Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.7.5.4. A szolnoki Kőolajkutató Vállalat kálváriája

A cég privatizációjára először 1996-ban írt ki pályázatot az Állami Vagyonügynökség – a névérték 51%-áért.1 Az első pályázatra három társaság jelentkezett:

a cég menedzsmentjéből és a K&H bankból összeállt konzorcium,
az amerikai bejegyzésű US Sunburn Hungary Kft. és
az ukrán érdekeltségű Arhangelszk Geológia Kft.2

A három pályázó közül az ukrán cég tette a legmagasabb, 750 M Ft-os ajánlatot, ám Szolnok akkori vezetése, Várhegyi Attila fideszes polgármester, az rt. dolgozói és az akkori ellenzéki politikusok egyaránt tiltakozásukat fejezték ki az ügylet részletei miatt, attól tartva, hogy a cég értékes berendezéseit külföldre szállítaná az új tulajdonos. Bár a Suchmann Tamás privatizációs miniszter által indított vizsgálat semmiféle szabálytalanságot nem fedett fel, a miniszter mégis felülbírálta véleményét, s egy újabb vizsgálatban megsemmisítették a pályázat eredményét. Ez a döntés röviddel azután született meg, hogy a miniszter szolnoki villámlátogatása során találkozott Várhegyi Attilával.3

Az új pályázatot 1997-ben írta ki az ÁPV Rt. Akkor már csak két jelentkező akadt: a Mohammed Al-Barwani ománi üzletember tulajdonában álló MB Petroleum Services L.L.C. (MBP) és a venezuelai C.A. de Servicios Y Coordinaciones Petroleras. A dél-amerikai cég azonban nem bizonyult valódi vetélytársnak, mert az ÁPV Rt. vezetése ki sem bontotta az árajánlatukat tartalmazó borítékot. Az indoklás szerint ugyanis az ajánlattételkor fizetendő úgynevezett bánatpénz átutalását igazoló bankkivonatot csak a megjelölt határidő után tudták a követelményeknek megfelelő módon bemutatni. Az ománi MBP végül 831 M Ft-ért (4,45 M dollárért4) jutott hozzá az 1 Mrd Ft jegyzett tőkéjű cég pakettjéhez. Egyúttal azt is vállalta – ami egyébként már az első pályázat idején is követelmény volt –, hogy az anyacég szakmai működése, kapcsolatai révén új piacokat nyit meg a kőolajkutató vállalat előtt; valamint azt is, hogy hároméves stratégiát dolgoz ki a cég működőképességének javítására, műszaki fejlesztések végrehajtására.

A sikeres privatizációt követően azonban egy – egy évvel korábbi, tehát 2000-ben bekövetkezett – gázkitörés kapcsán a Mol által indított perben a társaságot, újabb nevén MB Kőolajkutató Rt.-t a bíróság elmarasztalta, ezért a cég tönkrement. A cég menedzsmentje – bizonyára az ománi tulajdonossal egyeztetve – a vállalat értékeit kimentve, MB 2001 Olajipari Szolgáltató Kft. néven, új céget hozott létre, és folytatta a kőolajkutatást Magyarországon, de még inkább külföldön.5 2007-ben az ománi tulajdonos kiszállt a befektetéséből. Hogy milyen feltételek mellett, arról nincs információ.6 A céget akkor már 2003 óta a moszkvai Gubkin Olajipari Egyetemen végzett Remeczki Ferenc irányította.7 Az is lehet, hogy a tulajdonosváltás nem így történt, miután 2012-ben a Szíriában dolgozó két magyar szakemberének elrablásakor Remeczki azt állította, hogy a cég továbbra is „külföldi irányítás alatt dolgozik”.8 Ami persze azt is jelentheti, hogy Remeczkiék offshore cégeken keresztül tulajdonosok.

1	Népszava, 2000. szept. 14.
2	Bennfentes információk szerint az ukrán és a venezuelai pályázó mögött ugyanaz a magyar érdekcsoport állt (HVG, 1997. júl. 5.).
3	Az ukránok pert is indítottak az ÁPV Rt. ellen (HVG, 1997. júl. 5.).
4	MN, 2001. jún. 6.
5	http://www.gtm.hu/magazin/szolnoki-olajosok-omani-tulajdonossal-110915113958
6	http://www.szolnok.mtesz.hu/sztk/kulonszamok/2012/cikkek/2012-18-Magdus_Tamas.pdf
7	Remeczki később más vállalkozásain keresztül fontos szerepet játszott a gázkereskedelemben, majd 2012–2013-ban az ő Femgas nevű cégére bízta a 2. Orbán-kormány a motorbenzin kötelező színezését is (NSZ, jún. 29.).
8	http://hvg.hu/vilag/20120518_elrabolt_magyarok_munkaltato