Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.6.6. A budapesti gázszolgáltató (Főgáz) külön privatizációja

A mai Budapest területén az első gázgyár 1856-ban jött létre, majd később hasonló üzemek születtek Budán, Újpesten stb. 1910-ben a főváros saját kezelésébe vette a gázgyárakat, amelyek ekkor kapták a Budapest Székesőváros Gázművei nevet. 1952-ben a céget három részre bontották.

A főváros 100%-os tulajdonában álló Főgáz kisebbségi részvénycsomagjának értékesítéséről 1994 júliusában született döntés. Az üzleti koncepció alapjait Kemény István, az ismert szociológus, Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester tanácsadója dolgozta ki. Más szóval, a főváros kezdettől fogva szembement a kormánnyal, illetve az ÁPV Rt.-vel, amelyek a másik öt gázszolgáltató esetében rögtön a többségi csomag értékesítését tűzték ki célul. Demszky úgy gondolta, hogy a többségi pakett értékesítését a többséggel rendelkező MSZP-frakció amúgy sem fogadná el – így nem is próbálta erőltetni. Ellenfelei – ideértve az MSZP-s városatyák egy részét is – ennek éppen az ellenkezőjét akarták: maradjon csak feszített a főváros pénzügyi helyzete, s maradjon még eladnivalója az 1998 után jövő polgármesternek is. Akkor még nem sejtették, hogy Demszky 1998 után még további 12 évig a főváros élén tud maradni…

Bár a regionális és a fővárosi gázszolgáltatók pályázatai időben gyakorlatilag egymás mellett futottak, valódi együttműködés az ÁPV Rt. és a főváros vezetése között nem jött létre. Inkább a rivalizálás jelei voltak érezhetők. Szerencsére, ebből nem lett különösebb baj – a kormánynak is, a fővárosnak is égető szüksége volt a privatizációs bevételre.

A főváros nyílt nemzetközi pályázata 1995. július 28-án jelent meg, szeptember 27-i beadási határidővel.1 A Creditanstalt és a Goldman Sachs tanácsadó cégek közreműködésével meghirdetett pályázat sajátossága volt, hogy az első fordulóban, a tőkeemelést és a részvényértékesítést kombináló tranzakcióban a pályázóknak két ajánlatot is kellett tenniük: egyet a kisebbségi (39%), egyet a többségi (50% + 1 szavazat) részvénycsomagra. A 39%-os – cégjogi szempontból értelmezhetetlen mérték – abból adódott, hogy a főváros jogvitában állt a kerületekkel, amelyek mintegy 8%-nyi tulajdonhányadra tartottak igényt. Ehhez jött még 3%-nyi részvény, amit a főváros a dolgozók számára különített el. Tehát 39 + 8 + 3 = 50.2

A végső döntést – a pályázó Gas de France, Italgas/SNAM és VEW/Ruhrgas konzorcium között – a második forduló hozta meg. Demszky visszaemlékezése szerint a legjobb ajánlatot tevő olaszokat a szocialisták „nyilvánvaló közreműködésével” kizárták a versenyből.3 Így december közepén a cég részvényeinek 32%-át a Ruhrgas/VEW Energie konzorcium4 vásárolhatta meg 97 M USD-ért, kiegészítve ajánlatát azzal, hogy a cégben 4,5 Mrd Ft értékben tőkeemelést is meg fog valósítani.5 Ezt a privatizációt a fővárosi Közgyűlésen belüli politikai belharcok befolyásolták.

Végeredményben a kisebbségi részvényhányad értékesítése 13 Mrd Ft-tal rövidítette meg a főváros – végső soron a magyar állam – kasszáját, s remény sincs arra, hogy ezt a pénzt egy későbbi értékesítés során a magyar fél valaha is viszontlássa. Minthogy a Főgáz privatizációjának kérdésében közvetlenül a Fővárosi Közgyűlés döntött, elkerülhetetlen volt az ügy „túlpolitizálása”. A közgyűlésben az MSZP-s honatyák összefogtak az ellenzékkel az SZDSZ-es főpolgármesterrel szemben, így sikerült kikényszeríteniük ezt az értelmetlen kompromisszumot. Ha nemzetgazdasági szempontból nézzük, akkor természetesen felesleges kiadásnak tekinthető az a több százmillió forint is, amit a főváros az önálló tanácsadóra és a pályáztatásra költött.

A befektető által vállalt alaptőke-emelés a Főgáznál 1996. február 9-én valósult meg: 3 Mrd Ft névértéken, 4,5 Mrd Ft-tal lett megemelve a társaság jegyzett tőkéje. Ezzel a befektető részesedése 39%-ra nőtt. 1996 közepén a munkavállalók 3%-nyi részvényhez jutottak kedvezményes feltételek mellett (60%-os árfolyam, 2 éves részletfizetés), 1996. december 19-én a német befektetők további 8%-ot vásároltak 4,28 Mrd Ft-ért. Így alakult ki az a tulajdonosi struktúra, amelyben a főváros továbbra is 50% + 1 szavazattal, valamint egy aranyrészvénnyel rendelkezik.

Ettől kezdve a cég privatizációs történetében 10 éves szünet következett. Azután beindult a gépezet, de nagyon alacsony fordulatszámmal. A főváros csak 2007 nyarán hozott elvi döntést, 2008 novemberében pedig konkrét döntést a maradék részvények értékesítéséről. A Fővárosi Közgyűlésben Demszky főpolgármesternek nagyon nehezen ment a többség meggyőzése, miután az ellenzéki pártok nagyon határozottan tiltakoztak, sőt a Fidesz még népszavazással is fenyegetőzött. Így az üzleti körök legjobb esetben is csak 2010-re várták a 100–110 Mrd Ft-ra taksált tranzakció befejezését. Bonyolította a helyzetet, hogy a német kisebbségi tulajdonos elővásárlási joggal rendelkezett.6 Bár az is lehetséges volt, hogy mégis verseny alakul ki, ha és amennyiben az orosz Gazprom valóban ringbe száll, mint ahogyan azt bejelentette.7

6.6.4. táblázat. A gázszolgáltatók új tulajdonosai és a szerződéses ár, 1995

	Ddgáz♣	Kögáz	Dégáz	Égáz	Tigáz♣	Főgáz**♣	Ösz-szesen
Első befektető	VEW Energie/ Ruhrgas	Bayernwerk/EVN	Gaz de France		Italgas/ SNAM (későbbi név: ENI)	Ruhrgas/ VEW Energie
Mrd Ft	7,2	9,3	12,8	10,7	23,7	17,8	82
Millió USD	52,0	67,2	92,0	77,0	171,8	132,8	593
Árfolyam (%)*	257	274	201	417	275	140

Tulajdonos 2008-ban	E.ON***		Gaz de France		RWE-ENI****	RWE

Megjegyzések: A kövérrel szedett társaság a konzorcium fő tulajdonosa, egyéb esetekben a tulajdoni arány 50-50%.

* Jegyzett tőkére vetítve.

** Kétfázisú értékesítés.

*** A VEW Energie és a Ruhrgas fúziója nyomán Németországban 2000-ben, Magyarországon 2004-ben alakult meg az új energia-cégcsoport.

**** 2013 márciusában az RWE kiszállt, 42,2%-os részesedését az eredeti befektető, a később Eni néven szereplő olasz multinacionális vállalat vásárolta meg.

♣ A későbbiekben ez a három cég a német RWE csoport irányítása alá került.

Forrás: HPR, 1995. dec. 12.; VG, 1995. dec. 15.; NG, 1995. dec. 15.; PR, 1995, 23. szám; HVG, 1996. nov. 9.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_3894/#m1265peam2_3894 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_3894/#m1265peam2_3894)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_3894/#m1265peam2_3894)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

6.6.4. ábra. A regionális gázszolgáltatók által lefedett területek arányai 2008-ban

1	Részletesen lásd Szűcs (2003).
2	PR, 1995, 17, 8–10.
3	Demszky (2012: 346).
4	A német cég – részben adózástechnikai okok miatt – később többször is nevet váltott. 2000-t követően a cég WFG Beteiligung GmbH. néven szerepelt a magyar cégbíróságnál, majd később a 48%-os tulajdoni hányad teljes mértékben az RWE egyik leányvállalatához (RWE Gas International B.V.) került.
5	NG, 1995. dec. 15.; HPR, 1997. márc. 4.
6	www.index.hu, 2008. jún. 19.
7	NSZ, 2008. nov. 21.