Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.7.1. Bevezetés

Bár az 1995. évi nagy üzletek fényében ez nem került előtérbe, az ÁPV Rt. vezetése a Mol tőzsdei privatizációját legjobb esetben is csak félsikerként tudta a maga számára elkönyvelni. Az ÁPV Rt. alulmaradt a menedzsment és a kormány akaratával szemben. Nem sikerült a társaságot szakmai befektetőkkel megerősíteni, és a várt 50–60 Mrd Ft helyett az azonnali bevétel a 30 Mrd Ft-ot sem érte el. Ezt a fiaskót az ÁPV Rt. csak az 1997. évi második tőzsdei eladással tudta némileg ellensúlyozni. Ekkor a kibocsátási árfolyam lényegesen meghaladta a névértéket, s a bevétel is számottevő volt. De ezzel a menedzsment és a kormány közötti harc története még sokáig nem ért véget. A színfalak előtt és mögött folyó küzdelem még 2012-ben is tartott. A kormánynak kezdettől fogva két szempont volt fontos: a Mol ne kerüljön orosz kézbe és a Mol menedzsmentje ne akarjon beleszólni az országos nagypolitika ügyeibe. Ez a választási ciklusokon átívelő elhatározás – így együttesen – még a 2022-es orosz-ukrán háború idején is fontos szempont volt.

A menedzsmentet elsősorban önérdeke vezette: az, hogy miként tudja megtartani relatív függetlenségét a mindenkori kormánytól annak érdekében, hogy magának jövedelmet és vagyont generáljon. Ebből a szempontból a történet hosszú ideig teljes sikertörténet volt: a társaság tőzsdei értéke évről évre nőtt, 2007 nyarán meghaladta a 3270 Mrd Ft-ot (≈ USD 17,7 Mrd), a cég topmenedzserei sok milliárd forint értékű részvénycsomagokra tettek szert. 2009 végére sikerült azt is elérniük, hogy a részvények 50%-a a menedzsmenttel szövetségesi, baráti viszonyt ápoló befektetők kezébe kerüljön. És az a cél is megvalósult, hogy a Mol mindenkori menedzsmentje tartsa magát távol a (bel)politikától. A tőzsdei privatizációt követően, ha nem is egyenletes sebességgel, de gyors ütemben fejlődött a Mol, és hamar elnyerte az ország legnagyobb iparvállalata címet. 2011-ben – a brit The Economist becslése szerint – a Mol árbevétele a magyar GDP 19%-ának felelt meg, ami világviszonylatban is ritka nagy relatív piaci erőt jelentett.1

De mindennek ellenére 15 évvel a rendszerváltás után, 2004-ben bekövetkezett, amitől mindig is tartani lehetett. A gyakorlatilag állami irányítású, orosz Gazprom közvetett úton – a német E.ON-nal együttműködésben2 – jelentős befolyást szerzett a földgáz-nagykereskedelemben. Ezt követően öt évvel, 2009. március 30-án egy kisebb, de piaci információk szerint ugyancsak az orosz állam irányítása alatt álló, ugyanakkor a moszkvai tőzsdén is jegyzett orosz energiavállalat, a Szurgutnyeftyegaz (SZNG) tudta megvenni a Mol részvényeinek több mint 20%-át, s ezzel két éven át a legnagyobb tulajdonosa lett a legnagyobb magyar vállalatnak (6.7.15.). Ugyanezekben a hetekben – megint csak egy bonyolult lánctranzakción keresztül – a Gazprom megszerezte a magyar kiskereskedelmi gázpiac kb. negyedét is.3 Ugyancsak a 2009-es év fejleménye, hogy egy orosz tulajdonú offshore cég, a Normeston Trading Ltd. 50%-os részesedést szerzett a Mol 2007-ben alapított Energiakereskedő Zrt.-jében.4 Az első piaci kommentárok szerint az is lehetséges, hogy a két utóbbi tranzakció valójában össze is függött.

Fontos, de ritkán említett az a technológiai függés, ami abból adódik, hogy a Mol az úgynevezett savanyú, vagyis az egykori Szovjetunió területén található Ural típusú kőolaj feldolgozására készültek, ami jóval drágább beruházást igényel, mint az Észak-Európában feldolgozásra kerülő Brenté. Éppen ezért a Mol számára nagyon fontos, hogy az Ural olcsóbb legyen, mint a Brent. Ez rendszerint így is volt az 1990-et követő években, de nem törvényszerű, hogy ez a különbség hordónként 1 vagy 2 dollár, esetleg 1 dollárnál is kevesebb.5

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_3913/#m1265peam2_3913 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_3913/#m1265peam2_3913)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_3913/#m1265peam2_3913)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

6.7.1. ábra. a Mol tulajdonosi struktúrája 2011 közepén

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_3915/#m1265peam2_3915 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_3915/#m1265peam2_3915)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_3915/#m1265peam2_3915)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

6.7.2. ábra. A Mol nemzetközi diverzifikációja a szénhidrogén-termelésben, 2013

6.7.1. táblázat. A Mol privatizációjának mérföldkövei, 1990–2021

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_3919/#m1265peam2_3919 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_3919/#m1265peam2_3919)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_3919/#m1265peam2_3919)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

1	A lap szerint a világon mindössze 9 olyan vállalat volt, amelyre ennél nagyobb érték adódott. A listán a Mol előtt közvetlenül a Nokia állt, 20%-os GDP arányos forgalommal (The Economist, 2012. aug. 25., 53).
2	2010 végéig az E.ON kisebbségi tulajdonrésszel is rendelkezett a Gazpromban.
3	A stróman szerepet játszó EMFESZ Kft. történetét lásd a 6.2.4. szakaszban.
4	A cég angol neve Mol Energy Trading (MET).
5	http://index.hu/gazdasag/2013/08/26/az_orosz_dizel_elontheti_a_magyar_piacot/