Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.6.4. A pályázat

Az ÁPV Rt. és tanácsadója – a londoni N. M. Rothschild & Sons Ltd. – által kidolgozott versenyeztetési rendszerben mind az öt társaság megvásárlására egy időben lehetett pályázatot benyújtani.1 Egy befektető azonban – a monopolhelyzet elkerülése érdekében – legfeljebb két gázszolgáltatóban juthatott tulajdonhoz. Aki a legnagyobb társaság, a Tigáz megvásárlására kapott jogosultságot, az más cégben már nem szerezhetett tulajdont. Az 5 ÁPV Rt.-s gázszolgáltató privatizációjával párhuzamosan folyó fővárosi privatizáció még egy további megkötést is eredményezett: a Tigázban többségi részesedést vásárló befektető a Főgázban csak 25%-nál kisebb részesedést szerezhetett. (A Tigáz és a Főgáz nagyjából egyforma méretű cégek, hasonló a piaci részesedésük.) A pályázóknak részletes és ellenőrizhető információkat kellett szolgáltatniuk tulajdonosaikról, hogy ezáltal kiküszöbölhető legyen a korlátozások kijátszása. Mint pár évvel később kiderült, ez a korlátozás csak átmeneti ideig működött, 2000 és 2003 között – a nyilvánosság számára kevéssé feltűnő módon – az RWE megszerezte mindkét nagy társaságban az irányításhoz szükséges részvénypakettet.

Tekintettel az ország keleti irányú gázfüggésére, a pályázat kiírásakor ügyelni kellett arra, hogy csak olyan befektetők jelentkezzenek, akiknek érdekükben áll a kiegyensúlyozottabb piaci helyzet megteremtése. A pályázati kiírásakor három befektetői kör kizárása tűnt indokoltnak.

Ne szerezhesse meg a magyar gázipart orosz befektető.
Ne jusson hozzá a magyar regionális gázszolgáltatókhoz olyan nyugati cég, amely méreteit, tőke erejét tekintve kisebb, mint a magyar vállalatok.
Ne jelenhessen meg a vevők között a magyar állam tulajdonában álló Mol.

Mindezeket a célokat úgy lehetett elérni, hogy az ÁV Rt. pályázatára csak olyan pályázók adhattak be érvényes ajánlatot, akik maguk is foglalkoznak gázszolgáltatással (a Mol nem ilyen), legalább 3 évre visszamenőleg képesek nyugati standardoknak megfelelő auditált mérlegeket prezentálni (ez az orosz cégeket kizáró feltétel), s volt egy jegyzett tőkére, kiszolgált fogyasztók száma szerint megszabott mérethatár is. (Meglepő módon a Főváros ezekkel a megszorításokkal nem élt.)

A „kizárások” közül a legkényesebb kétség kívül az orosz befektetők ügye volt. A Szovjetunió összeomlása óta az Oroszországgal folytatott kereskedelem technikai lebonyolítása általában is komplikálttá vált, s ez a gázüzletre fokozattan érvényes. Jóllehet a gázmolekulák folyamatos, zárt csőrendszeren keresztül érkeznek az orosz gázmezőkről a magyar fogyasztókhoz, tulajdonjogilag közben a gáz négyszer-ötször gazdát cserél. 1989 előtt az „orosz” gáz egyetlen magyarországi importőre a Mineralimpex2 volt, amely a mai ukrán, az akkori szovjet határon vette meg a gázt és értékesítette a Molnak.

Tudnivaló, hogy 1994 nyarán a Gazprom (50%), a Mol (30%), a DKG East (15%) és a Mineralimpex (5%) részvételével új gázkereskedelmi társaság jött létre, a Panrusgáz. Noha ez Magyarországon bejegyzett cég, gyakorlatilag a Gazprom magyarországi leányvállalatának volt tekintendő, mivel az ugyancsak Gazprom tulajdonban lévő DKG East szavazataival a Panrusgázban az orosz fél garantált többséget élvez. Világos volt, hogy a Panrusgáz igyekszik beékelődni a Mol és a magyar gázszolgáltatók közé, s azt sem lehetett kizárni, hogy a Panrusgáz előbb-utóbb tulajdoni részesedést fog szerezni minden magyarországi gázszolgáltatóban. Ez a helyzet egészen az ezredfordulóig így maradt – vagyis Magyarországra kelet felől csak és kizárólag orosz gáz érkezett. 2000-től részben megváltozott a helyzet, mert megjelent a türkmén eredetű földgáz is, igaz, jórészt ez a türkmén gáz is a Gazprom ellenőrzése alatt állt.

Lényeges eleme volt az ÁPV Rt. privatizációs stratégiájának, hogy az öt – jellegénél fogva alapvetően egytípusú – céget bár különböző áron, de mégis azonos módon és azonos feltételekkel kellett értékesíteni. Ezt úgy sikerült megoldani, hogy a befektetőkkel az ÁPV Rt. a pályázatok kiértékelése előtt letárgyalta és elfogadtatta a lényegében hasonló tartalmú adásvételi szerződéseket. A nemzetközi gyakorlatban ez nem példa nélküli megoldás (épp a Rothschild tanácsadó cég csinált ehhez hasonló ügyletet, amikor 1992-ben Argentínában egy pályázattal 8 gázszolgáltatót értékesített), s a magyar villamosenergia-iparban is pontosan ez történt.3

Az ÁPV Rt. mind az 5 regionális gázszolgáltató társaságban többségi, 50% + 1 szavazatnyi részvényt ajánlott fel megvételre az 1995. augusztus 10-én közzétett pályázati felhívásban, illetve a 24-én meghirdetett (majd szeptember 6-án módosított) feltételek mellett. A részvénycsomagokat azoknak az ajánlattevőknek vagy ajánlattevő csoportoknak kínálta fel, amelyek az ajánlattételi szabályok szerint elnyerték a versenytárgyaláson való részvétel lehetőségét (prekvalifikáció).

A kvalifikált cégek között a világ legnagyobb gázszolgáltató társaságai szerepeltek köztük 7 német, 6 amerikai és 4 osztrák gázszolgáltató.4 Az ajánlatok benyújtási határideje 1995. november 20. volt. Mint láttuk, a szakmai befektetők 50% + 1 szavazatnyi részvényt vásárolhattak meg, módosított önkormányzati törvény alapján 40%-ot kellett szétosztani az önkormányzatok között, a maradék tulajdonrészből pedig a társaságok dolgozói szerezhettek részesedést.

A privatizációt háromfordulós pályázat keretében tervezték, de a harmadik fordulóra csak akkor került volna sor, ha addigra még marad eladható tulajdonrész. Ebben az esetben azok pályázhattak volna, akik még nem érték el az általuk megvásárolható tulajdonrész felső határát. A többfordulós pályázat voltaképpen egy aukciót imitált, ahol a tulajdonszerzési korlátok miatt esetleg kieső legjobb ajánlat árszintjét a második helyezettnek is meg kell adni, máskülönben újabb forduló következik.5

Az ÁPV Rt.-ben november 20-án – a televízió nyilvánossága előtt – felbontott tenderdossziék óriási meglepetéssel szolgáltak. A megajánlott árak 2–2,5-szeresen meghaladták az előzetes várakozásokat. A legmagasabb – jegyzett tőkére vetített – árfolyamot ígérő ajánlat az Égázra érkezett. A francia befektetők 400%-ot meghaladó árfolyamon tettek ajánlatot.

A szabályok szerint az eladás során nemcsak az ajánlott összeget, hanem a fejlesztési és a foglalkoztatási elképzeléseket is tartalmazó üzleti tervet figyelembe lehetett és kellett volna venni, amennyiben az árajánlatok közötti különbség nem lett volna számottevő. A tényleges ajánlatok azonban erősen szóródtak, így az ÁPV Rt., az IKM, valamint a MEH képviselőiből álló értékelő bizottságnak nem volt különösebben nehéz dolga. Végeredményben tehát két forduló elég volt a győztesek kiválasztására, s ezért 1995. december 31-ig mind az öt gázszolgáltató cég tenderében sikerült kihirdetni a végeredményt, s négy társaság esetében a vételár is beérkezett az ÁPV Rt. számlájára. A befektetők közel 27 Mrd Ft beruházást, 656 település gázrendszerének 5 éven belüli kiépítését vállalták.6

Az adásvételi szerződésekben az ÁPV Rt. számos garanciát vállalt:

a vételár 25%-áig általános garanciát 1997 végéig,
a vételár 25%-áig adózási nyilatkozat garanciát és
a vételár 50%-áig eszközigény garanciát, valamint
a vételár 100%-áig részvényigény garanciát 2000 végéig

azzal a feltétellel, hogy az általános, az eszközigény- és a részvénygaranciák egyidejűleg nem léphetnek fel.

6.6.3. táblázat. A regionális gázszolgáltatókra benyújtott ajánlatok 1995-ben

Ddgáz	Dégáz	Égáz	Kögáz	Tigáz	Főgáz*
millió USD
Italgas/SNAM 43,7	Italgas/SNAM 93,04	Italgas/SNAM 49,8	Italgas/SNAM 67,26	Italgas/SNAM 171,89	Italgas/SNAM?
Gaz de France 51,0	Gaz de France 92,0	Gaz de France 77,0	Gaz de France 51,0	Gaz de France 158,0	Gaz de France ?
VEW/Ruhrgas 52,0	Bayernwerk/ EVN Energie 66,35	Bayernwerk 39,23	Bayernwerk/ EVN Energie 47,8	British Gas 116,63	RWE/Ruhrgas?
		Camuzzi-Gazometri 30,9	Camuzzi-Gazometri 23,13		Gazprom ?
Preussen Elektra 26,2		OMV/Begas/Steirische Ferngas 25,24	Preussen Elektra 34,0
			RWE Energie 39,0	RWE Energie 107,0

Megjegyzés: * A főváros által bonyolított privatizációs tranzakciók sokkal kevésbé voltak nyilvánosak és átláthatóak, mint az állami vagyonkezelőké. Ezért nincs információ – egyebek között – a potenciális vevők által benyújtott első vételi ajánlatról.

Forrás: ÁPV Rt. éves jelentés (1995: 55); NG, 1995. szept. 25.

Másfelől viszont az ÁPV Rt. a részvényesi megállapodásokban garanciát kapott a befektetőktől arra, hogy az üzleti terveket 3 évig nem változtatják meg, és a részvényeket nem adják el. Ezen időszak alatt a részvények száma nem csökkenhet 50% + 1 és további 10 évig 16,7% alá. Ezalatt a befektetők részvényeiket csak a kizárólagos tulajdonukban álló, legfeljebb három leányvállalatára ruházhatja át az ÁPV Rt. és a MEH hozzájárulásával úgy, hogy az átruházás nem oldhatja fel a vevők egyetlen kötelezettségét sem.

Mint az akkoriban már megszokottá vált, a társaságok részvényeiből a munkavállalók is vásárolhattak. 1997. február végéig ők 1,1 Mrd Ft névértékű részvényt vehettek meg a privatizációs árfolyam 50%-án. A kedvezményes vételárat egy összegben kellett kiegyenlíteni, 15% készpénzzel és 85% kárpótlási jeggyel. Még ugyanabban az évben, tehát 1997 nyarán az ÁPV Rt. elajándékozott egy halom gázrészvényt: a Tigáz papírjaiból 1 Mrd Ft-nyit ingyenesen megkapott a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, szeptemberben, pedig a maradék 2,3 Mrd Ft névértékű papír került át 75%-os árfolyamon a Postabankhoz mindenféle ingatlanokért cserébe. Ezek után a regionális gázszolgáltatókban az ÁPV Rt.-nek csak egy-egy elsőbbségi részvénye (aranyrészvény) maradt. 1998. január 31-én azonban ezek is átkerültek a privatizációs szervezettől az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumhoz.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_3855/#m1265peam2_3855 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_3855/#m1265peam2_3855)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_3855/#m1265peam2_3855)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

6.6.3. ábra. A regionális gázszolgáltatók főbb adatai 1998-ban

Forrás: MNV Zrt.

1	Az ÁPV Rt. által kibocsátott pályázat alapvető feltételeit a 1065/1995. (VII. 6.) Korm. határozat állapította meg.
2	A társaság teljes neve: Mineralimpex Magyar Olaj és Gáz Rt.
3	A Rothschild tanácsadó cég neve legközelebb 2015 végén került a figyelem középpontjába, amikor kiderült, hogy a Miniszterelnökség megbízásából ez a tanácsadó cég bonyolította a Paks II. építésével kapcsolatos nemzetközi tárgyalások egy részét.
4	NSZ, 1995. szept. 30.
5	A pályázat alapvető feltételeit az 1065/1995. (VII. 6.) Korm. hat. rögzítette. Ezt a határozatot – feltehetően a TÖOSZ sugallatára – valaki megtámadta az Alkotmánybíróságon. Az indítványt az AB érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
6	VG, 1995. dec. 15.