Ezért csak a választások után, 2003. június 16-án fogadta el az Országgyűlés a gázellátásról szóló törvényt (Get.), amely 2004. januári 1-én lépett hatályba. Mint láttuk, a gázpiac megnyitása előtt a hazai földgázfogyasztók csak Magyarország egyetlen földgázimportőrétől és -nagykereskedőjétől, a Moltól vagy a Moltól beszerző hat területi gázszolgáltatótól vásárolhattak földgázt. Méghozzá olyan hatósági áron, amelyet a Magyar Energia Hivatal (MEH) előterjesztése alapján a gazdasági miniszter a gázárképletben szabályoz. Azt is láttuk, hogy a Mol rendelkezik a gázipar természetes monopóliumának tekinthető nagy nyomású vezetékek rendszerével, továbbá a tárolási infrastruktúrával, az import és a nagykereskedelem kizárólagos engedélyével. Monopolhelyzetéből mindazonáltal nem sokat profitált a vállalat.

1999 harmadik és 2002 második negyedéve között, a Mol masszív veszteséggel működtette gázüzletágát, és komoly eredménynek számított, hogy 2002 első felében a veszteség a 2001. első félévi 80,8 milliárddal szemben 3,8 Mrd Ft-ra csökkent. A nyomott fogyasztói árak a földgáz iránti kereslet folyamatos növekedéséhez, a Mol vesztesége pedig a hálózat fejlesztésének elmaradásához vezetett. Az importárak és a fogyasztói árszint közötti különbség mérséklése érdekében az Orbán-kormány 2000 végén hozzájárult az óránként 500 m3-nél több földgázt felhasználó és közvetlenül a Moltól vásárló nagyfogyasztók tarifájának 42%-os emeléséhez, ám a lakosság és a szolgáltatóktól vásárló vállalatok díjai 2002-ig nem változtak. A kormányváltás után az utóbbiak 5,2%-kal emelkedtek; a két éve befagyasztott lakossági gázárakat viszont csak 2003 májusától emelték meg, miközben 2002-ben a Mol gázüzletágát az erősödő forint és az alacsony világpiaci árak, a földgáz-infrastruktúrát pedig csak a csoda mentette meg az összeomlástól.

A Get. 2004. január 1-jei életbelépését követően az óránként 500 m3-nél több földgázt felhasználó fogyasztók választhattak, hogy továbbra is a fenti, közüzeminek nevezett rendszerben, hatóságilag rögzített áron, közvetve vagy közvetlenül a Moltól vásárolnak-e földgázt, vagy az általuk választott forrásból piaci áron jutnak hozzá. A törvény által feljogosított fogyasztóknak nevezett csoport tagjainak jelentős része a 2000 végi áremelés óta gyakorlatilag piaci áron jutott földgázhoz, így elvben akkor sem fenyegette őket az áremelkedés veszélye, ha a szabadpiaci vásárlást választják. A feljogosított fogyasztók döntésétől függően a hazai földgázfogyasztás 41%-a származhatott a szabadpiacról. E lehetőség megteremtésével Magyarország teljesítette a földgázfogyasztás 38%-ának liberalizálását előíró EU-irányelveket.

A Get. elfogadása után a kormány bejelentette, hogy a törvényhez kapcsolódó, várhatóan 20-25 végrehajtási utasítás megjelenése és a gázárszabályozás kidolgozása után, ősszel megkezdi a Mol-részvények állami kézben lévő 22,7%-ának értékesítését. Bár a privatizáció befejezésére vonatkozó ötlet nem volt teljesen új (a tervet Csillag István gazdasági miniszter szellőztette meg 2002 októberében, nem kis megrökönyödést váltva ki a kormányon belül), a kabinet a Get. elfogadásáig várt a formális bejelentéssel.

2003 novemberében gőzerővel be is indult az újabb értékesítési hullám, bár rögtön világossá vált, hogy a kormány mégsem kívánja a teljes Mol-pakettet értékesíteni, csak 10-13%-ot. November végén azonban, a Mol sorsától függetlenül ismét megingott a forint árfolyama (2003-ban harmadszor!), s a bekövetkezett 5-6%-os árfolyamesés megriasztotta mind a befektetőket, mint az eladó ÁPV Rt.-t. Ebben a helyzetben egyszer csak nagy jelentőséget kaptak azok a kisebb szervezési és kommunikációs hibák is, amelyeket a magyar állam illetékesei 2003 őszén elkövettek. Így – például – negatívan hatott a piacra, hogy a Mol nyilvánosságra hozta, hogy maga is piacra dob 4%-nyi saját részvényt, hogy László Csaba pénzügyminiszter „kikotyogta” a 2004 tavaszára tervezett, további részvényeladás szándékát, hogy napvilágra kerültek a lengyel PKN céggel tervezett fúzió részletei stb.3 Összességében mégis meglepetést okozott, hogy december 9-én – a jegyzési árfolyam kihirdetésének napján – az ÁPV Rt. felfüggesztette a Mol-részvények jegyzését. Lapjelentések szerint a befektetők legfeljebb 5700 Ft-ot lettek volna hajlandók fizetni egy Mol-részvényért, miközben az ÁPV Rt. 7000 Ft körüli árra számított. Így tehát kútba esett a Mol privatizációjának utolsó előtti tranzakciója, s ezzel mintegy 80 Mrd Ft privatizációs bevétel is kiesett. „Jövőre újra kezdjük!” – hangzott az ígéret.