóváhagyása 2008 szeptemberében született meg. Lapjelentések szerint a vételár kb. 5 Mrd Ft volt, ehhez járult még kb. 15 Mrd Ft-nyi – különféle elemekből összetevődő – kötelezettségvállalás.10

2008 októberében azonban megint alapvető változások történtek. Egyfelől a globális pénzügyi válság és a drámaian megemelkedő kamatok pénzügyi értelemben teremtettek új helyzetet, másfelől Kapolyi ukrajnai pozíciói is megrendültek. Az állami tulajdonban álló ukrajnai (burstini) erőmű ugyanis felmondta az 1995-től érvényben volt, igen kedvező áru villamosenergia-eladási szerződést,11 ami által Kapolyi cége elvesztette az MVM-mel szembeni privilegizált helyzetét.

2008 végén már látnivaló volt, hogy a Vértesi Erőmű eladása mégsem fog perfektuálódni, jóllehet a vételárat Kapolyi cége átutalta az MVM-nek, Kapolyi emberei pedig már valamikor az év közepén átvették az irányítást az erőműben – függetlenül attól, hogy a tranzakció zárása nem történt meg. A bonyodalmak azonban pár hónap múlva tovább fokozódtak, amikor felmerült a gyanú, hogy Kapolyi tulajdonképpen nem a saját, hanem az MVM pénzéből fizette ki az MVM-et, és az is, hogy az erőmű 2008 folyamán olyan áramvásárlási szerződéseket kötött, amelyek számára biztosan veszteséget eredményeznek, ha Kapolyi László cége végül mégsem veszi meg az erőmű társaságot.12

Ekkor már a vállalat életben tartása minden hónapban 1 Mrd Ft-ba került a tulajdonos, az MVM számára. És ehhez jött még az az évi 8 Mrd Ft, amit a fogyasztók a szénfillér-konstrukció keretében fizetnek. Ez egy áramfogyasztóra vetítve évi 4000 Ft-ot jelent. Más becslések szerint az utolsó 10 év számlája összesen meghaladta a 120 Mrd Ft-ot.13 Ráadásul még az a gyanú is felvetődött több szakemberben, hogy az MVM-en keresztül csöpögtetett dotáció tiltott állami támogatásnak minősül, ha egyszer Brüsszel időt szakít az ügy kivizsgálására.14

9: Csak a politika tartja életben a Vértesi Erőművet

A 2009. évi bányásznapi ünnepségen, a térség egyik befolyásos országgyűlési képviselője, Keleti György (MSZP) szokatlanul nyers formában mondta ki az igazságot: az erőművet már réges-régen be kellett volna zárni. „Minek tudható be, hogy elkerülhettük a sokak számára már biztosnak vélt katasztrofális véget – tette fel a kérdést Keleti György. Kizárólag annak, hogy a baloldali, válságkezelő kormány meghallotta, megértette Oroszlány segítségkérését, melyet – magam mögött tudva Rajnai Gábor és Kovács István szakszervezeti vezető támogatását – levélben juttattam el Bajnai Gordon miniszterelnökhöz” – mondta a képviselő.15

A VÉRT a 2009. évet 3,9 Mrd Ft veszteséggel zárta, és jegyzett tőkéje a nyári 9,2 Mrd Ft tőkeleszállítás után mindössze 500 M Ft volt. A tőkeleszállításra a meghiúsult, Kapolyi-féle árameladási szerződéssel kapcsolatos, több mint 8 Mrd Ft-os veszteségleírás miatt volt szükség. A 2010. évi üzleti tervet 720 M Ft-os veszteséggel fogadták el, de ehhez is 13–14 Mrd Ft-os tulajdonosi támogatást tervezett be a cég menedzsmentje. Ezt követően azonban az MVM döntése alapján megkezdődött a még mindig 1500 embert foglalkoztató VÉRT végelszámolási folyamata. Mint a VÉRT történetében szinte minden elem, a végelszámolás is zűrös-zavaros körülmények között bonyolódott,16 és hamarosan le is állt. A 2. Orbán-kormány 2011 januárjában – részben arra hivatkozva, hogy 2002-ben az 1. Orbán-kormány döntött a retrofitberuházásról – arra utasította az MVM-et, hogy 2014-ig folytassa a VÉRT finanszírozását.17

A jövő gazdaságtörténészeire vár annak kiderítése, hogy valójában mennyibe is került a VÉRT életben tartása a magyar adófizetőknek. Egy jelentős tekintéllyel bíró ágazati szakértő szerint 2000–2015 között az MVM által közvetlenül finanszírozott támogatás (folyó áron) meghaladta a 100 Mrd Ft-ot.18 Később az volt a mentőötlet, hogy az erőművet hulladékégetésre állítják át. Azután kiderült, hogy ez sem lenne kifizetődő. Végül a francia Veolia segített az MVM-nek megszabadulni a VE-től. 2022-ben megvették a 2015 végén – környezetvédelmi okból leállított oroszlányi erőművet és biomasszára állították át (10.5.4.3.). A környezetkímélő technológia 2024 első felében kezdett termelni.

1	Ez a kivételesen őszinte nyilatkozat az MVM vezérigazgatójától származik (www.portfolio.hu, 2010. febr. 1.).
2	Az ország utolsó, még működő mélyművelésű bányájáról van szó, ami tulajdonjogilag része volt a VE-nek (MH, 2000. nov. 18., BBJ, 2000. nov. 20–26.). Cégjogi értelemben a mélyművelésű Tatabányai Szénbányák már 1987-ben megszűnt, a Dorogi Szénbányák 2003-ban, az Oroszlányi Szénbányák 2014-ben zárt be.
3	Mint utólag kiderült, ez jó döntés volt. Az amerikai anyacég, az Enron Corp. 2001 októberében csődbe ment.
4	HVG, 2000. szept. 16., 2002. febr. 9.; NSZ, 2001. jan. 4.
5	A Faller Consulting tulajdonosa Faller Jenő, hivatásos diplomata volt, aki a rendszerváltást követően számos állami cégben volt IG és FB tag, majd 2008. április 1-én a Külügyminisztérium szakállamtitkára lett. A konzorciumnak több más magánbefektető is a résztulajdonosa volt, de az ő nevük nem került nyilvánosságra.
6	HVG, 2003. szept. 20., 2005. máj. 21.
7	NSZ, 2012. aug. 15., 2013. jan. 24.
8	NSZ, 2015. dec. 28.
9	Ennek ellenére az orosz iparmágnás a lehető legdiszkrétebb módon próbált tulajdont szerezni, neve a magyar sajtóban – a VÉRT kapcsán – 2006–2007-ben egyszer sem szerepelt.
10	NSZ, 2008. okt. 2.
11	HVG, 2008. nov. 8.
12	A VÉRT 11 magyar, cseh, szerb és ukrán nagykereskedővel kötött vételi szerződést 210 MW áram 2009. évi megvásárlására, MW-onként 85–90 eurós áron. A feltételezés ugyanis az volt, hogy a balkáni térség gyors fejlődése nyomán a villamos energia ára tovább emelkedik, így a megvett árammennyiséget a vállalat haszonnal tudja majd továbbadni Kapolyi cégének, a System Consultingnak, amelyik – feltételezhetően – még további haszonnal megfejelve fogja eladni a valódi végfelhasználóknak. Csakhogy, a globális válság nyomán az áram ára kevesebb mint a felére esett, ezért a System Consulting visszamondta a VÉRT-tel kötött áramátvételi megállapodást. Pontosabban szólva arra hivatkozott, hogy a szerződés formálisan létre sem jött. A VÉRT összességében 30 Mrd Ft-ra perelte be Kapolyi cégét. 2012 elején Kapolyit hűtlen kezeléssel gyanúsította meg a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) a VE 2009-es áramvásárlásai ügyében. A cég belső vizsgálata szerint az ügyletek során 10 Mrd Ft kerülhetett az MVM-től – Kapolyi László cégén keresztül – egy offshore vállalkozáshoz (www.origo.hu, 2012. febr. 6.).
13	HVG, 2010. máj. 15.
14	Szörényi Gábor MEH-főosztályvezető nyilatkozatát lásd Figyelő, 2009. jún. 18–24.
15	24 Óra, 2009.szept. 8.
16	Rajnai (2010).
17	NG, 2011. jan. 31.
18	http://www.napi.hu/tozsdek-piacok/het_ev_utan_eloszor_veszteseg_az_mvm-nel.598293.html