Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.6.2. A regionális gázszolgáltatók kialakulása

Magyarországon a privatizáció kezdetekor 6 gázszolgáltató (gázelosztó) kiskereskedelmi társaság működött, az általuk üzemeltett vezetékek gyakorlatilag az egész ország területét lefedték. Ezekből öt volt az állami vagyonkezelők tulajdonában (100%-ig). A hatodik, a Főgáz Rt. – ugyancsak 100%-os – tulajdonosa a fővárosi önkormányzat volt.

6.6.2. táblázat. A regionális gázszolgáltatók főbb adatai, 1994

	Jegyzett tőke	Saját tőke	Mérleg szerinti eredmény	Ellátott települések száma	Háztartási fogyasztók száma	Csőhálózat	Nettó árbevétel	Alkalmazotti létszám
	millió Ft			db		km	(Mrd Ft)	fő
Ddgáz	5088	8379	–377	134	168 007	3999	5,45	957
Dégáz	12 446	15 638	85	180	346 047	10 331	11,53	1488
Égáz	4732	8360	–269	127	133 985	3373	5,91	906
Főgáz	29 009	29 573	–1 402	Bp.+16	710 000	4846	24,03	2152
Kögáz	6375	11 276	–336	176	171 408	3844	8,55	1449
Tigáz	15 938	25 131	–645	585	672 259	18 930	23,52	3223

Megjegyzés: Valamennyi cégnév rövidítés. Feloldásuk: Dél-Dunántúli Gázszolgáltató, Dél-alföldi Gázszolgáltató, Észak-dunántúli Gázszolgáltató, Fővárosi Gázművek, Közép-dunántúli Gázszolgáltató és Tisztántúli Gázszolgáltató.

Forrás: ÁPV Rt.

A magyar vezetékes gázszolgáltatás dinamikus fejlődése az 1960-as évek utáni időszakra esett, ami összefüggött a hazai új földgázkészletek termelésbe állításával. A feltárt készletek gyors kitermelése érdekében 1961-ben létrehozták az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztöt (OKGT). 1965-ben az akkor tanácsi kezelésben lévő városi gázszolgáltató vállalatokat – a Fővárosi Gázművek kivételével – szintén az OKGT-hez csatolták. 1967-ben az OKGT ezekből a vállalatokból hozta létre az öt regionális gázszolgáltatót.

A települések gázbekapcsolási dinamikáját 1970–80 között az ezt támogató kormányprogram, majd az alacsony gázárnak is köszönhetően egyre erőteljesebben jelentkező, magánerős bekapcsolások segítették elő. Ennek eredményeként a lakások több mint 55%-a – 2,2 millió lakás – lett bekötve a vezetékes gázellátást biztosító rendszerekbe. 1994. december 31-én az ország 194 városából 168-ban, 2927 községéből 1048-ban volt földgázszolgáltatás. A gázzal ellátott településeken élt a lakosság 81,1%-a, és ezeken a településeken helyezkedett el a lakásállomány 81,3%-a. A gázszolgáltatásba bekapcsolt településeken – országos átlagban – a lakások 68%-ába vezették be a gázt. Ezek az adatok mutatják, hogy a még ellátatlan területeken túl a gázszolgáltatásba bekapcsolt településeken is sok lehetőség kínálkozott a fogyasztók számának növelésére.

Ott, ahol nem volt költséghatékony a vezetékes gázellátás kiépítése, a kőolajfinomítás során előállított propán- és butángázok cseppfolyós formáját használtak, palackba töltve – elsősorban főzés céljára (PB-gáz). Ez a technológia Magyarországon 1958-ban jelent meg.

Az öt cég 1991. július 1-én vált le az OKGT-ről és került az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) irányítása alá. 1992. április 22-én az ÁVÜ jóváhagyta átalakulásukat, és az azonnali privatizáció mellett döntött. Az átalakítást megelőzően a regionális gázszolgáltatóktól elvonták a palackos propán-bután gáz (PB-gáz) értékesítésével foglalkozó telepeket, s azokat külön privatizálták. Így – például – a Tigáztól, a Dégáztól és a Ddgáztól elvont egységeket a holland–angol Pam Gas N.V. vásárolta meg 1992-ben, így jött létre a Prímagáz;1 az Égáztól és a Kögáztól elvont egységeket a Totálgáz vásárolta meg 1993 elején. A PB-gáz-piacon harmadik szereplőként megmaradt a Mol Rt. is – ez látta el közvetlenül a nagyobb fogyasztókat.2 Mi több, 1993 során folyamatosan alakultak kisebb magán-kft.-k is a palackos gáz forgalmazására.3

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_3810/#m1265peam2_3810 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_3810/#m1265peam2_3810)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_3810/#m1265peam2_3810)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

6.6.2. ábra. Két nagy hazai PB-gáz-forgalmazó cég tárolója

A vezetékes földgázszolgáltatók eladásával az akkor már szervezés alatt álló ÁV Rt. képviselője is egyetértett. A tender kibocsátásra 1992. május 18-án került sor. Ebben az ÁVÜ 33%-os, kisebbségi csomagot hirdetett meg. A pályázatot augusztusban a tisztázatlan ár- és jogi viszonyokra való hivatkozással az ÁVÜ mégis visszavonta, és az átalakulás sem ment végbe. Hogy ez volt-e a valódi ok vagy más tényezők is közrejátszottak ebben, az még felderítésre vár.

A Privinfo a döntés körülményeiről utólag a következőket írta: „A tenderkiírást 2000 ECU-ért megvásárló pályázók nem értettek mindenben egyet a tenderfelhívással, így 3 hónappal a tender kiírása után megbeszélésre ültek össze az ÁVÜ szakértőivel. A konzultáció alapján kiderült, hogy új tendert kell kiírni. [...] 1993 januárjában írják ki a tendert, március lesz a beadás határideje, és májusra várható a szerződések megkötése az új tulajdonosokkal. A jelenlegi koncepció szerint [...] a tulajdoni arány – legalábbis az első időben – nem haladhatja meg a 33%-ot. Bár elképzelhető, hogy a külföldi szakértők tanácsai alapján módosítanak ezen a koncepción és kevésbé merev határokat állapítanak meg.” 4

Ilyen előzmények után került az öt vidéki gázszolgáltató 1992. október 27-én az ÁV Rt. felügyelete alá. A vállalatokat végül az ÁV Rt. alakította részvénytársasággá 1993. január 1-jén, illetve július 1-én (Tigáz). A hatodik cég, a Főgáz Rt. – a Fővárosi Önkormányzat cégeként – 1993. december 1-én alakult meg. Bár a privatizáció érdekében újonnan kidolgozott gáztörvény5 alapján az 1993. augusztus 3-ig teljesített vezetéképítési hozzájárulás mértékében az önkormányzatoknak részvénytulajdon járt volna, az önkormányzati tulajdonrész kiadására nem került sor. Így az öt vidéki cég esetében gyakorlatilag 100%-os ÁV Rt.-tulajdonlás mellett kezdődött meg a privatizáció6 (4.1.3.).

1	A cég részvényeivel 1993–2003 között a BÉT-en is kereskedtek.
2	Privinfo-évkönyv (1993: 111–112).
3	A PB-gáz-értékesítő telepek privatizációja – mint utólag kiderült – nagyon jó időben történt. A magyarországi PB-gáz-forgalom 1992-től folyamatosan csökken. Ennek oka elsősorban a sűrű földgázhálózat és a fölgáz magas aránya az energiafelhasználásban, ami viszont annak a következménye, hogy a rendszerváltás utáni 15-20 évben a lakossági földgáz árát a kormányzat mesterségesen alacsonyan tartotta (6.2.10.). Az 1996-os 245 ezer tonnás forgalom 2006-ra 90 ezer, 2009-re pedig 80 ezer tonnára esett vissza (NG, 2005. máj. 9.).
4	Privinfo-évkönyv (1992: 466).
5	1994. évi XLI. tv. a gázszolgáltatásról (Gszt.).
6	Arra viszont már korábban döntés született, hogy az átalakulási vagyonmérlegben szereplő földingatlan értékét a privatizációs bevételből az önkormányzatok készpénzben kapják meg.