Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.7.5.1. A Mineralimpex-történet

Már az első privatizációs koncepciónak is része volt az a szándék, hogy még a Mol eladása előtt megszűnjön a Mol konkurenciájaként működő Mineralimpex önállósága.1 Az átalakulás előtt a vállalat Mineralimpex Magyar Olaj- és Bányatermék Külkereskedelmi Vállalat névre hallgatott, az átalakulás után Mineralimpex Magyar Olaj és Gáz Rt. volt a hivatalos elnevezés.

3: Háttérben a liberalizáció

1989 előtt a két cég között teljes volt a piacfelosztás: olajat csak a Mol, gázt csak a Mineralimpex importálhatott a Szovjetunióból. 1990-től viszont a kormányzat gyors ütemben liberalizálta a szénhidrogénimportot, ami a gyakorlatban azzal járt, hogy mindenféle újonnan alakult cégek – tisztességesek és kevésbé tisztességesek – igyekeztek beépülni a szovjet és a magyar nagycégek kereskedelmi láncolatába. Ráadásul 1991-ben felbomlott a Szovjetunió, és ezzel megnyílt a lehetősége annak, hogy az orosz, illetve türkmén, kazah stb. földgázt és olajat ukrán közvetítőkön keresztül is meg lehessen vásárolni. Akkortájt a városi folklór úgy tudta, hogy a gázmolekulák az orosz kitermelőhely és a magyar feldolgozó vállalat telephelye között hétszer-nyolcszor is gazdát cseréltek,2 és minden résztvevő levette a maga sápját az üzletből. A nagyságrendeket tekintve kis volumenű liberalizált olaj- és gázimportból3 sokan meggazdagodtak. Az már másik történt, hogy közülük egyesek – olajszőkítés, áfa- és vámcsalások miatt – hosszabb időn át bíróságokra voltak kénytelenek járni, sőt a balszerencsésebbek – egy rövid ismerkedés erejéig – még a börtönt is megjárták.

Az ÁV Rt. a következőképpen érvelt: nemzetgazdasági szempontból indokolatlan két többségi állami társaság működtetése a szénhidrogének külkereskedelmében, miután a két cég között lánckereskedelem alakult ki, ami a gáz végfelhasználói számára költségnövelő tényező. A Mineralimpex közel 2 ezrelékes jutalékért adta tovább a Molnak az általa importált orosz földgázt.4 A Mol értékét viszont jelentősen növeli, ha megszerzi a Mineralimpex birtokában lévő kereskedelmi szerződéseket, illetve átveszi a cég elsősorban gázkereskedelemre specializált szakembergárdáját. A Mineralimpex integrálásával a Mol nemcsak a költségeit csökkentheti, hanem eléri, hogy az egész gáz-külkereskedelem a kezébe kerüljön.

A két cég egyesítése azonban 8 hónapon keresztül semmit sem haladt előre. Hogy miért nem, azt alapvetően a két cég menedzsmentje közötti személyes konfliktusok, illetve a Mineralimpex vezetői által évek óta dédelgetett önállósulási tervek magyarázták: a társaság menedzsmentjéből alakult Kivásárlás Kft. – később: Petrolinvest Kft. – már 1992 óta készült az MBO-típusú privatizációra. Magyarán, a menedzsment magának akarta megszerezni a céget.5 Mindez aligha lett volna lehetséges, ha a Mineralimpex fennmaradását nem támogatta volna a szakminisztérium, az NGKM.6 Az NGKM megszűnésével azonban a vita eldőlt. Így 1995 májusában látszólag került pont a vita végére: a 600 milliós külkereskedelmi cég részvényapporttal került a Mol tulajdonába, ahol ez egészen kis mértékű tőkeemelést is eredményezett. Nem sokkal később azonban a cég Moltrade–Mineralimpex néven mint a Mol egyik leányvállalata főnixként madárként feltámadt hamvából.

A kíméletlenül éles szakmai viták és személyes konfliktusok idején feltehetően csak a bennfentesek nagyon szűk köre tudta, hogy a konfliktusok mögött pártpolitikai és ezzel összefüggő pártfinanszírozási érdekek is meghúzódtak. Csak 1998 őszén jelent meg hír arról a sajtóban, hogy az egykori Mineralimpex-vezér, Tóth József életútja az 1990-es elején többször is találkozott a későbbi FKgP-miniszter Boros Imréével. Boros és közeli munkatársa, Töröcskei István a Szebeton Rt.-n, valamint a Mineralimpex által alapított Equilor Rt.-n keresztül 1994-ben részt vett a fideszes és MDF-es kampánykötvények forgalmazásában. A segítségért pedig köszönet jár: így és ezért szemelte ki a Fidesz 1998 őszén – Pál László utódaként – Mol-elnöknek Tóth Józsefet.7 De ez már egy későbbi történet…

A Mol–Mineralimpex vitának egyébként volt egy senki által nem szándékolt mellékkövetkezménye is. Az események során már nem maradt sem idő, sem energia annak végiggondolására, hogy a vajon a Mol privatizációját megelőzően van-e idő a BorsodChem és a TVK beintegrálására. Merthogy ebben is lett volna talán ráció. Arról is volt szó, hogy a Molba be kell olvasztani az ország két kőolajkutató cégét, a nagykanizsai székhelyű Rotary Rt.-t, illetve a szolnoki székhelyű Kőolajkutatót. (A Rotary esetében ez meg is történt.) Már ekkor, vagyis a privatizáció előtt, felvetődött az a lehetőség is, hogy a Molról le kellene választani a gáz-nagykereskedelmi üzletágat.

1	Mint a többi impex, ez is titkosszolgálatokhoz (konkrétan a katonai hírszerzéshez) volt kapcsolva, például Moammer Kadhafi Líbiájának nyugat-európai kapcsolatait is egyengette. Egy Russay István nevű ember volt a legismertebb vezetője, akiről halála után kiderült, hogy nyugat-európai, elsősorban svájci széfekben temérdek aranya, ezüstje, dollárja és részvénye volt (https://index.hu/gazdasag/2019/11/21/panrusgaz_gazpiac_gaz_mvm_gazprom_csiba_peter_mfgk/).
2	Természetesen csak papíron, hiszen a gáz zárt csővezetéken érkezett.
3	Az egyik ilyen sikeres gázimportáló, Vitézy Tamás sok érdekes részletet elárult erről a korszakról. Lásd a vele készült interjút a Manager Magazin 2007. 3. számában.
4	A Mineralimpex piaci helyzetét államközi szerződések rögzítették: az orenburgi szerződés keretében évenként kialkudott áron 2,8 milliárd m3, a jamburgi egyezmény alapján, a tengizi áruszállítás és építés-kivitelezés ellenértékeként az orosz fél 1997-ig évente mintegy 2 milliárd m3 orosz földgázt szállított a világpiaciaknál kedvezőbb feltételekkel. Az 1998 utáni időszakra pedig azonos éves gázmennyiségre opciót szerzett a Mol ezen a kedvező – de titokban tartott – áron.
5	Privinfo-évkönyv (1992: 282, 466). Az ÁVÜ IT 1992. aug. 19-i döntésével kifejezetten megtiltotta, hogy a Mol indulhasson a Mineralimpex privatizációs pályázatán. Tisztán elvi alapon nézve ebben volt is logika. Mi értelme lenne annak, hogy az egyik állami cég megvásárolja a másik állami céget? De a lényeg nem ez volt, hanem az, hogy a Mineralimpex menedzsmentje lehetőséget kapjon saját cégének megvételére.
6	Voszka (1995: 203–210).
7	HVG, 1998. okt. 3. Végül még sem ez a variáció jött be. 1999. február 24-én Pál László elnök utóda Csák János, a Matáv pénzügyi igazgatója lett (aki megtartotta főállását). A leváltott vezérigazgató, Mándoki Zoltán helyére a Shelltől érkező Mosonyi György kapott kinevezést. Tóth József később belenyugodott a vereségbe, Hernádi Zsolt elnöksége idején elnöki tanácsadó és IG-tag lett.