Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

A gázár-vita és az ÖMV első lopakodó hadművelete

2000 első felében a magyar gazdaság általános teljesítményének javulása és a világ tőzsdéinek lankadatlan konjunktúrája jó alkalmat kínált a privatizáció befejezésre. Mégsem ez történt. Egyfelől azért nem, mert a cég Fidesz-közeli új vezetése – Csák János elnök és Mosonyi György vezérigazgató – kockázatos expanziós stratégiába kezdett, s ez némileg elbizonytalaníthatta a külső befektetőket. Az új vezetés nyíltan meghirdette, hogy a Mol célja a regionális hatalmi centrum kialakítása, és ennek érdekében fél Kelet-Európára (Szlovákia, Horvátország, Lengyelország) kiterjedő vállalatfelvásárlási kísérletbe fogtak. Pontosabban szólva a Mol expanzív stratégiájának központjában a finomító-vásárlás állt, ami egyidejűleg két célt is szolgált. Egyfelől azt, hogy a Mol maga kontrollálja a régió többletkapacitásait, s ne a piac döntsön – esetleg épp a Mol kárára. Másfelől, a növekedés célja az ellenséges felvásárlás elleni védekezés volt. A Mol vezetői úgy gondolták, hogy minél nagyobbak, annál drágábbak és átláthatatlanabbak – végső soron tehát annál kevésbé kívánatos célpontot kínálnak a nagy olajmultiknak.